Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-28 / 35. szám

A küldöttség ezen véleményét és módosításait az egyh. megye elfogadván és magáévá tevén, azt határozati erőre emeli, és az egyh. ker. gyűlésre beküldeni rendeli. Ezután felolvastatott ugyanezen bizottságnak a suprema inspectio kérdésében adott véleménye, mely szerint hozzájárul a küldöttség a püspöki- és főgondnoki karnak a képviselőházhoz, a középiskolai miniszteri javaslat tárgyában intézett feliratában foglalt álláspontjához, s elégnek tartja azokat, melyek a ref. egyetemes konvent 1880. szept. 13-21-én tartott iilése 74-ik végzésében e tekintetben foglaltatnak, melyben a békekötésekben és országos törvényekben gyökerező és biztosított autonomikus jogaink a kifejlett hosszas gyakorlat értelmében kifejezést talaltak. Egyh. megyénk a küldöttség eme véleményét is elfogadja, helyesli és egyhangúlag magáévá teszi. Az „országos ref. egyházi segély-egylet tervezete® felett a közgyűlésen két külön vélemény lőn előterjesztve, melyek közül a következő fogadtatott el : „Mi oly domesztilcának, vagyis házi pénztárnak felállítását vártuk és óhajtottuk, mely a mostani közvetlen és az egyes egyházak tagjaira egyenetlen arányban nehezedő egyházi adózást, közvetett és egyenlősített adófizetési rendszer által, az egyházi hivatalnokokra nézve biztosítottabbá és hivatali állásuknak megfelelőbbé, az egyházi tagokra nézve pedig az igazsagosabb tehermegosztás altal könnyebbé tegye. Egy ily domesztika létesítésének szükségét érezte az egyház egyeteme a patentalis küzdelmet követőleg, s annak létesítése odábboztatott el egyházkerületünk segély-egyletének szervezete és felállítása által. A főtiszt, s nagymélt. konvent által kiküldött hármas bizottság szintén elejti a domesztikának általunk óhajtott alaponi felállítását, s a Budapesten 1880. szept. 16-ról keltezett jelentésének végsoraiban az általa tervelt intézetnek nevét illetőleg az ,,országos domesztika'1

nevet, az ,,országos ref. egyházi segélyalap1

' névvel javasolja felcserélendőnek, és ezen név az, mely az általa tervelt intézetnek célját határozottan jelöli ki. Ha a tervnek részleteit tekintjük, azt látjuk, hogy az intézet jövedelmének nagyrésze a 600 frt évi jövedelemmel nem biró lelkészek fizetésének javítására, mint kongrua lenne fordítandó. Ámde mi elérkezettnek hisszük és valljuk már az időt arra, hogy az 1848. XX. t. c. ne legyen továbbra is csak irott malaszt, hanem az allam, a törvénybe igtatott vallásegyenjoguság elengedhetetlen következményeként, mint 1848—49-ben, ugy elvalahára adja meg mostan és jövőben is kisebb egyházaink lelkészei fizetésének pótlására azon kongruát, melyet más egyházak hason jövedelmű lelkészeinek megadott s megád; és a mellőztetés ténye által minket, kik a magyar nemzetiség és alkotmányos szabadságérti küzdelem harcosai közt voltunk mindenkor, ne taszítson el hálátlanul, s ne tekintsen tovabbra is a magyar haza mostoha gyermekeinek. Ha több indok nem volna is: j ez egy elegendő lenne arra nézve, hogy a ,segélyalap* felállítására indítványozott, minden lélek utáni évi 3 kros adónak javaslatát aggódva fogadjuk. Pedig aggodalmunkat csak fokozza annak meggondolása, hogy váljon ez a „segélyalap* nem hozand e roszabb eredményt létre az altala gyógyítani szándékolt bajnál ? Ugyanis ha mi, a tervezet alapján, az államnak a vallásegyenjoguságból eredő kötelezettségét, a terhek alatt most is roskadozó vállainkra önként reávesszük, s ezáltal a lét és nemlét küzdelmei közt hányatott oly nagyszámú középjövedelmű egyházainkra uj terhet rakunk : félő, hogy ezen teher elmerít azon egyházaink közül többet, mint a mennyit kisebb egyházaink közül általa tengődni segélünk. Pedig azon kisebb és segélést igénylő egyházaink jövője sem leend oly biztos, mint ha a kongruát az államtól nyerve, minden egyháznak részére fennmaradna az egyetemes egyház szeretetadományaiból saját javára nyerhető segedelem. Végre ki kell azt is jelentenünk, hogy még azon esetben is, ha mi az allamtól, a minket mindaddig, míg abban más felekezetek lelkészei részesülnek, törvényesen megillető kongruát, — akár túlságos lojalitásból, akár a kérelmünk visszautasittatásától tartva, — nem kivánnók is, hanem az önmegadóztatás terére lépnénk : akkor is elérkezettnek tudjuk mar az időt arra, hogy ha a „segélyalap® javára kivetendő összegnek bevétele komolyan szándékoltalik is, a lélekszám szerinti kivetési kulcs elvalahara a jogosabb és igazságosabb, ha nem is birtok szerinti, de legalabb birtokaránylagos kivetési kulcscsal cseréltessék fel. Ezen indokoktól vezérelt indítványunk e következő : Mondja ki határozatilag a nt. és tek. egyh. megyei közgyűlés, hogy a konventi bizottság által készített s a magyarországi ref. egyházkerületekhez terjesztett és saját egyházkerületünk által véleményezés és illetőleg megbirálás végett hozzánk leküldött „országos ref. egyh. segélyalap-tervezet*-et, mint olyat, mely legégetőbb bajunknak, az egyházi adózás és fizetés kérdésének nem zsinati megoldasara, hanem elodazásara vezetne: általánossagban sem fogadja el; hanem tisztelettel kérje a főtiszt, egyh. kerületet, hogy egyrészről e javaslatnak ajánlása helyett a zsinat figyelmét az 1848. XX. t. c. megvalósításának mun álására hívja fel, másrészről pedig oly „országos domesztika* létesítését eszközölje, mely nem elégedve meg azzal, hogy egy olyan a milyen központi pénztár létesíttessék, elvalahára az egyház és belhivatalnokok közt annyi viszálkodást okozó közvetlen fizetés megszüntetését lehetővé tegye. Végezetre : Mondja ki hatarozatilag a nt. és tek. egyh. megyei közgyűlés azt is, hogy ha a fentebbi határozatának ellenére, az „országos ref. segélyalap* az egyházmegyék többsége által elfogadtatva létesíttetnék : ez esetben lelkészi gyám- és nyugintézeti pénztárát abba beleolvasztani nem fogja.* Eddig a külön indítvány, mely egy pár ellenész-