Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

bérlői azon jogokat, melyeket mint egyházi tag élvez és fosszátok meg hatáskörétől, paralysáljátok befolyását: és ö minden hitérés és hithagyás nélkül — bár vallásos és erkölcsös marad — megszűnt protestáns lenni. Ezt eredményezné a centralisticus, absolutisticus, hierarchicus (agyon-döngetett) egyház-rendezeti javaslat. Ez okból támadtam s támadom meg ezen veszélyes polypot, mely vak hiúság szörny agyrém-szülöttje. Nincs veszélyesebb ellensége s rosszabb lelkésze a protestáns egyháznak, mint azon pap, a ki az egyházi hatalmat absorbeálni s fő szerepet játszani törekszik és a ki a helyett, — hogy lelkipásztori teendőivel foglalkoznék, egyháza s a protestantismus ügye iránt buzgólkodnék, — hiu külsőségekben, fényben, pompában és nagy hatalom gyakorlásában keresi a dicsőséget. Az uj rendezeti javaslaton pedig azon törekvés észlelhető, hogy a papi-uralom behozassák és főleg a magasabb sphaerákban, illetőleg rangban lévő papságnak döntő és világrengető béfolyás biztosíttassák; — minek azután — legalább a mostani légáramlat szerint ítélve — az lenne következménye, hogy oly szép dolgok, mint a pilai, — melyben az azt inscenirozott uraknak legkisebb igazságuk sem volt, s melynek párja sem a Caraffa előtti, sem azutáni időkben nem található, — gyakran ismétlődnének. Hogy pedig ezen eljárás igazságtalan, jogtalan s egyházi jogunkkal ellenkezik, kétségtelen, mert oly egyén, a ki lelkészi képesítést nyert, jogosan bármely egyház által lelkészül megválasztható ; ezen választásba nincs senkinek beleszólási s beavatkozási joga és erről az egyházi felsőbbség csupán tudomásvétel, de nem helybenhagyás végett értesítendő ; ellenesetben nem volna önkormányzat, hanem absolutisticus kínevezés s octroyálás. Ezekből világos, hogy csak annak van és lehet döntő szava, a ki választ (vagyis szerződik) és fizet; és hogy csak a választó egyház bir arra jogosultsággal, hogy választott hivatalnoká (tehát papját is) elmozdítsa rendes eljárás és határozat utján ; és az egyházi felsőbbségnek csakis azon egy esetben szabad és lehet beavatkoznia, ha az ügy felebbezés utján hozzá jut; más különben az egyházi felsőbségnek ily ügyekbe avatkozása, lehet önkény, lehet botrányokat előidéző erőszakoskodás — de nem illetékes, törvényes, a keresztyéni szeretet- és papi méltósággal összeférő eljárás. Ezektől el kellene tiltani rendezetileg az egyházi felsőbb egyéneket és forumokat. A rendezetbe fel kellene venni azt is, hogy az esperes, superin tendens stb. csak primus inter pares, hogy tehát az egyház s lelkésze nem az ő szolgájuk ; hogy ők az egyházi választásokat semmi tekintetben nem befolyásolhatják, tehát nem candidálni, sem a választást vezetni, azon elnökölni, sem pedig a választást helybenhagyni, vagy a választottat hivatalaban megerősiteni hivatva és jogosítva nincsenek; — határoztassék meg, hogy mely esetben s ki által kifogasolható a választás és mikor van helye a választás megsemmisítésének és ki által; mondassék ki, hogy választásnak a világi functionariusokra nézve helye van; i-ör lemondás, 2-or az egyház területerőli elköltözés, 3-or elmozdítás, 4-er halai esetében, — mert az időszakonkénti választásnak sem értelme, sem szüksége nincs, — ez pusztán indokolatlan, időt rabló feleslegesség és ugy, mint a mostani rendezetben javasoltatik, jogtalan nagyurhatnámsági viszketeg (rendezet 76. b) és 89.) vagy valasztassék minden egyházi hivatalnok életfogytaiglan, vagy pedig bizonyos időközben, — mert ha csak az alsóbb foknak választatnak periodice, az méltatlan kicsinylés és becsmérlés jellegét viselné magán. De nagyon finnyás dolog is a valasztás, korteskedésre, piszkolódas, rágalmazás, sértegetés, súrlódás, partoskodás és viszalkodásra ingerel s attól tartok, hogy választások gyakori ismétlődése esetén kötéllel is bajosan lehetne p. o. felügyelőt fogni, mert a legbuzgóbb felügyelő is irtóznék attól, hogy választás alá kerüljön, nevét (becsületét) piszkoltassa a vele szigorú eljárása s igazságossága miatt meg nem elégedők altal; megvallom nyiltan, hogy én visszatérő választás esetén s akkor, ha a lelkésznek mintegy alárendeltjekép és pictus masculusaként kellene szerepelnem, soha még hallani sem akarok semmiféle egyházi tisztségről s nem avatkozom többé semmibe; de ha a lelkész tétetnék parancsoló úrrá, ez esetben csak a köteles fizetéseket teljesíteném. Más szavakkal: a rendezeti javaslat a világi tagok közönyét idézné elő ; ez pedig már magában véve nemcsak bukást, de valóságos halalt eredményezne. Legyen a készítendő rendezeti javaslatnak vezérelve : az autonomia és a ,tulajdonjog4

szentsége. Ellenkező esetben jobb, ha marad. Részletes javaslatokat nem szándékozom tenni, mert ez nem hivatásom, nem lévén a bizottság tagja, azonban mellékelem előbbi rendezeti javaslatra vonatkozólag, az általam képviselt egyház altal tett észrevételek- és kifogásokat; — s ajánlom ezek figyelembe-vételét az uj javaslat kidolgozásakor. A legutóbb kiküldött bizottságnak adott utasításról legközelebb írok. Fekete István, ügyvéd s a bártfai t. a. egyház felügyelője. Huszonöt éves felügyelői jubileum. Igaz ugyan, hogy nem régen egyike tekintélyesebb napi lapjainknak felszólalt a jubileumok megtartása ellen, és helyeselvén a nemzeti színház e tekintetben hozott azon határozatát, mely szerint ezentúl csak is a valóban érdemesek működését fogja alkalmilag örömünnepek rendezésével megtisztelni, kifejezi azon kívánságát : miszerint ne ünnepelje meg a közönség minden kisebb fontosságú esemény, vagy minden kisebb jelentőségű (hivatalnok) egyén működésének örömünnepét, jubileumát, mert hiszen, mint mondja, ezen kegyeletes szokás maholnap kóros divattá lesz és minden legcsekélyebb dolognak és alárendelt hivatalnok működésének is lesznek jubileumai, örömnünepei; — s igy tehát mint látszik, a jubileumokra nem kedvező szél fúj, és hogy én mégis egy jubileum leírására vállalkozom, pedig annak dacára, hogy a fent-