Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-31 / 31. szám

De nem szabad megfeledkezni azon szegény szülők gyermekeiről sem, kiket egyes egyedül szegénységük korlátoz abban, hogy rendesek legyenek. Többször volt már Fidlernek alkalma tapasztalni, hogy az oly szülők, mihelyest ruhát vehettek gyermekeiknek, azonnal felvitték őket az iskolába. Ezeknek rendes iskoláztatására és segélyezésére segélyegyletek alakitandók. Nincs oly kis város vagy falu, melyben ily egyletet alakítani ne lehetne. íme ez rövid tartalma ama pályamunkának, melynek az egylet odaítélte az egy arany jutalom-díjat. Az egylet elhatározta ily szellemben felterjesztést tenni az esperességi gyűlésre, hogy az említett bajon lehetőleg segítve legyen s egyszersmind kéttagú bizottságot nevezett ki, melynek feladata a kérdés részleteire vonatkozólag beható véleményt nyilvánítani. A jövő gyűlésre két uj pályakérdés tűzetett ki. Az egyik: ,Mily orvoslási módok ajánlhatók arra nézve, hogy a szülők és tanitók közötti egyetértés a gyermek nevelése köriil meg ne zavartassák ?4

A másik pedíg cz : , Hogyan lehet a tanítónak a gyorsan fejlődő tanítási módok között, magát a legrövidebb és legsikeresebb módon ügyes tanítóvá képezni?4 A jelen gyűlés tárgya volt még a pénztár és könyvtár megvizsgálása is. A könyvtár legközelebb tetemesen gyarapodni fog, amennyiben a gyűlés elhatározta, hogy a beszéd- és értelem-gyakorlatokra, valamint a kezdőkkel való bánásmódra vonatkozó művek, továbbá a magyar nyelv- és a számtanitás vezérkönyvei a megfelelő gyakorló könyvekkel megszereztessenek. Végre az országos tanitó-gyűlésre követül Wolfgang I.ajos, egyleti tag és miskolci leány tanitó titkos szavazás utján megválasztatott. Horváth Sándor, egyleti elnök. TÁRCA. Böngészet a l'rot. Egyh. és Isk. Lapból. Marjai Péter reform, káplán urnák. Szép, szép, mikor a fiatal ember ágaskodik, hogy a többi közül kilássák ; hanem mikor a fiatal ember a nagy ágaskodás miatt hasra esik : az bizony nem szép. Marjai Péter ur pedig épen ezt az idomtalan tornászatot produkálja, és pedig háromszor egymásután. Panaszával, vádjával, kérelmével. tetni rendeli. Ha tehát az év elején a tanköteles gyermek nem jelentkeznék, a szítlő, mindjárt az év elején a törvény értelmében megintendő, azután megbírságolandó stb. stb. A törvény nemcsak hogy ki nem zárja a lehetőségét annak, hogy a tankötelesek mindjárt az év elején szoríttassanak az iskolába járásra, sőt ellenkezőleg épen ezt rendeli meg. Csak legyen jó és szigorú a végrehajtás. De nálunk épen ez nincs. Krre kell tehát törekednünk. Ezt kell sürgetniök a tanítóknak, midőn az évközben való jelentkezést s az ezzel járó bajokat korlátozni akarják. Szerk. Panaszában a káplánságot rémségesen nyomorult állapotnak mondja, igy lamentálván: ,ha a káplánok helyzetének képét akarnám adni, keserűséggel telnék el az olvasó szive.* Azonban rögtön utána teszi: ,nem saját helyzetemről szólok, mert nekem nem lehet e tekintetben panaszom.* Nagyon ügyetlen, s nem annyira nevetséges, mint inkább szánalmas hasraesés. Neki nincs panasza, hanem a többinek. Neki nem ég a háza, hanem a többié, mégis ő kurjász. No hát szólítsa fel azt a többit, mind az utolsó szálig, hogy kiáltsák ki világgá: ^nekem erős panaszom van a principálisom ellen, a család ellen, az ellátás ellen s a káplánság egyéb nyomorúságai ellen — hívnak igy s igy, szolgálok itt s itt, principálisom ez s ez.4

Ilyen káplánt aligha fog találni száz közül tizet. Miért ? Talán azért, mert attól félnek, hogy panaszaiknak nyilvánosságra hozatalával kollizióba jönnek principálisaikkal ? Nem. Egyszerűen azért, mert nyilvánosan hazudni kevés ember mer. Mert határozottan nem igaz az, hogy a káplánok helyzete szívkeseritő miserabilis volna. Kevés a fizetésük, nem telik mindenre, a mi kell, hanem csak arra, a mi szükséges. Punctum. Ez az egész miseria. Ebben a nyavalyában pedig nemcsak a reform, káplánok, hanem a rendes papok legnagyobb része is sínlődik. Oh ha a rendes papság olyan pompás gőzhajó volna, mely a rajta levő utast kényelmesen, minden gond nélkül szállítaná el az élet utolsó révpartjáig ; a káplánság pedig csak szalmaszál volna a vizbe halónak: akkor méltó ok volna feljajdulni a káplanság miserabilitása ellen. De mikor azt látjuk, hogy a rendes papok igen nagy része nem él ugy saját asztaláról, mint élt káplán korában ; nem költhet magára 10 év alatt 800 forintot, mint megteheti azt egy 80 forintos káplán ; mikor azt látjuk, hogy a fényes gavallériában tündöklő városi káplán szégyenei kezet szorítani a piacon kopott gunyájaban buzácskát árulgató falusi pappal: akkor olyan miserabilisnak állítani a káplánok helyzetét — a legidomtalanabb hasraesés. Én is voltam káplán s mind a magam, mind olyan kollegáim példájából, kik a takarékossággal szövetségre léptek, meg tudom bizonyítani, hogy az egész káplánság ideje alatt lehet tisztességesen ruházkodni s nemcsak az irodalomra, hanem tajtékpipára is költeni eladósodás nélkül ; mert ritka káplánság az, hol egy kis mellékes jövedelem is ottan-ottan ne cseppenne, néhol pláne csurog. Felteszem azonban, de meg nem engedem, hogy a káplánság csakugyan iszonyatos nyomorúság. Úgyde, minden ifjú ember, a ki pappá lenni szándékozik, tudja azt, hogy a theologiai tanfolyam bevégzésétől, a rendes papság ugy álmodott húsos fazekáig, egy elkerülhetetlen út van, melyen a káplánság koldustarisznyajával több-kevesebb ideig kell bolygania. Ezt tudva miért lép, és pedig önkényt a theol. pályára ? S mikor elérkezik a káplánság útjára, miért kiáltoz: ide nézz, oh világ, s teljék el keserűség gel a szived, mert benne vagyok már abban az állapotban, melyet magam választottam magamnak. Nem szerencsésebb Marjai ur, vádjával sem. Egy espe-