Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-28 / 35. szám

nem Cs. P. úrtól tanultam meg, valamint azt sem, hogy „a theologiai pálya bevégzésétől, a rendes papság ugy álmodott húsos fazekáig, egy elkerülhetetlen út van, melyen a káplánság koldus-tarisznyájával, több-keve­sebb ideig bolyongani kell " Ezt tudva léptem e pá­lyára, és pedig azért, mert csekély tehetségemet e té­ren véltem leginkább értékesíthetni, hasznossá tehetni. Nem is azért kiáltozom, mert „benne vagyok már abban a helyzetben, melyet magam választottam magamnak;® hanem azért, mert fáj, nagyon fáj, hogy ezen helyzet­ben levőkkel szemben, — kikre pedig, ismétlem, nagy hi­vatás vár, — a részvétlenség, az érdek, a szívtelenség s a roszakarat, sok méltánytalanságot követ el. Azért szól­tam, hogy vajha botrányos eljárások, kisebb-nagyobb bántalmak, igazságtalan intézkedések által ne keserít­tetnék az előretörő ifjú ember, ne lohasztatnék le an­nak lelkesedése. Tovább menve Cs. P. ur azt mondja: nem vagyok szerencsésebb vádammal sem. Egy esperest vádolok szószegéssel, igaztalansággal. Itt egyúttal illemre is ke­gyeskedik tanítani, mondván : „ily meggondolatlan vá­daskodás és ágaskodás nem illik káplán emberhez.® Sőt, hogy jobban megijedjek, fenyeget is: „köszönje meg — úgymond, — ha a hasraesésnél egyéb baja nem történik.® A vádaskodásra nekem okom és jogom van; a mit mondtam, nem az ujjamból szoptam s meggondolva mondtam. Az esperest azonban nem nevezem most se meg, bármennyire szíveskedik is Cs. P. engem az egész tiszántúli esperesi kar előtt blamirozni s haragjukat reám zúdítani. Az összes esperesi kart nem éri vádam. A kinek szánva volt, megérthette ; a kinek nem szűre, nem veszi magára. Hiedelemről Cs. P.-nek igen kár beszélni. A fenye­getődzésre pedig azt felelem, hogy a vaskalap kora le­járt, s igazságunk érzetében senkitől sem té.lünk. Utolsó pontjáig jutottam Cs. P. ur böngészetének s meggyőződtem, hogy ő mindig egy nótát fú. Megint azt mondja, hogy szerencsétlen vagyok kérelmemmel is, mikor a próbapapolas visszaállítását kérem. Erre mar nem is szaporítom a szót, úgysincs mit megcáfolni; mert hiszen Cs. P. ur nem mond semmi újat. Elismerem ugyan, hogy a próbapapolás nem valami üdvös, de a semminél mégis több, a mostani rendszernél nem lealázóbb. Pótoltassék hát mással, p. o. ajánlással, a megüresedett helyre ajánljon p. o. egy egyházmegyei bizottság, csak az ú t-m ód legyen meg arra, hogy az érdemes emberről életjel adassék, s előbb menve tehetségét érvényesíthesse. A mi a szabad papválasztas eltörlését illeti, no én itt sem lennék olyan kegyetlen, mint Cs. P. ur. Eltörlé­sét határozottan nem sürgetem, de szabályozását igen. Hanem részemről abba soha sem egyezném bele, mit Cs. P. ur ajánl, hogy adassék a választás joga az egy­házmegyei törvényszékeknek. Nem egyezném ebbe nem­csak azért, mert ez nem fegyelmi ügy, mert ez a pro­testáns szellemmel ellenkezik ; hanem azért sem, mert tar­tok tőle, hogy abban az egyházmegyei testületben olyan emberek is lehetnének, kik egyik-másik káplánt az igaz­ság nyilt kimondásáért nemcsak fenyegetnék, hanem üldöznék, tán még meg is feszítenék, s hogy annál több legyen kápláni jövedelmök : 20 évig is elkáplánkod­tatnák. Végeztem ezúttal Cs. P. úrral. Hanem mivel ő oly kifogyhatatlan velünk káplánokkal szemben a jó taná­csokból : engedje meg, hogy én is tanácsoljak neki va­lamit. Ez a valami a türelem. Marjai Péter, ref. káplán. BELFÖLD. A tiszai ág. h. ev. kerület közgyűlése. A nevezett egyh. ker. közgyűlése Iglón f. h. lő — 18. napjain tartatott meg. Az'első napon délután 3 órakor gyamintézeti értekezletre gyűltek össze a jelen­voltak és a begyűjtendő offertorium felét az illésfalvi leánygyülekezetnek megszavazták. Ót órakor az alább írtnak szónoklata mellett (Ap. csel. 1. 1—3. felett) és az iglói énekkar közreműködésével, gyamintézeti istenitisz­telet tartatott, melynek oftertoriuma 112 frtot hozott be. Az erre következő értekezleten a közgyűlés főbb tárgyai, 11. m. az egyházi rendezet, Laucsek fűrészi lel­kész esete, a pozsonyi theol. akadémia és a felállítandó kerületi árvaház és felsőbb leánytanoda ügyei beszéltet­tek meg. A második napon Zelenlca Pál buzgó imája és a fennevezett énekkar által előadott ének után, Péchy Ta­más egyházkerületi felügyelő üdvözölvén a nagyszám­mal egybegyűlt képviselőket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Azután következett Czékus István superin­tendens kimerítő évi jelentése, melyből értesülést nyer­tünk az egyes egyházak építkezéseiről, vagyonáról, a hi­vatalnokok változásairól, az egyházi és iskolai életről, az irodalmi tevékenységről, az adakozásokról, melyek ez évben is körülbelől 30,000 frtra rúgtak stb. Supe­rintendens úr buzgó fáradozásaiért köszönet szavaztat­ván, a jelentés tudomásul vétetett, s egyszersmind el­határoztatott, hogy az egyházi vagyon betáblázása és az épületek biztosítása mindenütt felelősség terhe alatt, mulhatlan kötelességévé tétessék az egyházi elöljárósá­goknak. Kramarcsik Károly egyházkerületi főjegyző lekö­szönése sajnálattal elfogadtatott, 15 évi sikeres működé­seért köszönet szavaztatván. Helyébe Dr. Markó Sándor választatott meg, Pákh Károly pedig fölkéretett, hogy a jelen gyűlés tartama alatt a jegyzőkönyv vitele kö­rül segédkezzék. Miután ő felsége ez ősszel a hadgyakorlatok al­kalmával Miskolcra jövend, üdvözlésére egy küldöttség neveztetett ki, melynek tagjai az elnökségen kivül: Szon-

Next

/
Thumbnails
Contents