Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

talalt, s jó következményeit jelenleg is arasztja ezen i megye tanitói testületére. Szóban levő kör, jelen évi értekezletét junius hó 8-ik napjan azon egyház kebelében tartotta meg, a melynek nevét viseli. Az értekezlet, Soltész Gyula k.-ráskai lelkésznek, rnint a kör elnökének, a társulás nagy horderejét tárgyazó beszéde, és a ,Jövel szent lélek ur Isten4

ének együttes elzengése utan vette kezdetét. Elsőben is Tóth Lajos szalóki és Vidonyi Dániel abarai tanitó, az első a magyar történelemből, a második a magyar nyelvtanból tartott gyakorlati előadást. Mind a kettő sikerülten oldotta meg feladatát, és az a körül feltüntetett ügyes és tapintatos tanmódszer s kiviteli jártasság érdekfeszítő eszmecserére adott alkalmat. Ezután ismét Tóth Lajos olvasott fel egy értekezést, a tanitó egyleti élet fontosságáról, s miután tárgyát több oldalról a legélénkebb színekkel világosítva tüntette fel : értekezésével a jelenvoltaknak szellemi élvezetet nyújtott. Ezek után a helyi és napi körülményekből kifolyó ügyek letárgyalásával következő közérdekű és az egyházmegyei kormány elé beterjesztendő indítványok tétettek : A tanitói változások alkalmából, vagy barmi más körülménynél fogva üresedésben levő egyházakba küldjön ki az egyházmegyei kormány esetenkint egy bizottságot, amelynek egy tagja tanitó legyen ; ennek közreműködésévei rendezze a tanitói dijleveleket; ha valamelyik a 300 forintot meg nem ütné, annak kipótlasára illető egyházat szorgalmazza, különben pedig 300 forinton aluli chartára tanítót hívni ne engedjen. Képezdei bizonyítvány nélküli egyéneket tanítókul az egyházmegye fel ne vegyen, s az ilyeneknek hívásától az egyházakat tiltsa el. Végül felhívja értekezlet az egyházmegyei kormány figyelmét arra, hogy miután a tiszáninneni egyházkerület mult évi, Miskolcon tartott közgyűlése jkönyvének 75. szama szerint, a tanitói értekezletek tartásának szükségét kimondotta, nemcsak, hanem azok tartását kötelezőnek is nyilvánította: utasittassék ezen határozat alapjan az értekezleteket hanyagoló, sőt legközelebb tán teljesen is mellőző gálszécsi és újhelyi kör, az önképzés eme korszerű intézményének gyakorlatban- s életbentartására. Az abarai körnek dicséretére válik, hogy jelen alkalommal is 10 tagja közül egy sem hiányzott. Jelenvolt azonban az értekezleten három, e korbeli lelkész is, és nemes érdeklődéssel s jártassággal vett részt a tanácskozásokban. Az e korbeli tanitók érdeméül említhető még, hogy már négy év óta műszakilag szervezett énekkart tartanak fenn. Jelen alkalommal is az értekezlet berekesztése után Tóth Ferenc, deregnyői lelkész, mint énekkari elnök vezetése alatt, a gyakorlati énekkari óra megtartatott. Ebből folyólag nem hagyhatom említés nélkül, miszerint Szemere Gyula lasztoméri földbirtokos, e. megyei tanácsbiró, ezen énekkar szamára 300 forintos alapítványt tett, és azt a »felsőzempléni ev. ref. egyházmegyei abarai korbeli tanitói énekkar4

neve alatt a nagymihályi takarékpénztarba tényleg le is téteményezvén, az arról szóló betéti könyvecskét az énekkar elnökének kezéhez szolgáltatta oly végből, hogy a tőke kamataiból a tanórák kiadásai fedeztessenek. A szép és nemes iránt fogékony kebel nem szorul dicsérő szavakra. Ezt tartva szem előtt, nekem sincs ez alkalommal egyéb kötelességem, mint az, hogy alapítványozónak, nagylelkűségéért, az abarai tanitói énekkar nevében a nyilvánosság előtt őszinte köszönetet mondjak. Az abarai tanitói kör pedig tartsa meg jövőre is azt az irányt, amelyet eddig követett, és akkor ezentúl is nemes önérzettel fog megállhatni a nyilvánosság előtt 1 Böszörményi Károly. TÁRCA. Néhány szó a pericopákról.*) E lap f. évi 7-ik számában Bognár Endre ur ismerteti Kolbenheyer Albert urnák mostanában kibocsátott egyházi beszédeit, és mint e predikatiók előnyeit kiemeli a pericopákhoz való ragaszkodást, a bennök lerakott sok szép faragott követ, világos dispositiót és népies irályt. Itt én egyedül az előnyül feltüntetett pericopa-rendszerről akarom röviden véleményemet jelezni, minthogy a bíráló úrral e tekintetben nem értek egyet. Azok, kik a pericopa-rendszerhez való ragaszkodást pártolják, rendesen barom érvet hoznak föl mellette, t. i. hogy a pericopákat maga az egyház rendelte, hogy a nép ragaszkodik, azokhoz és végre, hogy magának a, papnak is könnyebbségére szolgálnak. Mar kérem alássan mindezek az érvek nem elégségesek arra, hogy valamely egyházi beszéd megítélésénél tekintetbe jöhetnének, s a munka belbecsét emelné a pericopákhoz való ragaszkodás, vagy abból levonna a szabad választás. Hogy maga az egyház rendelte a pericopa-rendszert, ez áll; de nem azért rendelte, hogy örök időkre korlátozza azzal az Úrnak szolgáit az igehirdetésben való szabadságukban. Abban az időben, midőn a biblia még a papok előtt is majdnem ismeretlen volt, s ugyanazért nem ritkán alapige nélkül tartattak az egyházi beszédek, vagy pedig a katechismusból való szakaszok és énekversek vétettek alapul, — nemcsak kívánatos, de szükséges is volt ily bibliai szakaszok kijegyzése s azoknak vasárnaponkint való magyarázása. A reformatio meg*) E cikk közlését sokáig halogattuk, mert lapunk egyéb, időhöz kötött közleményekkel el volt halmozva. Azt hisszük azonban, tárgyánál fogva, még most sem késett el. Szerk.