Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

nel felelni, és beismerni, hogy nagy külömbség van az 1867 előtti és utáni állapot között. Mert hiszen ma már magyar nyelvünk, nemzetiségünk ápolása és terjesztése, a közművelődés, a magasabb tudományos műveltség, a kereskedelem, ipar, földtnivelés emelése, felvirágoztatása érdekében szabadon működhetünk; anyagi, szellemi, erkölcsi erőnket mint magán emberek, vagy mint közpályán futók, tettel, szóval, vagy a szabaddá lett sajtó segítségével zavartalanul érvényesíthetjük nemzetünk s társadalmunk érdekében; vagyis birtokában vagyunk azon feltételek jelentékeny részének, melyek egy nemzet életének s jobb jövőjének feltételeiként szoktak tekintetni; melyek lehetővé teszik, hogy nemzetünk is megközelítse azon magaslatot, melyen más boldogabb nemzetek állanak, hogy megközelítse, ha nem is mindjárt, de majd idővel, lassankint, ha talán a nem is most uralkodó politikai párt és kormány vezérlete mellett, - mert hiszen e helyen nem akarok politizálni, s egyik vagy másik politikai párt mellett lándzsát törni, — de hát, ha ugy tetszik, megközelítse egy másik vagy harmadik kormány alatt, melyeknek előállását s a nemzeti akaratnak és tevékenységnek ezek vezérlete melletti nyilvánulását a visszaszerzett alkotmány lehetségesse teszi. o Fiat applicatio! A mi zsinatolásunk ideje nem nyúlhat évekre vagy épen évtizedekre; a hetek is elég nagy áldozatokba kerülnek. Már pedig, hogy néhány heti tanácskozás alatt, — még ha zsinati határozatok és §-ok által orvosolható volna is az egyházunk testén rágódó bajoknak legnagyobb része, — mindazon tárgyakra nézve meggondoltan, bölcsen lehessen intézkedni, Ou 7 melyek évtizedeken át zsinati tárgyakűl jelöltettek ki, azt hiszem, teljes lehetetlenség, kivált ha még azt is hozzágondoljuk, hogy a zsinattal szemben az egyházkerületek is több rendbeli jogot fenntartottak és fenn akarnak maguknak tar-O ö tani; és így több igen fontos tárgyban, mielőtt a zsinat határozna, köteles a kerületek véleményét és akaratát is meghallgatni. Hagyjunk fd a vérmes reményekkel! ^In te est pernicies tua Israel,* fejtegettetett egy ízben e lapok hasábjain; de talán épen oly joggal állíthatjuk azt is, hogy ,In te est salus tua Israel,* és pedig az Israelen nem csupán a papságot, bár legelső sorban ezt, hanem az összes protestáns népet értve. Nem a zsinat s nem egykét heti tanácskozás által fogja a mi tengernyi bajainkat orvosolni; hanem önmagunknak kell azokat lassú, de kitartó munkásság által oszlatgatni. A zsinat maradandó s áldásos emléket hagyand maga után, ha semmit mást nem tesz is, mint hogy megteremti a magyar ref. egyházat, hogy az eddigelé szétdarabolva levő tagokat O J O o összeforrasztja, egy élő egészszé alkotja, s ez által megadja a lehetőséget arra, hogy mint egységes egyház, egyesitett erővel, egységes vezetés mellett forgatja, ha kell, a dárdát Siona védelmére, ha kell a vakoló kanalat annak tatarozására. A zsinat nemes munkát teljesítend, ha csak azon célt valósitja is meg, mely ezen ujabb zsinati mozgalmak megindítói, a debreceni kerület vezérö O ' férfiai előtt lebegett, a midőn ezelőtt ötödfél évvel egy alkotmányozó, vagyis egy oly zsinat tartására hívták fel a testvér-kerületeket, ^ melynek egyedüli teendője és végcélja az leend, hogy a hazánkbeli egész reform, egyháznak egységes szervezetét állapítsa meg, a legalsó fokozattól a legfelsőbbig/ ö O Egy ily szervezet hiánya miatt jajdultak fel kerületeink évtizedek óta számtalanszor, és ha egy ilyen valahára létesíttetik, azt hisszük, hogy egyházunk szekere belévezéreltetik azon kerékvágásba, melyen előbbre haladhat, s melyen haladva módjában leend lassankint az egyes bajokat orvosolhatni. A jó kezdettel a munkának már fele el van végezve. Igaz — mondá a mi kis zsinatunk, — hogy e mellett bizony még jó volna, ha a nagy zsinaton más is történhetnék. Volna bizony még egy-két felettébb égető seb, melynek orvoslása, s némely oly reform vagy intézmény, melynek életbeléptetése felettébb óhajtandó volna; de hát aggódva kérdjük: lesz-e ezekre ideje és ereje a zsinatnak ? Ha lesz, nagy hálával togadandjuk; de ha nem, a fennebb emiitett minimummal is meg leszünk elégedve. Ezt azonban nagyon, de nagyon óhajtjuk és kérjük másrészt mi itt a távolból is Istent, hogy az összeülendő zsinatra árassza bő mértékben a maga kegyelmét, a bölcseségnek, szeretetnek áldott szent lelkét! Íjukon yi.