Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

dacára kegyesen megengedi, hogy a r. kath. plébánushoz menjetek, vagy alázatos kérelemmel könyörögjetek a keresztlevél kegyes kiszolgáltatásáért. Ez ugy látszik, kegyelemdöfés akart lenni irántad szegény prot. egyház és papság iránt, azon egyházi és hazai érdemeid- és az állam iránt tett sok ingyenes szolgálataidért, melyet a hon bíráinak nem gúnynyal lenézni, hanem nemesen méltányolni kellene. De lássuk már most az uj döntvény áldását, melyek lesznek annak áldott következményei egyházi, állami, társadalmi és családi szempontból ! Egyházi szempontból áldott következménye az, hogy a rabló politikát és eljárást szentesíti, mennyiben a lelkészeket egyrészről arra jogosítja fel, hogy az 1868-ik 53-ik t. c. 12-ik gátiak világos rendelkezése dacára nemtelen lélekvásárlást űzzenek, törvénytelen visszaélések és jogsérelmek által dúlják fel a hitfelekezetek békéjét, hajtó vadászatot tartsanak a vegyes házasok körében született gyermekekre s a vallásos zajongás tüzét lobbantva lángra, ápolják a dúló viszályt magok és az egyház hívek között : másrészről pedig arra hatalmazza fel, hogy egymás jövedelmét jogtalan uton csonkítsák és pedig nem csak a keresztelésnél, hanem később más egyházi szertartások és az anyakönyvi kivonatok kiadásánál is. Állami szempontból az egyrészről: miszerint a honpolgárok keblében a törvény iránti tiszteletet ássa alá, amennyiben arról kell meggyőződniük, hogy biráink álokoskodásokkal a legvilágosb törvényt is kijátszák s az ország lakosainak tényleges hátrányára döntik el; másrészről, hogy az államkormány iránti bizalmat ingatja meg, a kor- 1 mány és országgyűlés gyámoltalanságát tünteti fel az által, hogy a mit a kormány és a haza az egyház üdvére törvényt hoz, azt 3 ember szőrszálhasogatása s olykor tán lelkiismeretlen eljárása is régibb törvényes gyakorlat dacára a polgári társadalom kárára aknázza ki. Társadalmi szempontból az : hogy a hitfelekezetek között kívánatos béke és egyetértés, szeretet és jóakarat helyett, a vallásgyülölet tüzét gerjeszti fel, a városok és községek lakóit pártokra szakasztja s a közjólét és közboldogság felvirágzásának gátot emel, mennyiben egymás iránti féltékenység szállja meg a kebelt, mely aztán viszályt idéz elő és ront ott is, hol a polgári jólét előmozdításának szent érzülete- és komoly akaratától kellene áthatva lenni a kebleknek. Családi szempontból pedig az: hogy míg az 1868-ik 53-ik t. c. 12. §-át véve zsinórmértékül a vegyes házasok teljes szeretet, egyetértés és megelégedésben folytathatnák életöket, addig a kir. tábla döntvénye a békétlenség és egyenetlenségnek továbbra is kitárva hagyja kapuját, feljogosítja a rk. papságot a téritvények és fogadalmak törvényellenes kicsikarására, melyeknek következtében nem egyszer sajog és vérzik egy hosszú életen át egyik vagy másik házasfélnek szive, nem egyszer vesz búcsút a háztól örökre a kölcsönös béke és boldogító megelégedés angyala. íme ez a büntető tanács Ítéletének áldása és lesz jövőben még több is, mert ki fog okvetlen törni és a rk. és prot. papság között a gyermekek iskoláztatása- és vallásos nevelésénél a torzsalkodó viszály, a keserű harc és háború, melyek az egyház és kedélyek békéjét még inkább íel fogják zavarni és annyi pörrel árasztják el a bíróságot, annyi kellemetlenséggel fogják zaklatni a kormányt, hogy bizony egy sem fogja áldani az 53-ik §-us ügyében hozott Ítéletet. De szabad-e tűrnünk, hogy ide jusson a dolog ? Nem ! azt megengednünk nem lehet : azt, hogy 3 embernek Ítélete tabula rasavá silányítsa a prot. egyháznak békekötések és törvények által biztosított szabadságát és jogait, páriává tegye a hazának 3 millió honpolgárát a rk. hitfelekezet és papság irányában, ezt tűrnünk öngyilkossági bűn nélkül nem szabad. A bécsi és linci békekötések biztosítják prot. egyházunk jogait és szabadságát: az 1790-iki 26 t. c. a törvényes önállás és védelem alapjára állítja egyházunkat: az 1848 és 1868-ik évi törvények a hitfelekezeti egyenjogúságot és viszonosságot mondják ki, az 1843 és 1868-ik évi törvények a téritvényeket nyilatkoztatják érvényteleneknek és a gyermeket nemök szerint rendelik nevelni szülőik vallásában, az államhatóság a más vallásúak keresztelését folytonosan jogsérelemnek tekinti; az országgyűlés vitái és végzései arról tanúskodnak, hogy az, a hozott törvények által a vegyes hazasoktól törvényellenesen kicsikart 7*