Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-02 / 40. szám

12G9 ház iránt, p. o. több rendbeli természetbeli convenciók kiszolgáltatása, széna/

fa stb., különösen pedig, közmunkaerő és fuvar kiállítása, ezeket megszüntetgetik, s az egyház javaiból amit lehet magukhoz ragadoznak; az egyház tagjait folytonosan bujtogatják; a biró a népet mikor akarja összedoboltatja a lalu házához egyházi ügyben, s ott tartják a gyűlést pap nélkül, s mennek az elöljárók jelenteni a papnak, hogy most már ezt meg ezt határozta az egész nép, ergo kigyelmed nem kap iát vagy szénát, vagy nem aratjuk le a gabonáját. A mit pedig elhatároznak, végre is hajtják, akármit beszél a lelkipásztor, s így sokszor lábbal tapodják az egyházmegyei s kerületi rendeleteket s vezetik a népet a lelkész ellenére saját bölcs belátásuk szerént igen sokszor a veszedelembe. Oh azok a hajdani vallásos presbyterek szentségtörésnek tartották volna másként határozni, mint a pap tanácsolta Ilyen körülmények között a lelkész csak piktus maskulus, a 12 tagu presbyteriumnak Y1

2

-ed része, melyet leszavazhat minden alkalommal s ezt meg is teszi. A papi hivatal fogalmából foly, hogy a pap a gyülekezetben a nép erkölcseire ügyeljen, az egyház javát lehetőleg előmozdítsa, s az egyházi hatóság képviselője, a törvények őre legyen-, de ilyen szervezet mellett keze meg van kötve, hatásköre megszorítva s a felelősség mégis őt, csak egyedül őt terheli a hibákért, rendetlenségekért. En azt a kérdést is fel merem vetni, hogy van-e szükségünk mai napság a 12 tagból álló presbyterium ra? Okosabb lesz-e tőle az a tizenkét iskolát végzett lelkész, ha beül melléje 12 szűrös atyafi ? Jobban fognak-e menni az egyházi ügyek, ha, a mit a pap egymaga zizifusi munkával megcsinál, 12-en elrontják? Mind a három kérdésre csak nemmel lehet felelni. Mai napság a mi presbytereink nem az egyhciz képviselői minden más érdek ellenében, hanem a nép képviselői az egyház és lelkész ellenében, még pedig olyan képviselők, akik hivatalban vannak, míg a kárt meg teszik, akkor aztán lemondanak és a következményekért többé nem felelnek. Igen sokszor megtörténik, hogy a lelkész kénytelen ellenszegülni a presbyterium végzésé* nek, mert az törvényellenes vagy káros. Ekkor lemond az egész, s nincs képviselet; de annál nagyobb a fejetlenség. Ila pedig új választást rendelnek el, az újonnan választottak nem fogadják el a hivatalt; ismét fejetlenség. Ritka gyülekezet az, melyben a teljes képviselet meg van, mert egyik-másik megdúzza az orrát s tovább áll. A községi törvény 100 frt bírságot szab arra az egyénre, ki a községi hivatalt el nem vállalja legalább egy évre; nekünk semmi kényszer eszközünk nincs, s csak ugy van presbyteriumunk, ha a választottaknak tetszik. Ha egyátalában van szükség presbyteriumra, akkor nekünk is gondoskodnunk kell arról, hogy ne legyen annak léte vagy nem léte senki szeszélyétől függő; hanem akit a nép bizalma megtisztel, tartsa kötelességének elvállalni vagy fizessen. Hogy pedig a lelkésznek is meglegyen a maga tekintélye, felelőssé kell őt tenni minden presbyteri határozatért, de egyszersmind veto-joggal kell felruházni, hogy minden végzés csak ugy legyen érvényes, ha a lelkész is beleegyez; ha tiltakozik ellene, akkor ejtessék el. Igy volt ez gyakorlatban ezelőtt és sok helyen így van ma is, s a hol így van, igen jól van így. Nem kell félni, hogy e jogával a lelkész visszaél. Intelligens gyülekezetben sohase is lesz kénytelen használni, vagy ha használja, ezáltal csak az egyház javát mozdítja elő. Falusi gyülekezetekben pedig, hol a demagógia az úr, égető szükség van a zabolátlanság fékezésére. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. Az egyh. illetmények sérelmes ügyében. E lapok 37. számában e cím alatt ,Audiatur et altéra pars* megjelent közlemény „azon álláspontot ismerteti*, melyből a prot. egyház legújabb sérelmes ügye, melynél életbevágóbb kérdés még soha sem nyugtalanította a magyarországi protestánsokat, „rórn. kath. részről biráltatik el.* Legyen szabad ennek ellenében amaz álláspont tarthatatlanságát kimutatni. A ki peres kérdések elbírálásánál nem a törvény világos, szilárd terén mozog, könnyen az önkény ingoványos s ködös tájaira téved, melyeken lépteit csak tapogatódzás, ide-oda kapkodás jellemezheti. Minden elfogulatlan ember erre a meggyőződésre jut, ha a szó alatt levő cikkeknek azon részét olvassa, mely némely róm, kath. lelkészeknek protestánsok ellen valamiféle canonica visitátió dohos okmánya alapján támasztott törvényellenes követeléseit a törvényszerűség színében feltüntetni megkísérli. Okoskodása egyszer ez : >a ca-