Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-25 / 39. szám

Tiz évi érett megfontolás, roppant küzdelmek és csalódások után, Isten és Krisztus előtt, ki felettünk ítélni fog, esküszöm, hogy e lcomoly lépést minden melléktekintet nélkül, csupán lelkiismeretem megnyugtatására teszem, melyről főrangú lelkészek tanúskodhatnak, kikkel ez ügyben sokáig bizalmasan társalogtam. Eleve is tudom, hogy a Vatikán s a benne uralkodó kamarilla által fizetett lapok a legkegyetlenebbül fognak üldözni; de azt is tudom, hogy ez eljárást már régóta általános megvetéssel fogadják. Én tehát csendes hallgatással fogok válaszolni, s az imával, hogy adjon Isten nekem sok követőt azok között, kik hozzám hasonlóan ifjúságukban megcsalva, tulajdon rabszolgaságuk bilincseit fáradtan vonszolják egész éltükön keresztül, kikhez a tudománynak világa is alig hathat el, s kik a folytonos csalódásokat, a legfájdalmasabb szorongatásokat és leggonoszabb elnyomást alig képesek elviselni. Engem a külső s belső küzdelmektől majd csak a sír nyugalma fog megszabadítani. De a szenvedett kimondhatatlan kínokért busásan kárpótol majdan, a jövendő élet halhatatlan boldogsága. Róma, 1881szept. 13-án. — Méltóságodnak tisztelője : Campello Henrik gróf. Egy nappal a levél megírása előtt: Campello a pápa elé idéztetett, ki őt szándékáról mindenáron lebeszélni törekedett; de hiába. Campello most 40 éves s egy régi spalatoi nemes család sarja. Férfitestvérei a pápai gárdában tisztek. Egyik rokona hadügyminiszter volt IX. Pius alatt. A gróf-kanonokban tehát, a pápaság leghűségesebb támaszát képező borgoi nemesség egyik tagja tért körünkbe. A klerikális tanítás. Mindenki ismeri azt a röpiratot, melyet Pascal irt a jezsuitákról. Érdemes abban néha-néha böngészgetni. A francia parlamentben van egy Bert Pál nevű képviselő, a ki különösen a nevelés reformjával foglalkozik s a ki már több beszédet tartott s többféle művet adott ki a katholikus tanítás tévelygéséről s veszedelméről, közelebb egy felolvasást tartott valami népnevelési munka javára, mely felolvasás nagy zavart csinált a klerikális táborban s valóságos dűh, sértegetés és átkozódás förgetegét támasztotta. A felolvasó csaknem egészen arra szorítkozott, hogy azokból a kegyes könyvekből, — melyeket a papok, a szerzetesek és apácák a püspökök helybenhagyásával terjesztenek, — egy csomó idézetet olvasott föl. A jezsuiták elvei a lopásról napjainkban is kinyomatnak, hitelesíttetnek és taníttatnak. A Vardoni vikárius katekhismusa a lopásról azt mondja, hogy az nern minden esetben képez bűncselekményi:; igy p. ha az illető végszükségben volt, vagy ha ugy segített magán, a mit másként nem tehetett volna. Gaume katekhismusában meg nevetséges eszmék foglaltatnak. Mint p. ez a kérdés és felelet : K. Mit csinált Isten azután, hogy a tengert ama a helyre helyezte, a melyet e végre készitett ? (Nevetés.) F. Miután Isten a tengert elhelyezte ama a helyre, melyet e végre készitett, leszállott a földre. (Nevetés.) Nevetik önök is, pedig ez nem is uj felfedezés. Hiszen az ágyuöntés módját is régen megmagyarázta már az egyszeri baka; vesznek egy darab lyukat, és körül öntik bronzzal. A vallástanitással legjobban kapcsolatba hozzák a képek általi tanítást. Ebből a képcsarnokból több példányt mutatott be Bert. Az egész a lehető legundoritóbb. Válasszunk csak egyet. Ime itt van egy belépti jegy a menyországba (nevetés). Ez meg itt egy útlevél a szent városba; itt meg egy tudnivaló hirdetmény a paradicsomba utazók számára (nevetés). Indulás óránként; megérkezés, mikor az Isten akarja (derültség). I. osztályú gyors vonat: szegénység, szüzesség, engedelmesség (nevetés). I. és II. oszt. direct vonat; kegyesség, gyónás, fogadalom. Omnibus (átalános nevetés). Itt egy másik: I. oszt. nagylelkűség ; II. oszt. bizalom; III. oszt lemondás (kitűnő nevetés). Szállító eszközök különfélék : gyaloghintón, gondolán, szamáron, vasúton, szárazon, vizén (átalános derültség). Az indulás minden helyen és minden órán. Oda és vissza jegy nincs ; a vaggonok ágyak nélkül; minden vonaton két gőzgép ; egyik elől: a szeretet; a másik hátul : félelem ; az utóbbi azért van, hogy kisegítse az elsőt, ha az nem elegendő. (Nevetés.) Hasonló derültséget keltett annak a lotto játéknak előadása is, melynek célja, hogy a lelkeket a purgatoriumból kiszabadítsa. Efféléi őrültségekkel telt kegyes könyvek ezer meg ezer példányban árusittatnak el. Az Arsi flébánus élete — komoly képpel előadja, hogy az ő ajtaján egész csapat démon zörgetett; de bezzeg futásnak eredt, — mint egy osztrák hadsereg, — mikor az ördög nála egy fekete kutya képiben megjelent s ágyára kuporodott A szt. Benedek tiszteletére veretett emlékpénzről irott könyv, ennek mindenféle hatalmat tulajdonit. Elállítja az orrvérzést, megszünteti a fogfájást, össze forrasztja az eltörött lábat; a rossz tojó tyúkokat jó tojókká csinálja ; a részeget kijózanítja. Ha egy férj iddogál s neje a szt. Benedek emlékpénzével megérinti, a részegeskedő azonnal felkiált; mily utálatos ez a bor, adjatok vizet. De még az iszapos vizet is megtisztítja. A Cours d honneur de Marié című könyv meg a legaprólékosabb részletekig közli a menyben történendőket: Egy ifjú meghal. Élete nem valami épületes ugyan ; de kihágásai közben sem feledkezett meg szt. Józsefről, a kihez gyakran imádkozott. Ott van hát a paradicsom ajtajánál — szt. Péter kinyitja az ajtót, megvizsgálja az elhunytat s megtagadja tőle a belépést. A szerencsétlen, az ajtó előtt dideregve, siralmas kiáltásokkal hívja segítségül szt. Józsefet. — Ez nem restell