Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-24 / 30. szám

zsidó, 64 r. kath. A tanárok közül az igazgató és Myskovszky Viktor irodalmi téren is működtek. 27) A sz. Orsolyáról nevezett kassai apácák klastromában levő r. kath. tanítóképző intézet értesítője. Igazgató Vandracsek Károly kanonok. Növendékek sz. 41. Az intézet, — mely három évi, minden évben váltakozó tanfolyamból áll s melyben a lefolyt évben a 3-dik folyam tantárgyai adattak elő, — az orsz. tanulmányi alapból 500 frttal segélyeztetik. 28) A kecskeméti ref. lyceum értesitvénye. Igazgató Csabai Imre. Értekezés: A természetrajz tanítása középiskoláinkban, Szakács Istvántól. Tanulók sz. 235. Az intézet 1856-ban, tehát 25 évvel ezelőtt emeltetett főgymnasiummá. Ezen 25 év alatt 6667 ifjú nyert oktatást az intézetben. 29) A késmárki ev. kerületi lyceum értesitvénye. Igazgató Palcsó István. Értekezés: Az intézet történetének két lapja. Tanulók sz. 406, kik közül 205 német, 147 magyar anyanyelvű. Stenczel Hugó, a lyceumnak 40 éven keresztül volt igazgatója és jelenlegi helyettes felügyelője, hivataloskodásának félszázados évfordulóját betöltvén, ezen alkalomból tiszteletére az intézet tanári kara ünnepélyt rendezett. Az emiitett jubiláns és neje ugyanez alkalomból 500 frtos alapítványt tett az alumneum számára. Szintén az alumneum javára néhai Sólyomi Józset, kegy. tanitórendi áldozár, 800 frtot adományozott. TÁRCA. Egy kilencven éves igéret. Az utolsó zsinat óta nagy idő telt el, csaknem egy század. Azóta a világ egészen átalakult, a miveltség óriásit haladott, a tudomány nőtt, ismeretek, találmányok szaporodtak, a társadalom átalakult egészen gyökeresen; egy század, mozgalmaival, építéseivel, rombolásaival, harcaival átrohant fejettünk s mi ennyi idő alatt oly keveset tettünk, hogy ma ott állunk, a hol a világ nem is igen akar tudni többé rólunk, a protestánsoknak régi törvényeken alapuló jogairól s az országban elfoglalt állásukról; békekötéseikről, kánonaikról stb. hallgat a krónika. Nagyideje már, hogy életjelt adjunk magunkról, mozduljunk, keljünk fel és építsünk mi is. Alkotmányos időket élünk, az ország képviselete külömbnél külömb törvényeket alkot; de azokat a törvényeket, melyek a mi vallásszabadságunkról, autonom jogainkról s különösen a vallási egyenjogúságról szólanak, csak hiába várjuk. A róm. kath. és görög keleti egyház élvezi háborítatlanul a maga dúsgazdag vagyonát s jogait, még a zsidó gyülekezetek is maguk intézik vallásra tartozó belügyeiket ; de mi, a békekötésekre és országos törvényekre támaszkodó legautonomabb egyházi testület, azt tapasztaljuk, hogy amit elszedtek tőlünk hajdan, azt nem is szándékoznak visszaadni, sőt ujabb időben is részint törvénynyel, részint miniszteri rendeletekkel folyvást csipkedik a még meglévőt, ugy hogy egyszer csak azt veszszük észre, hogy semmink sincsen a nagy és szabadelvű alkotmányosságnak miatta. Sőt attól is félni lehet, hogy a szabadelvűség köpenye alatt egyszer szétrobbantanak bennünket; nem igen kell több hozzá, csak engedtessék meg a nazarénusoknak szabad terjeszkedése, az ő communisticus elveikkel. Tizenhatodik éve már, hogy a magyar alkotmány visszaállíttatott. Azt hittük, hogy az első országgyűlési ciklus alatt meg fogják hivni a legmagyarabb egyház püspökeit a törvényhozás termeibe, hol oly pompásan díszlenek a Rómától függő római katholikus püspökök mellett a rácok és olahok főpapjai, és a pánszlávizmus képviselői; de hát ugy látszik, ránk ott semmi szükség. A protestáns felekezet volt századokon át a magyar nyelv őre, dajkája, vitéz harcosa, azok ellen, a kik részint a latinság, részint a germanisatió, sőt saját nemzetiségük áradatával akarták elborítani a magyar nyelvet, megsemmisíteni a magyar alkotmányt; mert bizony ha a protestáns vallást ki tudták volna irtani az elmúlt idők irtó harcai, aligha zengene most a szép magyar nyelv a törvényhozás termeiben. És ime most, hogy a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. Minden vallásfelekezetnek — n

i

cg a zsidónak is — megvan az a joga, hogy kebelében a közerkölcsiségre ügyel, és a felekezeteknek ügy, mint az államnak alapját : a családéletet, köti és oldja, a házasságokban való perekben ítél; ez a joga megvan még a mi ötödik superintendentiánknak is, t. i. az erdélyinek, csak nekünk magyarországiaknak nincs meg. Megvolt ez nekünk is, hanem akkor, a midőn nagyon értettek ahoz, hogy hogyan kell nyomni, elvették tőlünk, átruházták a világi hatóságokra ; s a világ ugy alakult, hogy a protestánsok, mint protestánsok, sehol sincsenek a törvényszékekben, s a mi házassági ügyeinkben Ítélnek a világi katholikusok. Az 1790/1. 26. törvénycikk 11. §-a azt mondja: „Mind a két hitvallású evangélikusok minden házassági ügyének elintézése az ő saját egyházi székeikre hagyassék, O felsége azonban királyi hivatalához képest mind a két hitvallású evangélikusokat meghallgatva, alkalmas módról fog gondoskodni, hogy necsak a perlekedő felek minden oldalú biztosságára kellően szerveztessenek ezen egyházi székek, hanem azon elvek is, melyek szerint ezen egyházi székek annak idejében a házassági ügyeket elbírálni fogjak. Addig pedig ezen házassági ügyek a világi törvényszékek által fognak elbiráltatni. * Ez az »addig pedig"- épen 90 esztendeje hogy tart. Az úri rend, ha válni akar, kimenekül P>délyországba ; a szegény alsóbb néposztály pedig nem keres törvényt, se hatóságot, hanem elcsapja magától házastársát, összeáll vadházasságra egymásután három-négygyel, mert ez szabad, ebből a pap nem parancsol, a világi törvényszék pedig ezzel nem törődik; ha pedig találkozik olyan,