Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-05 / 23. szám

mint az Istennek angyalai mennyben. Csakhogy nagyon furcsán néznek ám ki az ilyen nazarénus angyalok abban a sok cifra szoknyában, meg drága öltözetben ; valóban rájuk illenek a mester szavai : tévelyegnek ők is, mivel hogy nem tudják az Írásokat, és az istennek hatalmát. Elég az hozzá, hogy ők egy időben a házasságot maguk között mint feltámadtaknál megszüntették s támadtak felőlük azon hírek, mintha ők testi közösségben élnének. Hanem ezen házasság megszüntetésénél maguk a tévelygők is csakhamar belátták, hogy bolondot tettek, és azt vissza is vonták, de akkor eleintén még sem igen mertek ellent modani, kivévén Lestár Gábort, Lázár Mihályt és néhány ő velük egy értelemben voltakat, kiket aztán ellenmondásukért rögtön az ördögnek adtak át, s a gyülekezetből kitiltottak, s meg ma is, mint sérültek a gyülekezeten kivül állanak. Egyébiránt, ha valaki feleséget akar venni, tartozik a gyülekezet véneinek bejelenteni, s azok keresnek neki nőt; ámbár nem mulhatlanul kell ahhoz állania, de azért mégis ritka, a ki ellent mondana, mert akkor az atyafiak ellen vétene, ez pedig főben járó bűn. Ekkor aztán az erős atyafiak megáldják az illetőket s a házasság megvan. Különös tünemény napjainkban az, hogy a szomszéd O-Moravicán már egy ujabb felekezet alakult közöttük, a hol a belépni kívánótól megkövetelik, hogy vagy házas társát is vigye magával, vagy pedig váljon el tőle, és vegyen magának más férjet, vagy feleséget az egyedül igazhivők közül. Hogy mit rendelnek a házasságra nézve az ország törvényei, arra mit sem adnak, mert ő nekik semmiféle világi hatóság nem kell, az ő országuk nem e világból való. * Szíves kérelem. A rimaszombati egyesült prot. hat osztályú gymnasium mint középiskola nemcsak a humán műveltségnek csarnoka, hanem a magyarság ezen végső őrhelyén nemzeti missiót is teljesít, melynek üdvös hatása félre nem ismerhető. Mint egyesült prot. tanintézet a testvér egyházak összekötő kapcsául szolgál, mustármagja akar lenni a nagy eszmének, az unió eszméjének. Hogy tehát van létjoga, tanúságot tesz róla azon nemzedék, mely itt nyerte vallásos és tudományos kiképeztetését, mely itt tanulta meg, hogy vállvetve kell az egységes haza közös boldogságán munkálkodnia és hogy a testvériség s az összetartás érzetét az életbe is át kell vinnie. Ez érzet kutforrását nem kereshetjük csupán a növendékeknek azon számarányában, mely szerint a két prot. és egyéb felekezetűek egy-egy harmadát képezik az ifjúságnak, nem is oly tényekben, mint hogy az absolut időben gimnasiumunkból kitiltott róm kath. tanulók a kitiltás ellenére nálunk hű gondozásban részesültek, — még abban sem, hogy felekezeti külömbség nélkül osztjuk meg a tan- és ösztöndijbeli s tápintézeti jótéteményeket; hanem azon közszellemben, mely ez intézetnek természetszerű elemévé vált. Ily szempontból hiszsziik, mindenki meg van arról győződve, hogy e positio megerősítése mind prot. mind nemzeti tekintetben egyiránt fontos közérdek. Tanintézeteink mindig a kor színvonalán állottak. Most, midőn mindenfelé erős a verseny, kétszeres kötelességünk gondoskodni, hogy az alapot, melynek elégtelenségét eddig is csak tanáraink odaadó szolgálata és hivatásszerű buzgalma pótolta, oly mértékben megerő-sitsük, melynélfogva az iskolát a törvényszerinti és korszerű rendezés esetére nemcsak fentarthassuk, hanem mint azt a gymnasium sajátságos jellege és helyzete követeli, biztosítsuk, illetőleg teljes nyolc osztályúvá egészítsük ki. Ez törekvésünk. Protestáns intézményeink különben is lételöknek mindenkor a hitrokonok hagyomanyos hitbuzgóságának kiapadhatatlan forrásából merítik föltételeit. S bár felekezeti ügy legyen, a leggyakrabban mégis valláskülömbség nélkül sorakozik az emelkedett szellemű közönség mindenütt, hol magyar nemzeti érdekeink, a humanizmus, a közművelődés oltárára áldozatot hozni hivatva van. Őszinte bizalommal s mély tisztelettel kérjük ezeknél fogva prot. hitrokonainkat, hogy az eddig egyetlen magyarországi egi/esült yrot. (ji/mnasiumnak jentartása, biztosítása, illetőleg teljes nyolc osztályúvá kiegészítése céljából kegyes adományaikkal az iskolai alaphoz járulni méltóztassanak. Minden, bármily csekély pénzbeli adakozást „az egyesült prot. gymnázium igazgatóságának4

címezve kérjük beküldetni, mely kegyes adományok e lap, valamint a „Gömör-Kishont4

hasábjain nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Dapsy Vilmos, az igazgató választmány ez idő szerinti elnöke. Választmányi tagok : A helv. hitv. részéről : Csider Károly, orsz. képviselő s főgondnok. Terhes Pál, rimaszombati lelkész. Lőrinczy Endre, h. elnök. Dr. Szabó Samu. Dr. Szabó Mihály, pénztárnok. Az ág. ev. részéről: Szontagh Bertalan, alispán s esperességi felügyelő. Gaber Lajos, kishonti főesperes. Glauf Pál, rimaszombati lelkész. Dr. Patzek Mór. Dr. Marikovszky Gusztáv. Institórisz Endre, ügyész. Bodor István, ez évi igazgató s az igazgató választmány jegyzője. * Felhívás a Tompa-reliquiák ügyében. Közölve volt már e becses lapok hasábjain, hogy a gömöri ref. egyházm., kebelében születetett, élt és elhalt Tompa Mihály pap és koszorús költö reliquiájinak, saját könyv-és levéltárában — úgy is mint egy kis muzeumban — helyet ad, és az ide beküldött tárgyak kézhez vételére, megőrzésére, az ügyért különben is lelkesülő könyvtárnokat utasította. — Midőn azért im e határozatra az érdeklettek figyelmét: felhívni bátorkodom : teljes tisztelet és bizodalommal kérem feledhetlen atyánkfia közel és távollevő barátait, kortársait, tisztelőit, méltóztassanak ezen intézkedést helyeselve oly módon pártolni, hogy a netalán Tompától kapott és közérdekűnek mutatkozó eredeti levelet, avagy birtokukban levő másnemű kéziratot, dolgozatot, ereklyét, sziveskedjenek vagy alólirotthoz, vagy egyenesen tornallyai ref. lelkész s gömöri egyházmegyei tanácsbiró és könyvtárnok Nagy Pal úrhoz beküldeni. — Biztosítok mindenkit, hogy adományát hálával fogadjuk, az ajándékozó nevével lajstromba vesszük, és a kisérő, talán felvilágosító, a dicsőült élettörténetéhez eddig nem ismert adadokat, jellemző eseményeket, tőle vagy róla hallott adomákat tartalmazó levéllel együtt megbecsüljük, utódainkra hagyjuk. Kinccsé válik az így együtt, a mi szétszórtan az egyesek kikerülhetlen halálával legtöbbször megsemmisül. Sszükség esetén a póstadijt örömmel és készséggel kifizetem. Pelsőc, — postaállomással Gömörmegyében — 1881. máj. 31. Szentpéteri Sámuel, ref. lelkész. * Gyászhirek. Fájdalmas részvéttel közli velünk levelezőnk, hogy a gömörmegyei tanitói karnak egyik veterán tagja idősb Gsízi Miklós vályi ref. tanitó május 25-én iobblétre szenderült. A megboldogult theologiát végzett ember, páratlan szorgalmú s kitűnő ügyességű tanitó volt. Az illető egyházmegyének a népnevelés egyik jeles bajnokát veszítette el benne. Balog, máj. 29. Szabó