Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-30 / 5. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mariautca 10. sz. I. sm. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt őO kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes száxrxTJL péld-éirLyolsijkieLl mind-ég- szolgálhatunk. Előfizetési felhivás „PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LAP" 18Sl-dik évi, huszonnegyedik, 1-ső félévi folyamára. Előfizetési clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca io-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. A zsidókérdés és a prot. egyház. Nekünk, magyarországi protestánsoknak, egyátalában nincs szükségünk arra, hogy még a zsidókérdéssel is megterheljük magunkat. Van mi nekünk úgyis elég bajunk és gondunk; csak ezekkel legyünk képesek megbirkózni. Ha mégis egy tekintélyes németországi protestáns lap nyilatkozatát a zsidókérdésben jónak látjuk lapunkba fölvenni: tesszük ezt főképen azért, hogy lássák olvasóink, mennyire áthatotta Németországban az antisemitikus mozgalom a társadalom minden kö-O rét, még az egyházi köröket is. Tévedne azonban, aki azt hinné, hogy az alábbi felszólalás csakugyan a protestáns egyház érdekében történt s hogy a német protestánsok csakugyan fenyegettetve látják érdekeiket a zsidóság uralma által. Németországban a zsidókérdés tisztán kenyérkérdés s ahhoz ép annyi köze van egyik vagy másik felekezetnek, mint nekünk például ahhoz, hogy a legközelebbi választások alkalmával melyik politikai párté lesz a győzelem. De mindenesetre jellemző a nagy német nemzetre nézve, hogy megijed attól a maroknyi zsidóságtól, s hogy félelme legyőzvén műveltségét, erőszakos rendszabályoktól sem riad vissza, melyekkel magát megvédhetni reméli. Pedig ha a hatalmas német nemzet, amelynek erényei egy cseppel sem állnak hátrább a zsidó faj erényeinél, nem bízik magában, hogy szorgalmával, életrevalóságával, eszével képes lesz az ősök által meghóditott területen uralmát, fölényét fentartani: mit szóljunk, mit tegyünk mi magyarok, a kikben — valljuk be őszintén — mindazon erények mai napig sem izmosodtak meg annyira, hogy a versenyt zsidó polgártársainkkkal kiállhatnánk. A versenyben — sajnosan kell tapasztalnunk — mi húzzuk a rövidebbet. Ha valahol, ugy mi nálunk, a zsidóság mind nagyobb és nagyobb tért foglal el a társadalom körében, s maholnap azon vesszük észre magunkat, hogy az állami életet is ez az életrevaló faj fogja dominálni. A pénz, az ingó vagyon zsidó kézben van s az ingatlanból is egymásután kicseppennek a régi magyar családok, kastélyaikról a vakolattal együtt 9