Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-28 / 35. szám

nem Cs. P. úrtól tanultam meg, valamint azt sem, hogy „a theologiai pálya bevégzésétől, a rendes papság ugy álmodott húsos fazekáig, egy elkerülhetetlen út van, melyen a káplánság koldus-tarisznyájával, több-kevesebb ideig bolyongani kell " Ezt tudva léptem e pályára, és pedig azért, mert csekély tehetségemet e téren véltem leginkább értékesíthetni, hasznossá tehetni. Nem is azért kiáltozom, mert „benne vagyok már abban a helyzetben, melyet magam választottam magamnak;® hanem azért, mert fáj, nagyon fáj, hogy ezen helyzetben levőkkel szemben, — kikre pedig, ismétlem, nagy hivatás vár, — a részvétlenség, az érdek, a szívtelenség s a roszakarat, sok méltánytalanságot követ el. Azért szóltam, hogy vajha botrányos eljárások, kisebb-nagyobb bántalmak, igazságtalan intézkedések által ne keseríttetnék az előretörő ifjú ember, ne lohasztatnék le annak lelkesedése. Tovább menve Cs. P. ur azt mondja: nem vagyok szerencsésebb vádammal sem. Egy esperest vádolok szószegéssel, igaztalansággal. Itt egyúttal illemre is kegyeskedik tanítani, mondván : „ily meggondolatlan vádaskodás és ágaskodás nem illik káplán emberhez.® Sőt, hogy jobban megijedjek, fenyeget is: „köszönje meg — úgymond, — ha a hasraesésnél egyéb baja nem történik.® A vádaskodásra nekem okom és jogom van; a mit mondtam, nem az ujjamból szoptam s meggondolva mondtam. Az esperest azonban nem nevezem most se meg, bármennyire szíveskedik is Cs. P. engem az egész tiszántúli esperesi kar előtt blamirozni s haragjukat reám zúdítani. Az összes esperesi kart nem éri vádam. A kinek szánva volt, megérthette ; a kinek nem szűre, nem veszi magára. Hiedelemről Cs. P.-nek igen kár beszélni. A fenyegetődzésre pedig azt felelem, hogy a vaskalap kora lejárt, s igazságunk érzetében senkitől sem té.lünk. Utolsó pontjáig jutottam Cs. P. ur böngészetének s meggyőződtem, hogy ő mindig egy nótát fú. Megint azt mondja, hogy szerencsétlen vagyok kérelmemmel is, mikor a próbapapolas visszaállítását kérem. Erre mar nem is szaporítom a szót, úgysincs mit megcáfolni; mert hiszen Cs. P. ur nem mond semmi újat. Elismerem ugyan, hogy a próbapapolás nem valami üdvös, de a semminél mégis több, a mostani rendszernél nem lealázóbb. Pótoltassék hát mással, p. o. ajánlással, a megüresedett helyre ajánljon p. o. egy egyházmegyei bizottság, csak az ú t-m ód legyen meg arra, hogy az érdemes emberről életjel adassék, s előbb menve tehetségét érvényesíthesse. A mi a szabad papválasztas eltörlését illeti, no én itt sem lennék olyan kegyetlen, mint Cs. P. ur. Eltörlését határozottan nem sürgetem, de szabályozását igen. Hanem részemről abba soha sem egyezném bele, mit Cs. P. ur ajánl, hogy adassék a választás joga az egyházmegyei törvényszékeknek. Nem egyezném ebbe nemcsak azért, mert ez nem fegyelmi ügy, mert ez a protestáns szellemmel ellenkezik ; hanem azért sem, mert tartok tőle, hogy abban az egyházmegyei testületben olyan emberek is lehetnének, kik egyik-másik káplánt az igazság nyilt kimondásáért nemcsak fenyegetnék, hanem üldöznék, tán még meg is feszítenék, s hogy annál több legyen kápláni jövedelmök : 20 évig is elkáplánkodtatnák. Végeztem ezúttal Cs. P. úrral. Hanem mivel ő oly kifogyhatatlan velünk káplánokkal szemben a jó tanácsokból : engedje meg, hogy én is tanácsoljak neki valamit. Ez a valami a türelem. Marjai Péter, ref. káplán. BELFÖLD. A tiszai ág. h. ev. kerület közgyűlése. A nevezett egyh. ker. közgyűlése Iglón f. h. lő — 18. napjain tartatott meg. Az'első napon délután 3 órakor gyamintézeti értekezletre gyűltek össze a jelenvoltak és a begyűjtendő offertorium felét az illésfalvi leánygyülekezetnek megszavazták. Ót órakor az alább írtnak szónoklata mellett (Ap. csel. 1. 1—3. felett) és az iglói énekkar közreműködésével, gyamintézeti istenitisztelet tartatott, melynek oftertoriuma 112 frtot hozott be. Az erre következő értekezleten a közgyűlés főbb tárgyai, 11. m. az egyházi rendezet, Laucsek fűrészi lelkész esete, a pozsonyi theol. akadémia és a felállítandó kerületi árvaház és felsőbb leánytanoda ügyei beszéltettek meg. A második napon Zelenlca Pál buzgó imája és a fennevezett énekkar által előadott ének után, Péchy Tamás egyházkerületi felügyelő üdvözölvén a nagyszámmal egybegyűlt képviselőket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Azután következett Czékus István superintendens kimerítő évi jelentése, melyből értesülést nyertünk az egyes egyházak építkezéseiről, vagyonáról, a hivatalnokok változásairól, az egyházi és iskolai életről, az irodalmi tevékenységről, az adakozásokról, melyek ez évben is körülbelől 30,000 frtra rúgtak stb. Superintendens úr buzgó fáradozásaiért köszönet szavaztatván, a jelentés tudomásul vétetett, s egyszersmind elhatároztatott, hogy az egyházi vagyon betáblázása és az épületek biztosítása mindenütt felelősség terhe alatt, mulhatlan kötelességévé tétessék az egyházi elöljáróságoknak. Kramarcsik Károly egyházkerületi főjegyző leköszönése sajnálattal elfogadtatott, 15 évi sikeres működéseért köszönet szavaztatván. Helyébe Dr. Markó Sándor választatott meg, Pákh Károly pedig fölkéretett, hogy a jelen gyűlés tartama alatt a jegyzőkönyv vitele körül segédkezzék. Miután ő felsége ez ősszel a hadgyakorlatok alkalmával Miskolcra jövend, üdvözlésére egy küldöttség neveztetett ki, melynek tagjai az elnökségen kivül: Szon-