Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

gokban terjedéséről. Az angol kéz valóban áldásos jótéteményei egyfelől a távoli Indiákra, másfelől a keleti Magyarországra is kiterjednek, terjesztve humanitást, emberszeretetet és a lelkiismeret szabadságát. Nagyszivű nemzet 1 Méltán állsz a világ civilisatiójaban első helyen 1 A budapesti ekklézsia tagjai Hajós János miniszteri tanácsos és egyházi gondnok egybehívására a Széchenyi-szállodában hallgatták végig a rendkívül érdekes jelentést s éltették a derék képviselőt, a ki egész apostoli lelkesedéssel szólott missiójáról. O mindenét az unitárius egyháztól nyerte — így zárta be beszédét, — tehát mindenével tartozik annak, s bármily soká éljen, élete nem nyúlhatik annyi évekre, hogy a tartozást megfizethesse. A jelenlévők hálaérzetét a gondnok melegen tolmácsolta s háromszorosan éltetve mindkettőt a gyülekezet késő éjjel szétoszlott. A papi beiktatás az unitáriusok által szeptember havában lesz, mire sokan jönnek Kolozsvárról, de követ jő Észak-Amerikából is. Mig az történnék, a további unitárius mozgalmakról tudósítást fognak tenni a lapokban. V. Kalchbrenner jubilaeuma. F. hó 3-án tartatott meg Szepes-Olasziban Kalchbrenner Károly XIII városi főesperes ur lelkészkedésének 50 évi örömünnepe. Kettős ünnepély volt ez : az egyház ünnepe, mely hű és megpróbált szolgaja iránt rótta le halaját és elismerését és a tudomány ünnepe, mely a világ egyik legelső botanikusának labaihoz tette le a borostyán-koszorút. De lassúk magát az ünnepély lefolyását. A nap maga kedvezett az örömünnepnek. Tiszta kék ég mosolygott a sűrűn érkező vendégekre és az enyhe nyári levegő kellemesen hatott a kedélyekre. Reggel Y2 9 órakor a vendégek Förster Ede egyházfelügyelő házában, a családbeliek pedig Styavnicky János úr hajlékában gyűltek egybe. 9 órakor a vendégek és családbeliek díszmenetben a jubiláns lakásához vonultak, ki egy küldöttség által a templomba vezettetett. A menet improvizált fak árnyékában történt. A virágokkal , koszorúkkal és szőnyegekkel feldíszített templomban az isteni tisztelet következő rendben tartatott meg. A szokásos ének elzengése után Fábry János alesperes és iglói lelkész tartá az oltárbeszédet, találó szavakban a jelen jubilaeumot, mint a hala, a tisztelet és az áldás ünnepélyét ecsetelvén és különösen kiemelvén az ünnepelt tevékenységét az egyház és tudomány terén. Egy vers eléneklése utan maga a jubiláns lépett a szószékre. Eenkölt, szép beszédében elmonda a többi közt, hogy ő mint pap fia kedvelte meg a papi pályát s lépett erre a pályára. Egy évet (az elsőt) Budán, 49-et pedig Olasziban töltött isten segedelmével hivatalaban. 15.000-szer lépte át e szent hajlék küszöbét; a kisebb beszédek kivételével 3000 nagyobb prédikációt mondott. Papi hivatalán kívül egyéb egyházi hivatalt is viselt, amennyiben esperességi jegyző és iskolai dékán is volt; 1870 óta pedig a közbizalomnak engedve, a főesperesi teendőket végzi. A múltra visszapillantván, elmondhatja Pál apostollal, hogy sikerült a munkája; de a jövőbe tekintvén, meglehet, hogy már nemsokára búcsút kell vennie kedveseitől és szeretett községétől, mert fogyni kezd ereje. Az ő életének alkonya immár bekövetkezett. De azért bízik istenben, hogy őt, kit fiatalabb koraban kegyelmével megáldott, most öreg napjaiban sem hagyja el. Ezek voltak beszédének alapgondolatai. Az áltudósok és úgynevezett felvilágosodottak, kik az isten iránti bizalom felett csak mosolyogni tudnak, bizony megtanulhatnák ezen férfiú példáján, miképen férhet össze legszebb módon a legmélyebb tudomány a hittel és istenbe vetett bizalommal. Keppler, Newton, Kopernikus szintén igy tudtak összhangzásba hozni óriás tudományukat gyermeki hitök sugallataival. A szent beszéd utan következtek a legszívélyesebb üdvözlések a különfele küldöttségek részéről. Üdvözölték ugyanis az ünnepelt férfiút Czélcus István superintendens a tiszai kerület, Kosáry a szepesolaszi presbyterium és egyházközség , Breuer Sándor XIII városi felügyelő esperessége, Fábry János lelkésztársai, Weber Samu az esperességi iskolai bizottság, Szalagyi Mihály főesperes a tatraaljai és Gratz Mór főesperes a bányavárosi esperesség nevében. Az üdvözlők között voltak még : Vandrák András tanár, ki az eperjesi kollégiumot képviselte, továbbá az iglói főgymnasium egész tanári kara, élén Guhr Mártonnal; az iglói tanítók, élőkön Böhrnisch Edével. Végre a helybeli városi tanács nevében Kormányi 11. jegyző, a helybeli tanítók nevében pedig Bene üdvözölte az ünnepeltet. Megjegyzem, hogy az olaszi ev. hitközség egy pompás kelyhet, a XIII városi esperesség pedig arany tentatartót, tollat és egy Doré-féle díszbibliát nyújtott at emlékül a jubilánsnak. Az ünnepélyes isteni tisztelet Czékus superintendens ur aldásával '/2

12-kor ért véget. Egy órakor következett programmszerüleg a díszebéd, melynek legédesebb fűszere a sok szellemdűs toaszt volt. Legnagyobb érdekeltséget gerjesztettek 1 andrák és Benczúr eperjesi tanaroknak, a jubiláns iskola- és kortársainak élénk visszaemlékezéseik a mult időkre. Kalchbrenner ügyes rajzoló és kitűnő humorista volt s mint ilyen ifjú barátainak sok élvezetet szerzett. Hozzajok intézett leveleiben rendesen egy-két alakot is festett, melyek a legsikerültebb humort és élcet tükrözik vissza. A vendégek nagy örömére néhány ily illusztrált régi levelet meg is mutattak. Az egyikben egy nagy hóri-horgas alak van rajzolva, a ki mind a két Iában santa és mankón jar, alatta e szavakat olvashatjuk : , Nobilis juvenis Palfi altioris staturae, a ki elmehet az egész világba.' 1829-ben javaban folyt a tollharc az igazhitű és szabadelvű theologusok között. Kalchbrenner akkor Halléban volt és onnan küldött levelében