Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-25 / 39. szám

szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő." Az 1790/1 évi 6. t. c. tehát világos szavak és félremagyarázhatlan sorokban mondja ki, hogy jövőre az evangélikusokat a kathol. papok, tanitók vagy egyházi szolgák egyházi illetményei tekintetében semminemű kötelezettség nem terheli. S miután e törvény mai nap is teljes erejében fenáll, mi protestánsok ezen törvény védelme alatt teljes biztonságban érezzük magunkat, s a miniszteri rendeleteknek s az ezen törvénynyel homlokegyenest ellenkező, bármi nemű miniszteri intézkedéseknek fejet hajtani nem fogunk, sőt azokat szentesitett s érvényben álló törvényeink ellenére kiadottaknak, s így törvényteleneknek nyilvánítjuk s azokért a minisztert hazai törvényeink alapján felelőssé tesszük. A többször idézett miniszteri rendelet a nagychlivényi esetet illetőleg azt mondja, hogy a lelkészi illetmények körüli legfőbb fokú intézkedések az O Felségét megillető legfőbb kegyúri jog és felügyelet folytán O Felsége kormánya által gyakoroltatott, .... a miért is legutolsó fokon az ügy elbírálása a minisztert illeti. Kétséget nem szenved, hogy a fő felügyeleti jogot a magas kormány gyakorolja vallási ügyekben, de nem gyakorol papi illetmények megítélése tárgyában felebbezési forumot, mert ezt a törvény határozottan kizárja. A miniszter ugyanis azt mondja, hogy a nagy-chlivényi ügy nem sorozható a magánosok azon ügyeihez, melyek az 1876. 6. t. c. 58. $ nak c) pontja szerint utolsó fokon a közigazgatási bizottság által elintézendők. Ugyan hát hova sorozhatok? Az idézett törvény 58. §. a b c d és e) alatt taxatíve felsoroltatnak mindazon ügyek, a melyek mint utolsó forumhoz felebbezhetők; már most ha papi illetmények iránt közigazgatási uton első fokúlag a szolgabíró, másod fokban az alispán, harmad fokban a közigazgatási bizottság határoz, a fokozatos felebbezés ezen 58 §. szerint más hatóságokhoz nem is történhetik, mert míg ezen §. a minisztériumot teljesen mellőzi, az 59. c) pontja esetében csak akkor van helye felebbezésnek a közigazgatási bizottsághoz, ha az alispáni határozat az elsőfokú hatóság határozatától eltért, holott a belügyminisztériumhoz az 58. $.-ban emiitett 5 eset közül csak adóügyben van felebbezésnek helye. A sövényházi, püspökii és bártfalvi esetekben már határozottan kimondja a miniszteri rendelet, hogy a kath. papi illetmények nem személyes, hanem dologbani jogot állapítanak meg, dologbani jogok pedig az ingatlanok mindenkori tulajdonosai ellen érvényesíthetők. A miniszternek ez a jogi nézete legsérelmcsebb s legtévesebb, mert nincs ember, a ki tisztában van a jogi nézetekkel, s a ki csak némi fogalmát bírja a dologbani jognak., hogy ezt a miniszternek elhigyje. A miniszter ugyanis azt állítja, hogy az egyházlátogatási okmány a felsorolt három esetben a papi illetményeket az úrbéri birtokok után állapította meg. Minthogy pedig az egyházlátogatási okmányokba, szem előtt tartva az 1 790/1 évi 6-ik törvénycikket, csak oly úrbéri birtokok vétethettek fel jogosan, melyek a canonica visitatió alkalmával katholikus kézben voltak, a melyek protestáns kézen voltak, tehát nem lettek felvéve; ebből az következnék, ha később támadtak katholicus birtokok, azok már nem tartoznak papi illetményeket fizetni, mert nem foglaltatnak az egyházlátogatási okmányban. A miniszter azt mondja továbbá, hogy az egyház! látogatási okmány kétoldalú szerződés, melynek alapján a jogelőd kötelezettségei a jogutódra is áthárulnak. Határozottan meg kell azonban jegyeznem, hogy az úrbéri birtok az egyházlátogatási okmány kiállításánál, sajátlag a papi illetmények megállapításáról csak kulcsul szolgált, s korántsem állapit meg annak tartalma dologbani jogot, vagy kötelezettséget. A dologbani jogok szerzését a törvény, és nem miniszteri rendelet állapítja meg, s az ily jogok szerzése épen oly formákhoz van kötve, mint akármely dologhozi jogé. Dologbani jogok : a birtok, a tulajdon, a zálog, a szolgalom és az örökösödés joga. Csak ezen jogokat lehet az ingatlanok mindenkori tulajdonosa ellen érvényesiteni, oly értelemben dologbani jogot törvényeink nem ismernek, a minők a miniszteri rendeletben felsorolvák. Hogy azonban a papi illetmények az úrbéri telkek mindenkori tulajdonosai ellen érvényesíthetők legyenek, szükséges azokat az 1855 december 15-én kiadott, s ez időszerűit nálunk teljes érvén) ben levő telekkönyvi rendtartás szerint bekeblezni, s csakis így s ezen feltétel alatt lenne annak értelme, a mit a miniszter a fentebbi esetekben kiadott rendeletekben mond, hogy t. i. a jogelőd kötelezettségei a jogutódra is áthárulnak A papi illetmények ily bekeblezések utjáni biztosítását a kathol. klérus az absolut korszak alatt megkisérlette Mozsony és Tolna megyékben, de a hatóságok által akkor elutasittatván, veszteg maradt, mig most az alkotmányos magyar miniszterben, vélt jogai érvényesítésére, emberére talált. Dologbani jog tehát csak nyilván könyvekbe (telekkönyvek) bejegyzés által szerezhető, s ezen intézkedéstől eltérésnek semmi szín alatt nincs helye, mert különben halomra dűlne a telekkönyvek hitele, s nem tudhatná senki az ingatlanok vételénél, váljon nincs-e, vagy nem fog-e oly miniszteri rendelet születni, mely a megvett ingatlanokat dologbani jogként terheli r A művelt Európában s ugy hazánkban is