Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

elmarasztalja panaszlót 5 forintig a plebánussal szemben, aki — úgymond — másért nem felelős, holott a teme­tési eljárást magáévá tette a beanyakönyvezés által s épen ezért volt bepanaszolva. Ezen panasz valódiságá­ról azonban Ítélkező biróság nem kiván magának meg­győződést szerezni, hanem a helyett hangsúlyozza, hogy panaszló panaszlottnak e tekintetben tett tagadását nem cáfolta meg, és ezt mentő körülményül tekinti panasz­lottra nézve, holott ha az áll, hogy panaszlott az anya­könyvezést elmulasztotta: ez által a midőn egyrészről az orgonista cselekményének törvényellenességét maga is beismeri, másrészről mint lelkész kérdés alá eső nagy­mérvű mulasztást követett el, amennyiben az egyhá­zában történt jogtalan temetésről — ha az anyaköny­vezésre nem találta magát jogosultnak — értesítenie kel­lett volna, már csak az anyakönyvezés tekintetéből is, a kisiáskai lelkészt, hogy a haláleset anyakönyvezetlenül ne maradjon. Panaszlottnak ezen mulasztását azonban ítélkező biróság figyelmen kivül hagyja, s e szerint a halálesetek anyakönyvezetlenül is maradhatnak ; hanem ellene fordul panaszlónak, mint aki a halálesetet bevezethette volna, mert — úgymond — halottnak életkora, elhalálozása és temetése felől ki volt értesítve. E szerint más temethet, mi pedig miután tudjuk, hogy a halott hány éves és mikor temették el, a halál­esetet beanyakönyvezni kötelesek vagyunk. Megfigyelni való még ezen bírósági határozatban az is, hogy a hullaszállitási-, és az ezzel összekötött ira­toknak a kisráskai lelkészi hivatalhoz való megküldésére az orgonista és nem a lelkész utasíttatik. ítélkező biró­ság szerint tehát az anyakönyvi ügynek kezelője más is lehet, nemcsak a lelkész. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a kérdéses halottnak ref. szertartás szerinti eltemetését maga panaszló lelkész tette lehetetlenné, mert a helységet a temetésre kitűzött idő előtt elhagyta; ezért nem volt részére meg­ítélhető a stólailleték sem, mert attól önhibája által esett el. E szerint ha a ref. lelkész a helységből kilép, a róm. kath. lelkész vagy orgonista a ref. halottat azonnal eltemetheti anélkül, hogy eljárása kérdés alá jöhetne. De nem folytatom tovább. Hiszen aki az iigyet elfogulatlanul szemügyre veszi, különben is látni fogja azt az óriási következetlenséget, részrehajlást és gyarló­ságot, mely ama szolgabírói határozat minden sorában elárulja magát. Az igazság érdekében csupán átalánosságban még annyit említek meg, hogy ama határozatban a tények el vannak ferdítve és valótlanságokkal vannak meg­bővitve. Ily értelemben történt a feiebbezés az alispáni szék elé, ahol is következő határozat hozatott: „3321. szám. Zemplénmegye alispánjától. Soltész Gyula kisráskai ref. lelkésznek Bugyis Já­nos hegyii róm. kath. lelkész és Rohály Vince ugyan­ottani orgonista ellen Király János kisráskai illetőségű ref. vallású egyén János nevű fiának eltemetése miatt emelt panaszos ügyében a nagymihályi járás szolgabi­rájának mult 1879. évi 1976. sz. a. kelt első fokú hatá­rozata, panaszló felebbezése folytán az összes tárgyira­tokkal együtt vizsgálat alá vétetvén, alólirott alispán másodfokulag következőkép Határozott: A nagymihályi járás szolgabirájának mult 1879. évi 1976. sz. a. kelt s ezen panaszos iigyre vonatkozó határozata megsemmisíttetik, s ezen ügyre vonatkozó összes tárgyiratok további illetékes intézkedés végett a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék fenyítő osztályához áttétetni rendeltetnek ; mert: Az ezen panaszos ügyben 1879-ik évi szept. 23-án megtartott tárgyalásról vezetett jegyzőkönyvhöz y/. alatt eredetiben csatolt levél igazolása szerint, Rohály Vince hegyii róm. kath. kántor törvényellenes eljárásá­val a helvét hitvallásuaknak az 1790/91. évi XXVI. és az 1868. évi LIII. t. c. által biztosított autonomicus jo­gait sértvén meg : a hason természetű ügyekben a kijelölt 1790/1. XXVI. t. c. bevezető tételében fenntartani biztosí­tott 1647. évi XIV. t. c. 2. §-a rendelkezésének alkalmazása helyett, a magyar büntető törvénykönyvnek életbelépte­téséről szóló 1880. évi XXXVII. t. cikk 39. §-a értelmében az 1878. évi V. t. c. II. része IX. fejezetében szabályo­zott eljárás foganatositására kijelölt királyi törvényszék vált illetékessé. Miről a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, az összes tárgy­iratok áttétele mellett, további illetékes eljárás; az érde­kelt felek pedig a nagymihályi járás szolgabirája utján ezen határozat kiadásával értesíttetni rendeltetnek. S.-A.­Ujhelyben, 1881. évi május hó 3-án. Matolai Etele s. k., alispán.* Erre aztán a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék végzése eként hagzik : 1672. sz. 1881. »Királyi ügyészi indítvány jogosulatlan te­metkezéssel vádolt Bugyis János és társa elleni bűn­ügyben. Végzés: Soltész János kisráskai ref. lelkész azon panaszá­val, hogy Bugyis János hegyii r. kath. lelkész, illetve annak távollétében Rohály Vince kántor Király István­nak vegyes házasságból született s mult 1879. évi junius 3-án elhalálozott 2 éves figyermekét eltemette s ez ál­tal panaszkodót 3 forint stóla-jövedelem erejéig meg­csonkította, e helyütt elutasíttatik, s az annak alapján folyamatba tett bűnvizsgálat, büntethető cselekmény hiá­nyából megszüntettetik. Indokok. Mert a feljelentésben hivatkozott 1868. évi 53. t. c. 12. §-a a temetkezések jogköréről nem intézkedik, sőt az idézett törvény 22. §-a épen azt tárgyazza, mi­szerint különböző vallásfelekezetek tagjai, ugyanegy te­metőben vegyesen temetkezhetnek. Mert a m. b. t. k. 1. S-a értelmében büntettet

Next

/
Thumbnails
Contents