Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-07 / 32. szám

vonaton látott napvilágot. Igazgató Dr. Ekmayer Ágost. Hallgatók sz. az első félévben a jog- és államt. karban 122, a bölcsészeti tanfolyamon io, összesen 132, kik közül 78 r. kath., 49 prot., 3 gör. kel., 2 zsidó. Az igazgatón kivül az intézetben működött 12 rendes-, 2 magántanár és a könyvtárnok. 50) A pozsonyi ág. h. ev. főiskola értesítője. Igazgató Michaelis Vilmos. Értekezés : Horatius ars poétikája céljáról és szerkezetéről, Markusovszky Sámueltől. Tanulók sz. a gymnasiumban 407, a theologiai intézetben 60. Az ifjúság önsegélyző-egyletet alakított. Az érettségi vizsgát az egyetemes gyűlés különös engedélye folytán egy kisasszony is letette, még pedig kitűnő eredménnyel. 51) A pozsonyi kir. kath. főgymnasium értesítője. Igazgató Wiedermann Károly. Értekezések : Caesar munkái a gymnasiumban, Dávid Istvántól. A diaeteták, Krajnyák Edétől. Tanulók sz. 418. Az érettnek nyilvánított 25 tanuló közül 10 a jogi pályára szándékozott lépni. Kolmár József tanár és neje, haláluk esetére egy ezer frtos ösztöndíj-alapitványt tettek, melynek kamataiból a vallás-erkölcsi tekintetben kiváló és szorgalmas tanulók fognak jutalmaztatni. 52) A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló privigyei r. kath. algymnasium értesítője. Igazgató Furdek Nándor. Értekezés: Az intézet történetének vázlata, Kádek Istvántól. Tanulók sz. 104. Az intézetet 1666 ban gróf Pálffy Pálnak, Magyarország nádoranak özvegye alapította abból a célból, hogy ez intézet segélyével ,a lutheránus tanok terjedésének gátot vethessen, a hitükben ingadozó jobbágyait a kath. vallásnak megtartsa s az elpártoltakat az egyháznak visszaszerezze.1

A kegyes tanitórendiek a hazai intézetek közül a privigyeiben tanítottak először. A privigyei algymnasiumban, fenállása óta, 29.071 ifjú nyert oktatást. A ref. tanitók országos értekezlete előtt. Az országos tanitói gyűléssel egyidejűleg, a ref. tanitók egy értekezletet fognak tartani, melyen közös érdekeiket megbeszélve, a zsinat elé terjesztendő emlékirat ügyében fognak határozni. A ki a magyar ref. anyaszentegyház ügyét szivén hordja, nem zárkózhatik el azon jogos mozgalom elől, mely ref. tanítóink körében megindult. Nem lesz tehát felesleges, ha jelenleg, e tárgyra vonatkozólag e lapok hasábjain egyetmást elmondandunk. A politikai lapok olvasói is tudhatják, hogy most egyik napi kérdés hazánkban, a népiskolai tanítóság ügyének kérdése. A magyarországi néptanítókat különféle kategóriákba lehet sorozni, u. m. állami- és községi-, továbbá felekezeti tanítókéba. Az állami és községi tanitók sok helyt zúgolódnak; mert nem találták meg azt az Eldorádót, a melyet a felekezetek hatósága alól szabadulva föltalálni reméltek. Némely részöket bántja, hogy a legtöbb helyen földmivesekből álló iskolaszékek hatósága alá vetvék és sem fizetésöket nem kapják pontosan, sem pedig a tanfelügyelők részéről kellő védelemben és támogatásban nem részesülnek. A felekezeti tanitók közül a róm. kath. tanitók aránylag jobban vannak fizetve, mint más felek, tanitók; de igen nagy részök a hatalmas és gazdag papság nyomása alatt él. Ezek közül a merészebbek, támogatva a kath. papság alól emancipált községi tanítóktól, tele töltik jajkialtásukkal a kisebb tanügyi lapokat s elnyomónak és zsarnoknak bérmálnak mindenféle egyházat és papságot. A gör. kel., gör. kath. és zsidó tanitók sorsa pedig a páriákéhoz leginkább hasonlít. A mi felekezeti tanítóink közül egy rész hallgat és figyelő állásban van •, másrész a maga jogigényeit a legnemesebben igyekszik érvényesíteni, ide sorolhatom az emlékirat készítőit; ismét másrész határozottan el szeretné magától csapni az egyházat, el minden felügyeletet ; szerencsétlenségnek tartja az 179% • XXVI. törvénycikket, mint a mely az állami omnipotentiát — még most legalább —• lehetetleníti; az 1848. törvénycikkre hivatkozni, szerinte bolondság ; az alapítványok visszakövetelése nevetséges, mert azokból is valami »rózsás egyetemet* csinálnak úgyis ; a bécsi, linci stb. békekötések lomtárba s az ököljogot biztosító törvényekkel egy kategóriába valók; a kálvinista pap ^kis Isten* és a szegény tanitó soha sem kap igazságot, annak még a j,szent asszonytól* — a papnétól — is kell szenvednie stb. stb. PLzeknek s az ezekkel egy khórusban zengedezőknek lármájáról nincs mit szólanutik; hanem igenis a magyar reform, tanitói testület méltányos jogigényeinek kielégítéséről van; mert bár az állami omnipotentia ellen autonómiánkat — a magyar ref. egyház és magyar nemzetiség ezen sziklavárát, — fenn kell tartanunk és a történelmi alapot magunk alól kirúgnunk nem szabad', de az anyaszentegyház egyik integráns és magyar ref. közművelődésünk egyik legjelentékenyebb tényezőjét figyelmen kivül hagynunk nem lehet, s ha ezt tesszük, egyenesen érdekeink ellen cselekszünk. Mennél inkább megnyugtatni igyekszünk tanitói testületünket: annál biztosabb lesz az egyház békéje s fejlődése. Nem vagyunk azon helyzetben sem felekezeti-, sem pedig magyar nemzeti szempontból, hogy népiskoláinkat odadobjuk az államnak : legyünk tehát tekintettel a magyar ref. tanitói karra. Minő testület, elsőben is az a kérdés, a magyar ref. tanitói testület? Egyházi-e vagy világi? Felelet: egyházi. Egyházi és pedig nemcsak azért, mert a ref. tanítót átalában minden faluban a t

kisebbik belső embernek* nevezik és sok helyt a rektort s kántortanítót , tiszteletes* cimmel illetik ; hanem azért is, mert kánonaink a tanitót templombeli tanítással is megbízzák, sőt azok, sok helyt az urvacsora-osztásnál való segédkezésre is föl vannak hatalmazva. Egy ilyen egyházi testületet annyira figyelmen kivül hagyni, nem volt szép az egyetemes konventtől sem, hogy azt, csakis beválasztás ut-