Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-16 / 3. szám

nyájunk szivében — minek néma, de sokatmondó tanuja azon könycsepp, mely — mint a szeretet és tisztelet adója — sokak szemébe lopódzott ama január 3-ki gyász­napon. Holt testét a késmárki lyceum tanári kai a és az összes ifjúság, továbbá az egész városi közönség kisérte az örök nyugalom helyére. Sirja felett nt. Linberger István lelkész úr, továbbá Palcsó István lyceumi igazgató és Scholc Ferenc tanár tartottak beszédeket, ez utóbbi a fájdalomnak német nyelven adott költői kifejezést. Nyugszik már a derék, becsületes, vén harcos ! Nyugodjék békével! Zvarinyi Sándor, gymn. tanár. Egy elnyugodott öreg szolgatársunkról kér bővebb necrologot e t. lapok szerkesztősége a mult évi utolsó számban. Ez öreg szolgatárs Godány István, a zalátai egyház lelkipásztora volt ! Elete ugy folyt le, mint a legtöbb réqi atyáké, kiknek életrajza é három szóval leírható : tanult, tanított, meghalt ! Csudálatos életmód is volt ezelőtt ! Papjaink a Budai Ezsaiások, Sárvári Pálok, Márton Istvánok, Kö­viek, Szombathyak, Zsarnaiak vezetése mellett annyira megszerették diák korukban a tudományt, hogy az életbe kikerülve sem tudtak megválni attól, hanem ta­nultak és készültek úgy, mintha a collegiumi rigoro­sumra kellett volna hetenként előállniok. Mi, — a legújabb kor neveltjei nem értünk már az ilyenekhez, és csudálkozva nézünk nagyot, ha úgy véletlenül valamelyik sarokból ráakadunk, hogy ezelőtt jó félszázaddal a bogdásai vén pap Biró János két éven át irta . . . irta, és folyvást irta a Németországi refor­matio történetét 1 ha egy Szakács József (a 14 évvel ez­előtt elhalt matyi pap) múzeumából kerül ki Keresztesi örök becsű Naplója! Notabene : ennek a Szakácsnak volt váradi bibliája is, melyre ma már nem tudok rá­akadni, irt az egész uj testamentomra exegesist, hová lett? megették az egerek 1 Bolondság 1 mondja rá a mai kor fia, szobatudó­sok voltak, nem használtak vele a világnak. De igen, használtak az egyháznak és önlelkük kívánalmának, mert alapos, classicus tudományos készültséggel ékeskedvén, olyan erkölcsi bátorság lakozott bennök, minő ma mar csak fehér holló. A tudományos ismeret adott nekik erőt, hogy szembe szálljanak, harcoljanak, küzdjenek a gonoszokkal, az egyház elleneivel,nemcsak szóval, hanem — a szó teljes értelmében — erős karokkal is. íme! Nemrég elhunyt Fodor Pálunkról a szellő sem igen lengedez már. Mi volt ő? egy öreg ősz em­ber, ki midőn elment esperes korában visitálni, a leg­nehezebb korszakban az ötvenes években, a legnagyobb tisztelet környezé, s a Scylla és Charibdis eme korában Nehemáisi buzgósággal kormányzá a felső-baranyai egy­házmegyét, s akkor megkezdett segregatiók alkalmaval szerzett a papok, tanítók, egyházaknak földeket. Igaz, hogy önkényüleg kormányzott — gyűlést nem lehetvén tartani, de az is igaz, hogy a hatvanas évek elején, a nagy szavak korában, az ifjú óriások ezért lerántották. Nem tudom ismerik- e sokan azt a tulajdonságát, hogy az egész Horatius mellett az egész Petőfit és Tompa virágregéit könyv nélkül tudta ! Ezeknek volt társuk az öreg Godány bácsi (amint őt közönségesen neveztük) is. Született Nagy-Kőrösön 1802. November havában, s tanulását a helybeli lyceum ban elvégezvén, Debrecenbe ment, s midőn itt tanulói pályáját dicséretesea megfutotta volna, a felső-baranyai Nagy-tótfaluba jött ki rectoriára, mely után cenzúráz­ván s egy évig Harasztiban (Slavonia), négy évig Bölcs­kén (Tolna,) egyig Nagy-Harsányban (Baranya) káplán­kodván, 1830-ban lett okorági, tizenkét év múlva zalátai pap, hol 38 évig szolgált. És itt letehetném a tollat, mert mindenki tudja rnár, hogy a szolgálat elvégzése után a már jelzett ha­lál következett 1880. Dec. 12. De irnom kell róla, mert életének némely eredményei nagyon belevágnak prot. egyházkormányzatunk s külö­nösen a f. baranyai egyházmegye történetébe. Nagy-tótfalusi rector korában az az eset történt, hogy az öreg Dömötör Sámuel (ki 1865-ben tartá ötven éves jubileumát) határozottan ellent mondott az atyák azon rendelkezésének, hogy ott hagyván az iványi-i ecclát, Harasztiba (Baranya) menjen ; az okon mondott pedig ellent, mert úgymond őt Iványiban is a tractu­alis elnökség törvényes vezetése mellett a nép választá, megkívánja tehát, hogy Harasztiba is hasonló módon a nép válassza meg, külömben nem bánja, ha suspendal­ják is. Nagy szó volt abban az időben ! A felső-baranyai nép az urodalmi hajdúk és ispánok pálcája alatt egyip­tomi szolgaságban tartatott, melyhez még az atyák sententiája is járult! A n.-tótfalusi rector kimerte mon­dani (természetesen, hogy csak az ambituson, mert a sz. consistoriumban, csak az atyák hivatottjai lehettek jelen, közpapok stb. ott kinn sóhajtottak a folyosón), hogy Dömötörnek teljesen igaza van. Roppant termetű, átható hangú ember lévén, meghallák az atyák is nyi­latkozatát, s e miatt not.átus lett s kellett neki a szigorú Csekei mellett négy évig Bölcskén káplánkodni — bün­tetésül, — mely ugyan erkölcsi hasznára lett, mert — mint maga mondá — „Földváritól Debrecenben meg­tanultam prédikálni, Csekeitől pedig az okos takarékos­ságot sajátítám el. Csekei ajánlatára vakmerő bűne megbocsáttatott, s lett az öreg Kádas uram mellett Nagy-Harsányban káplán, ki aztán — mint esperes az okorágiaknak adá oda. Mint curiosum is érdekes, de meg nagyon is jel­lemző, hogyan lett okorági pap ? Sétalgatnak az öreg­gel az udvaron, megjelennek az okorági küldöttek négyen e kéréssel: Nagyt. Sinyor (senior) Atyánk, nekünk pap

Next

/
Thumbnails
Contents