Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

fennáll, a szerződések erősek, csakhogy sacramentumi jelleggel nem bírnak, s felbontás esetében a világi hatóságok által bíráltainak el, mint akik által köttettek; de nagy óvatossággal! Nálunk a házasság egyházi, és mert az állam uralkodó vallása katholikus, a házasság is szentségnek tartatik a katholikusok és a protestáns házasságokban bíráskodó katholícus hatóságok által is. Azonban annak szentsége megóvására o ö ö törvényeink és szokásaink vajmi keveset tesznek, pedig a közerkölcsiség hanyatlása nagyon is megkövetelné már, hogy ez ügyben történjék valami. A mi protestáns őseink, mikor hitfelekezetünk kivált a kath. egyházból, a 7 szentség helyett csak kettőt : a keresztséget és urvacsorát hozták át, a többit oda hagyták; velők a házasságot is. mint sacramentuinot. Azonban ugy tekintették azt, mint isteni intézményt, melyet a teremtő maga szerzett; s mely az emberi nem fentartására nagyon szükséges és hasznos, éppen azért nagy gondot fordítottak annak tisztántartására, halállal fenyítették annak megszegőjét; de hogy annál nagyobb tiszteletben tartassék, bevontak az egyház nimbusával, papok kötik isteni tisztelettel és papok ís oldották fel szent székeiken, amíg ezen szent székeink meg voltak. És ezek > o o oldják Erdélyben mai napig is. A házasságok polgári természete azok felbonthatóságában állván, elmondhatjuk bátran, hogy nálunk semmi szükség sincs polgári házasságra, mert a maggarországi protestánsok között meg van az már negyed félszázad óta; csak helyre kell állítani a protestánsoktól elvett, de 1 79°/rben vissza igért jogát, melyet 90 év óta visszaadni elfeledtek. Köztünk igy keletkezett a házassági törvény és szokás — és épen olyan régi mint Amerika telepítésének kezdete; ott a viszonyok szülték a polgári házasságot, nálunk is a viszonyok teremtették olyanná, a milyen; itt ős ezred éves falvakban tömegesen tért át a nép a protestáns vallásra sokszor papostól; folytatta a házasságok kötését a pap az uj hit elvei szerént és oldotta eleintén talán csak maga az a pap, aki kötötte, később amint szervezkedtek, alakultak az egyházmegyék s kerületek, bennök az egyházi hatóságok, melyek fölebbezési fórumokul szolgáltak. A mondottakból látni való, hogy ide a polgári házasságot beplántálni egészen felesleges volna, nem lenne az egyéb mint idegen növénynek akklimatizálási kísérlete; a meglevő a mi benszülöttünk; ha oly hosszú időn át miveletlenül hagyva fatytyú hajtásokat hozott, tisztogassuk meg és ápolgassuk a magyar nemzet genuisának utmutatása szerint. Az állam ne sáncolja körül a hazassaö

kotcs ügyét minden akadályokkal, s engedje olcsón és gyorsan le járni a perét, ha válni kell: akkor soha se szorulunk arra, hogy külföldi törvényeket plántáljunk be a magyar codexbe. Egyházi canonaink 18 éven tul megengedik a nősülést s az ország több részeiben a földmives osztály nősül is, mert kell a munkás a házhoz ; azonban itt mindjárt egy tiltó korlátba ütközik: ez a katona-kötelezettség. Mikor aztán öszszevásárolt rengeteg stemplit, megfizetett a paptól, jegyzőtől, orvostól fogva mindenféle közel és távol eső hatóságot az engedélyhez szükséges bizonyítványokért, kérvényekért, végre mégis megkapja a ministeriumtól a katona-kötelezettség fentartása mellett s megesik, hogy 20-éves korába bakancsba flizik, de legalább ott van helyette a feleség, a ki a kis gazdagságban dolgozik; hanem hát ennek az engedélynek a megszerzése annyiba kerül, hogy sokszor adósságba, uzsorás körme közé veri az illetőt, s gazdasága a miatt megy tönkre. A államnak nincs ez érdekében, sőt kárára van; adja tehát vissza a népnek és egyházi hatóságnak canon adta ős jogát, engedje meg a házasságot 18 éven tul egyszer mindenkorra, inkább az ilyen házasságokra egy kis adót vethetne a bélyeg kárpótlására, a sok telhetetlen huzóvonótól ezáltal megszabadíthatná a feleket; a katonakötelezettség úgyis fennállván. Az állam törvényei szigorúan tiltják a bigamiát; a ki kettős házasságot köt, három évi börtönnel büntetendő (bünt. törv. 2 5 1. §). Azon lelkész ki tudva kettős házasságot köt, öt évi börtönnel büntetendő 252 §. Azon lelkész, a kit a kettős házasság megkötése körül gondatlanság terhel, évig terjedhető fogházzal büntetendő. 253. §. Igen helyesen. Sőt ezenkívül még az egyházi hatóság hivatal vesztést is szabna, s az a kettős házasságot kötő lelkész erkölcsileg, vagyonilag családostól minden maradékaival együtt tönkre lenne téve, agyon 53*