Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-04 / 36. szám

Erre egyházaknak, lelkészeknek és tanítóknak egész serege folyamodott. Nem is csoda; hiszen egyházme­gyénkben, ha volna miből, nem volna szégyen, ha mind a 32 egyház és lelkész s minden tanitó folyamodnék, mert bizony szegények vagyunk. De hát mégis a még szegényebbek közt osztatott fel az államsegély, mely, hogy mindenfelé jusson, nagyonis elforgácsolódott, sőt oly egyénnek is jutott osztályrész, a ki botrányos vise­lete miatt a délelőtt kapott összeg elvesztésére büntet­tetett. 5. Végre a zsinati képviselőkre beadott szavazatok fölbontására egy öt tagú bizottság küldetett ki, mely végezvén munkálatát, az ülés folyamán küldetéséről be­számolt. A megválasztottak nevei e lapban már közölve voltak. A zsinati tagok napi díjainak kivetés által leendő beszerzése célravezetőnek nem találtatván, a közpénz­tárból utalványozta ki a gyűlés a szükségelt összeget. Végül megemlítem, hogy a gyűlés tagjai Horváth Menyhért járásbiró s világi tanácsbiró vendégszerető asztalánal láttattak el fényesen. Bikky Ferenc, ref. lelkész. Nyilatkozat. E lap f. évi 21 - ik számában*) a Görömbei Péter cikkére, --- melyben azzal vádoltattam, mintha én bele­egyezőleg elnézném, hogy Tóth István ibronyi lelkész nem lakik egyhazában, — elmondván egyszerűen, hogy minő eljárást követtem ez ügyben, Ígéretet tettem, hogy a Tóth István által maga ellen kért vizsgálat befejezte után érdemleges válaszomat megadom. Nem tehettem ezt eddig, mivel szükségesnek véltem, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv egyházmegyeileg tárgyaltassék s az ügyben itélet is hozassék. Az ügyiratok csak a napokban tétet­vén át hozzam, ez Ígéretemnek csak most tehetek eleget, még pedig a vizsgálattal megbízott egyh. megyei kül­döttség jelentésének és az ennek alapján hozott egyház­megyei ítéletnek ideiktatásával.**) A küldöttség jelentésének lényegesebb része igy hangzik : A nyomozást és vizsgálatot megejtettük, még pe­*) Lásd az előző számokat is. L. Ö *+) Hozzánk beküldetelt a vizsgálati jegyzőkönyv is, melyból kitűnik, hogy hét tanú (köztük a gondnok) hallgattatott ki, s ezek eskü alatt bizonyítják mindazokat, melyek a küldöttségi jelentésben foglaltainak. De épen mert a vizsg. jegyzőkönyv és a kiildötts. jelentés tartalma ugyanegy : mind a kettőnek közlését fölöslegesnek véljük. A kiildötts. jelentésben csupán az nincs megemlítve, ami a vizsgálati jegyzőkönyvben pedig benne van s ami az egész ügyből leginkább érdekelheti a nagyközönséget, hogy t. i. Tóth István lelkésznek csupán családja lakik Tasson; ó maga pedig „addig, ttiig családja Ibrony­lan lakott, kevesebbet volt Ibronyban hetenkint, mint mióta Tas­son lakik a család.1 ' Miután pedig Tóth István ügye ilyen formán törvényes úton elintéztetett: ez ügy felett mi is napirendre térünk. Szerk. dig a nevelésügyre vonatkozó vádat az 1868. évi 38. t. c.-ben előirt, a hitfelekezetre vonatkozó §-aira való tekintetekből, a hívek lelki gondozása elhanyagolására vonatkozót pedig a Geleji Katona-féle egyházi kánonok (XXXIV—LXXVII.) azon szakaszából kiindulva, mely a lelkészek hivatali szolgalatáról szól. Ezenkivül pontosan megvizsgáltunk minden hivatalos iratokat, u. m. keresztelési-, esketési-, halotti anyakönyve­ket, az egyháztanács jkönyvét, körlevelek jkönyvét, lelkészi naplót és postakönyvet, s ugy találtuk, hogy Tóth István lelkész ur, ki immár 23-ik éve, hogy ibronyi lelkész, lel­készi hivatalos eljárásában csaknem negyedszázad alatt lelkiismeretes pontossággal járt és jar el jelenben is. Eléggé bizonyítja a hívek lelki gondozásában kifejtett munkásságát azon körülmény is, hogy az anyakönyvek 22 évi áttekintéséből az tűnt ki, miszerint más lelkészek ezen hosszú időn keresztül összesen 22 csecsemőt keresz­teltek, egyet eskettek és kettőt temettek, ez utóbbiak közül is egyik a lelkész elhalt gyermeke volt. Világos, hogy ily hosszú időn keresztül betegség, egyházmegyei hivatalos elfoglaltatas miatt a szomszéd lelkészek altal végzett eme papi szolgalatok figyelemre sem méltók stb. stb. Nagyváthy Ferenc, Hajnal Mihály, egyh. megyei kiküldöttek. Ezeknek alapján a felsőszabolcsi egyházmegye következő­leg itélt: »2i 7. sz. Olvastatott Tóth István ibronyi lelkésznek az egyh. megyei elnökséghez beadott kérelme folytán az ellene hirlapi úton szellőztetett azon vádnak, hogy egy­házában nem lakása miatt a népnevelés ügyét elhanya­golja és lelkészi teendőit nem végzi, — megvizsgálására kinevezett küldöttségnek jelentése; olvastatott továbbá a vizsgálatról a helyszínén felvett jkönyv, melyek alap­ján az egyh. megyei törvényszék következőleg itélt : A hirlapi cikkben Tóth István ibronyi lelkész ellen felmerült vádak alaptalanoknak nyilváníttatnak, mert a vizsgálat kiderítette, eskü alatt kihallgatott tanúk, anya-és jegyzőkönyvek, lelkészi naplók beigazolták, hogy sem a népnevelés ügyének elhanyagolására okot nem szolgál­tatott, sem pedig ibronyi lelkészkedésének 23 éve alatt egyházközsége híveit lelki gondozásban részesíteni el nem mulasztotta. Miről Tóth István jkönyvi kivonaton értesítendő.* Ennyit az ügy felvilágosítása és önigazolásom szempontjából. Lukács Ödön, f.-szabolcsi ref. esperes.

Next

/
Thumbnails
Contents