Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-16 / 3. szám

nagyon is jártas egyénnel gondosan revideáltatta, és 1874 óta a Hornyánszky féle kiadásoknak talán külcsínja, kelletinél takarékosabb kiallítása ellen lehet panaszt emelni, de sajtóhibák miatt legkevésbbé. „The disciple. A Magaziné for Unitarians and other Christian People4

címe egy uj havi folyóiratnak, melyet angol barátunk, Gordon Sándor, belfasti unitárius lelkész ez évben indított meg. A programmban elmondja, hogy gyakorlati célokat tűzött maga elébe. A theologiában álláspontja határozott unitárius, és mint ilyennek törekednie kell, hogy lelkesedést támasszon a Krisztus oly keresztyénsége iránt, melyet a hagyomány meg nem hamisított, s a tagadás meg nem rontott ; egyházkormányzat dolgában a rend és egység mellett áll ; a morálban komoly részt kíván venni azon társadalmi kötelességekben, melyeket a modern élet mind növekvő követelményei reánk rónak; a bibliai tanulmányokban célja az írás előkelő jelentőségét kitüntetni, s annak szabatos értelmezésére törekedni; a történelemben isten szent lelkének működését akarja nyomozni, amint az minden időben és egyházban jelentkezik; a tudományban azon örök rend és áldás bizonyítékait keresi, a melyek abbeli hitünk biztosítékai, hogy ,a látható dolgok nem a tüneményes világ alkotásai.4 Mindezek mellett nem tartja méltóságán alólinak, hogy az egyszerű emberek lelkére s az ifjúság szivére is kivan hatni. Az első füzet e szép programmnak sikerült mutatványát képezi, és következő cikkekből áll : A nyilvános isteni tisztelet; az ir kérdés; Jézus Krisztus; régi temetőnk; a fejlődés ; a skót uj mozgalom; Szent János evangyeliomának prooemiuma; O'Donell Péter ; világosság és sötétség (költemény); vasárnapi iskola-leckék ; rövid visszapillantás az 1880. évi egyházi eseményekre.4 E cikkeket, mintha csak mind egy ember művei volnának, egytől-egyig meleg, vallásos ihlet és azon szabad szellem lengi át, mely a vallást, mint az emberiségtől elválhatatlan tényezőt, sem confessióhoz, sem más véges formához nem köti. Az előadás pedig oly mesteri, hogy a legmagasabb úgy, mint a legcsekélyebb műveltségű ember élvezettel olvashatja. Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében megjelent : Betét dalok Makróczy János »A becsület szegénye4

című eredeti népszínművéhez. Énekhangra, zongorakísérettel vagy zongorara külön szerkészté F. P. Ara 1 frt. K Ü LÖN FÉLÉK. * Személyi hirek. Czékus István superintendens Rozsnyó varosa, Szabó János esperes Békésmegye bizottsági tagjava választatott. — A Budapesten f. hó 23 án tartandó függetlenségi parti országos értekezletre az olasz-liszkai választókerület egyik képviselőjéül Kun Pál, sárospataki főiskolai tanár választatott meg. — Laukó Károly ev. lelkész Kecskemét városa közigazg. bizottsága tagjául választatott meg. * A debreceni protestáns lap első számában I Ambulansnak- szemére hányja, hogy elég őszinte volt, a debreceni uj prot. vállalatot a budapesti prot. lap mellett feleslegesnek nyilvánítani. S hogy megmutassa, szemrehányásai mennyire jogosultak, s mennyire elhajította a sulykot Ambuláns, togja magát s polemizálni kezd szerkesztőnk újévi cikkével, különösen annak a zsinatra vonatkozó részével, nagy erőlködéssel bizonyítgatván, hogy mennyire szükség van arra a zsinatra. Ezzel aztán kimutatván, hogy egy ily fontos kérdésben, t. i. a zsinat kérdésében egészen más álláspontot foglal el a debreceni lap, mint a budapesti: azt hiszi, hogy sikerült megcáfolnia Ambulánst Persze arról megfeledkezik, hogy Ambuláns ugyanakkor, a mikor a debreceni lapot fölöslegesnek nyilvánította, kitejezte abbeli nézetét is, hogy a mi egyházi lapjainknak nem szabad akár az egyik, akár a másik theologiai vagy egyházi párt szolgálatában állni. Ha tehát a mi lapunk szerkesztője csakugyan a nem zsinatolok pártján állna is, amit különben legközelebbi cikkéből senki sem olvashat ki: ebből még egyátalaban nem következik, hogy lapját kizárólag ezen párt rendelkezésére fogja bocsájtani. Ambuláns ellenkezőleg — igen alaposan ismervén e lap szerkesztőjének a lapszerkesztésre vonatkozó elveit — biztosíthat felőle mindenkit, hogy ebben a lapban a zsinatolok és nem zsinatolok egyformán előadhatják a maguk nézeteiket. Nos, ez esetben aztán debreceni kollégánk hiába indokolja saját nélkülözhetlenségét azzal, hogy a zsinat kérdésében más az álláspontja, mint a budapesti protestáns lapé. Sokkal jobban indokolta azt a megtámadott Ambuláns, midőn mégis elismerte, hogy oly nagy protestáns központnak mint Debrecen, kompetái egy külön orgánum. Különben kár a mi debreceni kollégánknak érzékenykednie akkor, amikor erre semmi szükség sincs s bár holmi osztozkodási per emlegetésével arra a térre lépni, a melyre mi soha sem követhetjük. Legyen felőle meggyőződve, hogy a mi lapunk, mely 23 év viharait szerencsésen kiállta, a huszonnegyedik és a következő éveket is majd csak keresztül éli, dacára annak, hogy a lapirodalom terén a verseny mind élénkebbé és élénkebbé válik. Ennek a versenynek bizonyara senki sem örül jobban, mint e lapok szerkesztője. De másfelől lehetetlen, hogy örömébe némi keserűség ne vegyüljön akkor, a mikor egy munkatársának őszinteségeért az ő tiszteletre méltó személyét hurcolják meg s egyegy elejtett szóval, — ami külömben rosszabb és sértőbb a nyilt támadásnál, — gyanúsítgatják azzal, mintha talán a versenytől félne s tartana attól, hogy az osztozkodási perben ő húzza a rövidebbet. Debreceni kollegánk vegye ezeket tudomásul s viseltessék irántunk azzal az őszinte jóindulattal, amit hogy nálunk kétségbe vont, felette sajnáljuk. * A sárospataki jogászoknak — amint azt igen sokan tudják — volt hajdanában egy társulatuk, amit Páncélvármegyének hivtak. Ez a vármegye feloszolvan, 1833-ban Nándorvarmegye név alatt alakította ezt meg