Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-26 / 26. szám

öröm közé csak az az egy fájó érzés vegyült, hogy az ünnepély végén Kovács Albert az évekig viselt igazgatóságról lemondott. Méltán fajlalja ezt az ifjúság, mert theol. intézetünknek ugy szellemi élete, mint vagyoni ügyeinek vezetése egy oly erélyes, arra termett egyén kezében volt, kihez ha hasonlót kívánunk az intézet élére : akkor az intézetnek a legjobbat kívánjuk. Ambitiója az volt, hogy az ifjúság minden egyes tagja anyagilag a lehetőleg jól el legyen látva, jó magaviseletével, csinos modorával, tanultságával pedig emelje mindegyik a theologia jó hírét, nevét. Helyére a tanári kar Szőcs Farkast választotta meg, ki hogy méltó utódja legyen, szívből óhajtjuk. Végül a theol. énekkar néhány dalt énekelt el, melyek elhangzása után az iskolai ev berekesztetett. —y-Titkári jelentés a budapesti ev. ref. theologiai ifjúság önképző körének 1880/81 évi működéséről. Önképző körünk, miután egy előleges gyűlésen az alapszabályok módosítására bizottságot nevezett ki s az az alapszabályokkal elkészült, mult évi sept. I2-én tartotta meg alakuló gyűlését a módosított alapszabályok felolvasásával és a tisztviselők megválasztásával. Minden ujabb évben a múltnak hiányait, bajait, gyengeségeit módosított alapszabályokkal akarjuk gyógyítgatni, az azokban letett intézkedésekben keresve a bajok okát. Pedig „a betű megöl, lélek az a mi megelevenít.® Lelket, lelkesedést, komoly, előretörekvő szellemet külső intézkedésekkel teremteni nem lehet, az ifjúság lelkében kell égni a soha el nem alvó tűznek, mely nemes célok felé vezesse, mely magasabb régiókba világítson át. S ha el tudjuk azt érni, hogy oly ifjúság lép társaságba az önképzés nagy céljának megvalósítására, melynek szivét pályaja iránti hő szeretet, minden szép és nemes iránti vonzalom tölti meg : akkor mindenféle alapszabaly feleslegessé lesz, mert az erkölcsi erő szorosabban összetartó kapocs mint minden külső kényszer s az ügy szeretete sokkal inkább megtanít kötelességeinkre, mint a paragrafusok légiója. Körünk ez évi működése, összehasonlítva azt a mult évi működéssel ugyan ugy tűnik fel, mintha csakugyan a jobb alapszabályok által nyert volna bizonyos erőt - legalább ezt láthatja az, a ki szereti külső intézkedésektől várni a viszonyok javulását. De ez az erő inkább annak tulajdonitható, hogy ez évben, bár kissé bágyadt, lankadt volt is működésünk, többen voltak azok, kik felfogva az Önképzés nagy horderejét, munkásokul állották az ügy mellé. A kör tanárelnökéül Nt. Szőcs Farkas tanár urat voltunk szerencsések megnyerni, ki szíves támogatásával gyámolította csekély erőnket. Az ifjúsági elnök Horváth József IV. é. theol. volt. Titkár Kenessey Béla, főjegyző Gönczi Sándor, aljegyző előbb Szőcs Gerő, majd ez leköszönvén, Fördős László, pénztárnok Kőpataki Gyula, könyvtarnok Nagy György volt. A tagok száma 41 volt; ezek közül kilépett I, az intézetből eltávozván megszűnt tag lenni 2, igy az év végére maradt 38. Az alakuló- és zárülésen kivül — mely jun. 12-én tartatott meg — volt 20 rendes gyűlésünk, melyeknek tárgysorozatát munkák felolvasása, azokra irt bírálatok töltötték be. E gyűléseken felolvastatott 16 munka; ezek közül eredeti mű 12 volt, fordítás 4. A művek szerzői voltak: Horváth József, Simon Ferenc, Józan Sándor, Nagy Zsigmond és Szabó Aladár 2—2 művel, Gönczi Sándor és Sikó Ernő 1—i-gyel, Kenessey Béla 4 művel, ki ezenkívül még egy felolvasást is tartott, mely bírálatra nem volt kiadva. A mi a műveket műfajuk szerint illeti, értekezés volt 6, egyházi beszéd 7, ima 3. Szavalat 52 volt. Szorgalmasabb szavalóink : Gönczi Sándor, Szűcs Károly, Simon Ferencz, Kőpataki Gyula, Csekei István, Kócsi Dániel, Nagy Zsigmond stb. voltak. 1880. oct. 31-én kegyeletes emlékünnepélyt rendezett az önképzőkör a reformatió emlékére, alkalmi imákkal, ünnepi ódával versben és prózában, Simon I^erenc, Kiss Kálmán, Nagy Zsigmond és Gönczi Sándor közreműködésével. Szellemi segédeszközünk egy 550 műből alló kézi könyvtár volt. Szaporitni önerőnkből nem tudtuk, mert elődeink ép e könyvtár gyarapításánál oly sok adósságot csináltak a számlánkra, hogy két teljes év kellett annak letörlesztésére, ugy, hogy az ujabb művek közül csakis Kossuth „Iratait® tudtuk megszerezni. Ez évben csak szíves adományozás folytán gyarapodott könyvtárunk 6 művel, melyeket Nt. Kovács Albert, Nt. Farkas József, Nt. Szeremlei Sámuel, T. Lévai Lajos, Simon Ferenc és- Kőpataki Gyula urak ajándékoztak. Fogadják érte e helyen is hálás köszönetünket. Napi-, heti- és egyházi lapok egésziték ki könyvtárunkat. Legörömestebb pénztári viszonyainkról teszem meg a jelentést, a mennyiben ez az előző évekhez kézzel fogható gyarapodást mutat. A mult évről egy szép összeg tartozás mellett csak négy krajcár készpénzt vettünk át s mi most 62 forint 95 kr. készpénzt s egy fillér adósságot sem, adunk át a jövő társulatnak. Volt ez évben bevétel 135 frt 29 kr., kiadás 73 frt 09 kr. Van még az önképzőkörnek egyeseknél 254 frt 54 kr. követelése, részint ki nem fizetett tagdijakban, részint büntetés dijakban. Ez adósságokat most az ujabb nemzedék szépen, rendesen fizeti, de a régiek közül vannak már alkalmazott lelkészek, segédlelkészek, tanítók, kik tudni sem akarnak ez erkölcsi kötelezettségükről. A mit az előző évben nem tehetett meg az önképzőkör, azt ez év folytán már megint kivihette, hogy t. i. a nemes versenynek pályadíjak kitűzése által tért nyisson, egyeseknek hozzájárulásával tehette ugyan csak meg, de önerejéből is áldozott, mit áldozhatott. A kitűzött hat pályakérdés közül csak négyre érkezett munka s bizony a célt annyiban nem értük el, mert csak egyegy munka érkezett be, igy versenyről nem lehet szó. Az exegetikai pályakérdés volt: » 1 Iasonlittassék össze a héberekhez irott levél Christologiája Pálnak a