Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

gedélyezett 5 mázsás harangot is megöntették Eperjesen ily felírással: »In Honorem sanctae Trinitatis pro Eccle. Helv. Confes. Sepsiensis. Gen. nobi. Stef. Szendrey. Anno 1772.* A hosszas elnyomatás után valamivel szabadabban kezdettek mozogni; fáradságuk, hitbuzgalmuk gyümölcse : az aljától egészen kőből épitett eléggé tágas templom a város egyik legszebb terén diszlett; csak egy volt még, mi kívánalmat igényelt, s ez, a különben elég díszes templomra akasztott fatorony vala, mely mindenül szolgálhatott, csak a templom díszéül nem. Nem is nyerte az meg a hívek tetszését, de az uralkodó hatalom nyomása alatt állottak, s nem volt szabadságuk, habár anyagilag megbírták volna is, még alapjában kőből építendő ujabb toronynyal felcserélni, mely a távolabb levőknek is hirdette volna a ref. egyház életerős voltát. Mária Therézia 1780-ik évben bekövetkezett halála, II. Józsefnek trónralépte, kezdete volt egy jobb kornak, mely gyümölcsét már 1781-ben az Edictum Tolerantiában meghozá. E királyi parancs az Abauj-szepsi ref. egyháztagok keblébe is reményt és bátorságot öntött. S már 1782-ben fel is folyamodnak a felséghez, hogy engedtetnék meg nekik, a mar meglevő templomhoz fatorony helyett kőtorony építése. S kérelmöknek volt is sikere, mert még ugyanazon évben megkapták a leiratot, mely szerint alapjától kőtornyot építtethetnek. Az építést 1783-ban meg is kezdték, s 1784 elején, mind a kőmives-, mind az ácsmunka befejezve lőn. Azonban nem soká gyönyörködhettek benne, mert egyrészről a kőmivesmester hanyagsága, talán rosszakarata ; másrészről a rossz, hanyag, tanulatlan legények felületes építkezési ismereteik miatt, dacára annak, hogy az egyház mindig elegendő és a legjobb anyagot szolgáltatta (a mint a későbbi tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik): 1784 karácsony ünnepét megelőző nap délutáni templomba-menetel előtt az egész torony összeomlott, úgyannyira, hogy kő kövön nem maradt. Az egyház önhibáján kívül ily tetemes kárt szenvedvén, nem mulasztotta ugyan el az építkezést vezető mesteren kártérítést követelni, s az illető hatóság előtt azt beperelni; de mert talán a megyei igazságszolgáltatás csigaléptekkel haladt, s egy év alatt csupán néhány tanuhallgatási jegyzőkönyv vétetett fel a megyei szolgabíró által: jobbnak látták az egyház elöljárói, az egyház hátrányával is, a barátságos kiegyezést. Ez 1785. febr. 10-én szerződés által meg is történt, mely szerint a kőmivesmester rozsnyói lakos Kriska György tartozott a ledőlt tornyot újra építeni, még pedig, hogy minél gyorsabb legyen, annyi legénnyel, a mennyi szükséges, kiket felerészben az egyház, felerészben a kőmivesmester fizet. Újra megkezdették tehát az épitést ugyanazon év tavaszán s 1789-ben végezték be. A toronytetőt krasznahorkavárallyai lakos Jesze József, csupán fát nyerve az egyháztól, 250 német forintért építette. Majd a felépült uj toronyba az 1772-ik esztendőben öntött 5 [ mázsás harangot kevésnek találták az egyháztagok, ahoz 1790-ik esztendőben Eperjesen egy II mázsást, 1 önkéntes adakozásból, öntettek, mely még jul. 31-én fel is húzatott. Az 1794-ik év aug. 27-ik napja, mind a városra mind az egyházra szomorú nap volt. Ugyanis a városházon felül, a nap eleti soron tűz ütött ki, mely csakhamar lángtengerbe borította az egész várost s néhány óra alatt porrá tette úgyannyira, hogy, a mint az akkori feljegyzések mutatjak, a kőfalak leomlottak. Az egyházi épületek mind a lángok martalékaivá lőnek ; a harangok elolvadtak; az 1772. és 1790-ik esztendőkben öntött két harangból 9 mázsa maradt. Jóllehet a tűz által roppant kárt szenvedett lakosságnak saját háza felépítéséről kellett gondoskodni, mindazáltal az egyházról sem feledkezett meg; mint eddig, ugy most is, midőn legnagyobb volt a szükség, meghozta az ur oltárára áldozatát, s a vallásos buzgalom még ugyanazon évben harangöntésre 527 rfrt 97 kr. áldoza tot hozott. A templomtető felépítését 415 rfrtért 1794-ben; a torony és parochia tetejét 1795-ben 340 rfrtért egy kassai ácsmester vállalta és készítette el. A papnak mindaddig, mig a parochia felépül, Héczei András három szobát engedett által. Majd 1794. dec. 5-én egy 16 mázsás harangot; 10-én két mázsa 18 fontost; dec-23-án 42 fontost öntettek bent a templomban. De ezek csakhamar céltalanoknak bizonyultak, mert az anyag rosszul kezelése miatt kettő meghasadt; s 1805-ik esztendőben mind három Kassára vitetett be, hogy ott újra átöntessék. Ekkor öntetett Lebrecht Krisztián kassai öntődéjében a jelenleg meglévő három harang. Az egyik 8 m. 51 font, ily felírással: »Újonnan öntetett. A szepsi reformata Ekklesia tulajdon költségén, — MD. CCCV. T. T. Major József prédikátor, Ns. Szobonya István és Almási ISTVÁN kurátorok idejében KASSÁN.* A másik 4 m. 53 font. ,Öntette a Ns. szepsi ekklesia számára Ns. Héczei András. M. D. CCCV. T. T. Major József prédikátor, Ns. Szobonya István és Almási István kurátorok idejében. KASSÁN.8 A harmadik 2 m. 31 font. »Újonnan öntette a szepsi ref. ekklesia Ns. Szobonya György különös segedelmével. M. D. CCCV. T. T. Major József prédikátor, Ns. Szobonya István és Almási István kurátorok idejében.* 1807-ik esztendőben a parochia két hátsó szobával bővíttetett; folyosóval, boltkamrával láttatott el. Ugyanekkor kezdtek hozzá egy pince építéséhez is, mely az udvar alatt délre ásatott, s 1808. elején 36 hordóra el is készíttetett. A torony padja vályoggal, tölgyfa padlással ; a toronyból a templom-padra vezető ajtó erős vasajtóval fedetett be. 1838-ban a csűröskert északi oldalát 18 és fél öl kő- és vályog-fallal 104 rfrt 15 krért körülvették; 1846-ban rozsnyói lakos Simen Károly által a már elavult toronytető 1964 frt 52 krért bádog alá; 1854-ben a parochia 3457 vfrt. 45 krért cserép