Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

Istennek hatalma az minden hívőknek idvességére. 11 óm. 1. 16. Hallgassák, olvassák, tanulják az írást; tanítsak és taníttassák gyermekeiknek is. Legyenek erőshitűekké maguk s ilyenekké képezzék az anyaszentegyház gyarapítására gyermekeiket is. Az ige hallgatásával, tudásával és tanításával pedig ne elégedjenek meg, hanem annak követeléseit vigyék át és alkalmazzák az életben is, annak parancsai iránt engedelmesek legyenek, hogy így necsak névvel, de valóban keresztyének lehessenek s az apostollal dicsekedhessenek, hogy nemcsak gyakorolják magukat, de valóban is olyanok, kiknek botránkozás nélkül való lelkiismeretük van mind az Isten, mind az tmberek előtt, mert a kinek ily lelkiismerete van : az jó keresztyén. A jó keresztyén : jó, a legjobb keresztyén legjobb alattvaló. Alamizsnálkodásra a Gusztáv-Adolf-egyletet ajánlá a lelkész úr híveinek, kiknek kicsiny, de buzgó serege az éneklés után az oltár elől mondott aldószavak után elbuzdúlt érzelemmel hagyta el a szent helyet. A karlsbadi prot. egyház múltját nem érinté a lelkész úr, midőn — mint emlitém — a cseh protest. egyház szenvedéseiről szólott. Én, a mennyiben tehetem, e hiányt röviden pótolom. Karlsbadban, — mely város az uralkodók kegyével mindég dicsekedhetett, s még II Ferdinándtól is 1623-ban a 30 eves háborúban addig szenvedett soknemií nyomorgattatasáért, „trotzdem sie eine Ketzerstadt ivar, * a katonabeszállásolás terhe alóli minden időre szóló fölmentés szabadalmát nyerte, — a reformátió jókor ismeretessé lett, s 1524-ben már az egész város reformalva volt és teljes száz évig a prot. egyházhoz tartozott. 1624. aug. 21-kén zárták be a prot. templom ajtaját, s a kik r. katholikusokká lenni nem akartak: lelkészük Rebhuhn Mátyás vezérlete alatt a városból ki, a hegyek közé vonultak. E kivándorlás emlékét mai napig egy, ott fölállított keresztalakú kőoszlop tartja fönn. Az emlékkövet a „Bellevue* és „Rudolfs Höhe* közötti erdőrészen én föl is találtam, de fölirása célzatosan annyira össze van rongálva, hogy abból egy ép szót is kibetűznöm nem lehetett. Az evangélikusoktól elfoglalt s kath. szertartással újra fölszentelt templom 1664-ben leégett, s helyén épült föl a mostani, szent Magdolnáról címezett főtemplom. A protestánsok kiűzésétől számítva 232, a „türelmi parancs8

keltétől pedig 75 év telt el, míg a száműzött egyház Karlsbadban ismét tért és helyet foglalhatott. Temploma a város délkeleti részén a legszélső épület, 1856-ban nyilt meg. 1865 óta van lelkészi állomás rendszeresítve. Istenitisztelet minden ünnep- és vasárnapon d. e. 11 órakor tartatik. A templom különben igen csinos és szép, a melléje épített emeletes lelkészi lakkal együtt s a Tepl folyócska jobb partján fekszik. Nagyon sajnálom, hogy a Prot. Egyházi és Iskolai Lap* 41-ik számát, valamint Rác Károly, ménesgyoroki lelkész urnák a prágai jubilaeumról tudósító sorait későn, oly időben vettem s olvashattam, a mikor már Prágába átrándulnom nem lehetett, a mit különben készséggel s örömmel tettem volna. Szőllősi Antal, a makói ref. egyház egyik lelkésze. IRODALOM. Autonomia. Ajánlva a zsinat figyelmébe. Irta Begedi Lajos ref. lelkész. Szerző tulajdona. 8-rét, 174 lap. Ara 1 frt. 50 kr. Kapható szerzőnél Magyar-Ladon (u. p. Német Lad, Somogymegyében). — E munka célja — szerző szavai szerint — „1. az ember fogalmából kimutatni, hogy mi az az autonomia ? 2. az autonomia fogalmaból kimutatni, hogy mik a magyar ref. egyháznak ez idő szerinti szükségei ? 3. az egyház szükségeinek megfelelő törvényjavaslatot ajánlani*. Szép, de igen nehéz kérdések és feladatok, melyeknek megoldásahoz alapos ismeretek, tiszta felfogás és világos előadási képesség kivantatnak. Anélkül, hogy az előttünk fekvő könyv szerzőjének képességeit kétségbevonnok, sajnálattal kell jeleznünk, hogy neki ama kérdéseket tisztáznia nem egészen sikerült, főképen azért, mert nagyonis nagy feneket kerít a dolognak. Szerteszét kalandoz a legkülönbözőbb tárgyak között, ugy hogy az egyes kérdések fonalát maga is elveszíti s igy természetesen olvasóit is tájékozatlanságban hagyja. Pedig vannak neki életrevaló, helyes eszméi is, melyekért valóban kár, hogy a szó árjaba fulladnak. Egyházi közigazgatásunkra vonatkozólag például sok helyes észrevételt tesz. A talpraesett reflexiók mellett azonban annal furcsábbaknak tűnnek fel pl. az efféle állítások, hogy „a bíráskodás és közigazgatás annyira rokon fogalmak, hogy csakis elméletben választhatók külön, de a gyakorlati életben már csak felebbv •telükben különíthetők el káros visszahatás nélkül* ; vagy az afléle javaslatok, hogy „az öt kerületből legalább 10-et vagy 12-őt kell csinálni, mert csak igy lehet erőteljes konventünk*, továbbá hogy Budapesten a ref. egyház egyetemet, Debrecenben pedig országos egyházi nono veidét állítson fel, mely utóbbiban mint rendes tantargyak csak az egyháztörténelem, a nemzeti történelem, a gazdaszat, a vegytan és orvosi neveléstan taníttatnának stb. stb. A fennebbiek után nem hisszük ugyan, de azért tiszta szívből óhajtjuk, hogy szerzőt mások jobban megértsék nálunknál, a „mások* alatt különösen a zsinati képviselőket értvén, mert a könyvet szerző főképen az ő figyelmökbe ajánlja. Begedi Lajosnak fennebb ismertetett munkája tárgyában egy esperesi körlevél küldetett be hozzánk, melynek szíves-örömest helyt adunk lapunkban. A körlevél igy hangzik: „Nagytiszteletű és Tisztelendő uraim ! A belsősomogyi testvér-egyházmegye számra és erőre egyik legkisebb egyházának lelkésze a mellékelt értesítést küldötte hozzám „Autonomia* c. mukájára (Ara 1 frt 50 kr.) vonatkozólag. A jelzett és idézett előfizetési felhívást figyelmen kivül hagytuk annak idejében, a mi bizony megbocsátható nekünk, kik az előfizetési felhívások sűrű zápora között örülhetünk, ha azoknak egyik vagy másik pásztája elől eresz alá menekülhetünk s megbocsátható az esperesi hivataloknak is, ha a hozzájok szálló privátnyomtatványok köziil egyetmást ad acta vagy ad acta sem tesznek, őrizkedvén lelkésztársaikon magánérdekekért hivatalos pressióval alkalmatlankodni. Igy hagyatott figyelmen kivül Begedi atyánkfia felhívása is. Nem tartom miatta magamat s magunkat hí-