Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-31 / 31. szám

Kiss Aron i-ső füzet. Budapest, Franklin-társulat. 8-rét, 220 lap. Ara 1 frt. 20 kr. — E munka három részből fog állani. Első része a népiskola kifejlődését, második része nevelési irodalmunk történetét s a harmadik része a népiskolai tantárgyak methodikájának a történetét fogja feltüntetni. Ur. Kiss Aron szolgálatot tett a hazai oktatásügynek, midőn munkájával a tanférfiak figyelmét egy olyan tárgyra irányozta, amelyet eddigelé nálunk jóformán egészen elhanyagoltak. Tökéletesen igazat adunk neki abban, amit az előszóban mond, hogy az a nemzetietlen kapkodás minden után, ami idegen, aligha egyrészt onnan nincs, mert saját népiskolai ügyünk múltját nem ismerjük s azt becsülni nem tanultuk. Ha neki sikerülne, — amit mi szivünkből óhajtunk, — munkájával embereinkben az önbecsülés érzetét fölébreszteni, mar csak ezért is méltán megérdemelné az elismerést. Mi rank protestánsokra nézve különösen tanúságos Kiss Aron könyve, mint amelynek pozitív adatai csalhatlanul és ékesszólóan bizonyságot tesznek arról, amit — sajnos — gyakran még bizonyítgatnunk is kell ellenségeink előtt, hogy t. i. a protestáns egyháznak és a prot. tanférfiaknak oroszlánrészük volt a hazai közoktatásügy előbbrevitelében. Kiss munkája azonban nemcsak mint tanúságos olvasmány, hanem mint tankönyv is használható. Mint tankönyv különösen hézagpótló. KÜLÖNFÉLÉK. '* Személyi hírek. A szilágymegyei tanitóegylet f. hó 6-kán Tasnádon Báthori György kisdobai ref. tanitó 50 éves tanitói működésének emlékére jubilaeumot rendezett. Somogyi Károly tasnádi ret. tanitó 50 éves jubilaeumát is ez alkalommal akarták megülni; de Somogyi időközben meghalt. Az ő emlékét ennélfogva az egylet közgyűlése jegyzőkönyvileg örökítette meg s a Báthori tiszteletére rendezett jubilaeum után az elhunyt öreg tanitó sírjához az egylet tagjai testületileg kivonulván, a sírt megkoszorúzták. Báthorit jubilaeuma alkalmából nevezett egylet tiszteletbeli tagjává választotta, Szilágymegye törvényhatósága pedig a Deák Ferenc emlékére létesített alapból öt darab aranynyal jutalmazta. A szilágy-szolnoki ref. egyházmegye szintén kifejezte elismerését az érdemes öreg néptanító iránt. * Zsinati választások. A külső-somogyi egyházmegyében — mint nekünk irják — a szavazatok felbontására kiküldött bizottság, jul. 3-dikán felbontá a beérkezett szavazatokat. Az eredmény lett, hogy világi részről Décsey Lajos segédgondnok rendes-, Sárközy Béla póttagnak szavazattöbbséggel megválasztattak. Egyházi részről többséget senki nem nyervén, a legtöbb szavazatot nyert egyének ujabb szavazásra kitűzettek és pedig a rendes tagságra Szilády Aron és Dömény József, a póttagságra Gaál György és Szalay Ferenc. A beérkezett szavazatok jul. 24-kén felbontatván, Szilády és Dömény 14—14 szavazatot nyertek és igy még harmadik szavazás lesz szükséges ; póttagul Gaál György választatott meg, aki azonban lemondott, s igy az egyházi póttagságra is uj szavazás rendeltetett el. Az ujabb szavazás eredményét aug. 7-kén tudjuk meg. A megválasztott világi képviselők elfogadták a képviselőséget. — A tolnai egyházmegyében — értesülésünk szerint — megválasztattak : Csekei István várkonyi lelkész egyházi rendes-, Göde Károly decsi lelkész pót-, Vizsolyi Gusztáv orsz. képviselő világi rendes-, Papp Lajos szegzárdi kir. ügyész pótképviselőkké. — Az alsó-baranyai egyházmegyében — mint minket tudósítanak — megválasztattak : rendes tagokul Kármán Bál esperes és Gál Péter segédgondnok, póttagokul Szilády János feketehegyi lelkész és Szilágyi Dezső egyházkerületi főjegyző. * Hajdu-Böszörményben aug. 13 kán fogjak leleplezni néhai Nagy István böszörményi lelkész és tiszántúli egyházkerületi főjegyző síremlékét, melyet a kitűnő lelkész sírja fölé tisztelői emeltettek. A leleplezési ünnepélyre a szobor-bizottság, az elhalt nagy férfiú iránt kegyelettel viseltető tisztelőket és barátokat meghívja. * Tompa reliquiák. A ^Nemzeti Nőnevelés* című folyóirat legkozelébb megjelenendő számában — értesülésünk szerint — Dr. Kerékgyártó Elek Tompának egy klasszikus szépségű gyászbeszédét fogja közleni, melyet a koszorús költő, egyik legjobb barátja, Edes János sírja felett 1847. nov. 9-kén tartott. Édes János imolai, később zádorfalvi ref. lelkész volt, Édes Gergely fia és a most is élő Albert testvére. Az emiitett gyászbeszédet nekünk is alkalmunk volt eredeti kéziratban olvashatni, s így szorul szóra aláírjuk Kerékgyártónak eme prédikációra vonatkozó következő bírálatát : ,Tompa költői lelkületének, baráti hő szeretetének, kesergő fájdalmának, de egyszersmind szép ízlésének, szónoki erejének, dagálytalan nyelvezetének, találó kifejezéseinek, végre világos, odaillő, ellentétekben és uj képekben gazdag előadásának jellemzésére alig lehetne találóbb példát felhozni, mint e gyászbeszédet.' A Tompa-reliquiák számát szaporítja azon három szép levél is, melyet Arany irt Tompához s melyet Nagy Pál, tornallyai ref. lelkész a »Rozsnyói Hiradó* közelebbi számában közzétett. * A németországi tanitók közelébb tartott 24-dik nagy-gyűlésén Karlsruhéban, a többi közt tanácskozás tárgyává tétetett a népiskolai vallás-erkölcsi oktatás kérdése is, melyre vonatkozólag a gyűlés határozatképen kimondta, hogy a vallás-erkölcsi és nemzeti nevelés a népiskola legelső feladata s hogy a közös iskolák a népiskola eme feladatának nemcsak hogy útjában nem állanak, sőt ellenkezőleg ezek mozdítják elő leginkább a felekezetek közötti békességet, amely nélkül nemzeti egység nem képzelhető. * Duo si dicunt idem, non est idem. A „Religio', egyik közelebbi számaban, mely eddig kikerülte figyelmünket, Nagy Ignác munkatársunk azon cikkére, mely lapunk f. évi 27. számában jelent meg, reflectálván, nagy elégtétellel veszi többi közt tudomásul, hogy már most nekünk protestánsoknak sem kell a polgári házasság, kifejezi egyszersmind abbeli reményét, hogy eljő még az idő, a midőn kath. atyánkfiaival abban is egyet, fogunk érteni, hogy a házasság isten rendeletéből felbonthatatlan. Csodálatos logika, mely kétségbeejtő lenne, ha nem a „Religio" műhelyéből került volna ki. Mi is elmondhatjuk, a mivel szeretetreméltó laptársunk minket tisztel meg, hogy t. i. nem célunk ezúttal sa tudatlanok tanítása4

; de igenis célunk jelezni az eszmezavart s az irányzatos ferdítést, mely a ^Religio4 ítéletét minden kérdésben megbizhatlanná teszi az okos emberek Ítélőszéke előtt. Bizony tudhatná a mi laptársunk, hogy protestáns felfogás szerint a házasság egyházi functióval szentesitett polgári cselekvény; nekünk tehát azért nem kell polgári házassági törvény, mert nekünk az megvan s megvan azon hátrány nélkül; mely az országos e nemű törvényt reánk nézve kívánatossá nem teszi, hogy t. i. az épen a katholikus felbonthatlanságí dogma elleni irányzatánál fogva az egyházi szentesítést mellőzni kénytelen. * Szerkesztői mondanivalók. K. Gy. Hogy az