Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

déki leánykák is felvétetnek. A mult évben mintegy 50 ily vidéki leányka nyert itt magasabb kiképeztetést. Az özvegyek házában a világ minden részeiből ide menekülő özvegységre jutott herrnhuti nők vétetnek föl bizonyos csekély fizetésért. A nyomorult és tehetetlen özvegynők azonban ingyen ellátásban részesülnek haláluk napjáig. A herrnhutiak vallásossága, mint már fentebb említem, páratlan. Közöttök bűnnek tartatik, ha valaki ünnepen vagy vasárnapon az isteni tiszteletet elmulasztja. Ennélfogva vasárnap délelőtt és délután is a templom az isteni tisztelet alkalmával tömve van hallgatókkal. Hideg, meleg, sar, zord idő, őket az isteni tisztelet látogatásától vissza nem tartja ; ő nekik az isteni tiszteletben való részvétel a legnagyobb élvezet. A mely herrnhuti az isteni tisztelet látogatását kétszer vagy háromszor ok nélkül elmulasztja, az kizáratik a testvérek gyülekezetéből. Egyházi szertartasaik egészen sajatsagosak. Ha valaki közülök meghal, halalat nem a toronybeli harangszó, hanem nehany trombita szózatja adja a népnek tudtára. A temetésre kitűzött időben aztan mindenki, aki a temetésen részt akar venni, a templomba megy, a nők mindnyáján gyász- vagy fekete öltözékben. A midőn a résztvevők a templomban összegyülekeztek, a halottas ének orgonakiséret mellett kezdetét veszi. Az éneklés közben beérkezik a fungens lelkész tisztes fekete öltözetben, könnyű kerek bársony süveggel a fején, egyenesen a szószékbe menve, a hol leül. Miután a halotti gyülekezet jó hosszú ideig énekel, egy karéneket zengenek el s a halotti egyházi beszéd csak ezután veszi kezdetét. A lelkész ülve tartja a halotti beszédet. Ennek bevégezése után újra karének, majd a gyülekezet éneke következik. Ezután az egész gyászgyülekezet a templom udvarara megy, a hová a koporsó fekete lepellel bevonva a templomi gyászszertartás alatt kivitetik, s itt egy rövid ima elmondása után a koporsóval megindulnak a temető felé. Elől megy a zenekar, csaknem folytonosan gyászdarabokat hangoztatva ; ezután a nagyobb tanulók élén egy tanitó, ezek után magánosan a diakónus, ezután a koporsó 6 férfi által vitetve; a koporsó után a gyászoló felek; végre a többi halottkisérők párosan. A temetőbe két sűrű fasor vezet. A temető kapuja fölé e szavak irvák nagy betűkkel: ,Christus ist auferstanden von den Todten.* A halotti gyülekezet a sirnal megállapodván, elsőben ujolag a zenekar ad elő egy gyászdarabot; ezután a diakónus újra egy imat mond el, s az ima befejeztével a legszomorúbb zenekíséret mellett a koporsó a halottvivők által többszínű, szép szövet segélyével lassan lebocsáttatik a sírgödörbe. Miután a koporsó a sűrű faágakkal felékesített sirba leeresztetett, a halottvivők a szövetet a sirba dobjak. Egy rövid áldás elmondása, és még egy szomorú zenedarab előadása utan a halottas gyülekezet ismét a legnagyobb komolysággal és csendben, szintén folytonos zenekíséret mellett azon rendben, a milyen rendben elindult, visszamegy a templom udvarára. Itt legutoljára még egy gyászindulót elfú a zenekar, aztán szétoszlik a gyülekezet. (Vége következik.) Kármán József. IRODALOM. Lapunk 1879-ik évi 45-ik számában röviden előadtuk volt, hogy a magyarországi egyet. ág. ev. egy" ház birtokában levő Luther végrendeletének kéziratát egy kiküldött szakértő bizottság hitelesnek ismerte el. A bizottság jelentése a -német lapokban is közöltetvén, egy Reusz Károly nevü német historicus elbizakodott hangon írt, hosszú cikkben a bizottság jelentését mystifikatiónak bélyegezte, azt állítván többek közt, hogy a nevezett végrendelet eredetije a heidelhergi egyetemi könyvtárban őriztetik s a látogatóknak üvegkeret alatt mutogatják. Erre Doleschall Sándor bpesti ev. lelkész, mint a bizottság egyik tagja Heidelbergába fordult Dr. Zangemeister főkönyvtárnokhoz, s ettől azt az értesítést vette, hogy a heidelbergi könyvtárban Luther eredeti végrendelete nincsen. Meggyőződvén ekképen a német tudós egyik állításának hazugságáról, fáradságot vett magának Doleschall úr Reusz többi állításainak tarthatlanságát is kimutatni és a birtokunkban levő nagybecsű ereklye hiteles voltát minden kétséget kizárólag bebizonyítani. Doleschall ur dolgozata leginkább a németeknek szól, kik Reusz hamis állításait nagy hűhóval colportálták, s ezért munkáját német nyelven adta ki ily címmel: „Luthers Testament. Besprochen von E. A. Doleschall, ev. Pfarrer in Budapest. Mit einer Photolithographie der Originalurkunde.4

A nagy reformátor családi viszonyait is ismertető kis munka érdekét nagy; ban emeli a kérdéses okmány gyönyörű facsimiléje. Ára 1 márk v. 60 kr. o. é. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Király Pál állami tanitóképezdei tanárt, lapunk kitűnő munkatársát, az a megtisztelő kitüntetés érte, hogy — alkalmasint Reclus ajánlatára, kinek földrajzi nagy művét fordította — a Montélimarban székelő dauphinéi ,Société d'astronomie populaire* tiszteletbeli tagjává választotta meg. Király ur, ki a francia viszonyoknak nálunk egyik legalaposabb ismerője, eddig is szoros összeköttetésben állott a francia tudósvilág számos kitűnőségével, valamint különösen a délfranciaországi protestánsokkal; őszintén kívánjuk, hogy mostani kitüntetése még bensőbbé tegye összeköttetését francia barátainkkal. — Dr. Andorka Elek a pátrói és szepetneki ev. egyházak felügyelője, Andorka János somogyi ev. esperes, Barla Szabó József visontai, Begedi