Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-05 / 23. szám
káját, mely magyar nyelven megjelent összes müveinek egyszersmind zártkötetét teszi. Az álláspont, mely szerint a »Prot. Egyh. és Isk. Lap*, a keresztyénség bármelyik mezején létrehozott figyelemre méltó szellemi terméket valláskülönbségi tekintet nélkül méltányolni szokott, önként hozza magával, hogy külön cikket szenteljünk e halhatatlan amerikai pap és iró jelzett szép müvének. Es ezt annyival inkább kell tennünk, mert Channing bár theologiai nézletében unitárius volt, szelleménél és gondolkozásánál fogva az összes keresztyénségé ; születése ioo-ik évfordulóját is a mult évben Amerika és Anglia összes keresztényei ünnepelték Channing minden irataiban a keresztyénség egyetemes elvei az uralkodók. Még a midőn napi kérdéseket is tárgyal, mint a rabszolgaság eltörlése, tárgyalása nem egyéb mint a keresztyénség elveinek alkalmazása. Az előttünk levő kötetben foglalt beszédek, melyeket Ch. utolsó éveiben írt s igy azok legérettebb gondolatainak közlése, egyenesen a keresztyén tökéletes élet fejtegetései emez élet két alkotó eleme : a hit és erkölcs szempontjából. PL beszédeket Channing hatrahagyott irataiból unokaöcscse és emiékirója : Channing Henry Vilmos válogatta ki és bocsátotta közre a következő sorrendben : I. Az emberben levő vallási elv. II. Az Isten kijelentve a világ egyetemben és az emberiségben. III. A közös Atya. IV. Az Atya szeretete az emberek iránt. V. Az élő Istenben való bizalom. VI. Az élet Isten adománya. VII. Az élet valódi célja. VIII. A vallás tökéletesítő ereje. IX Jézus Krisztus a mi testvérünk, barátunk és szabaditónk. X. A keresztény vallás lényege. XI. A keresztyénség célja a tökéletes élet. XIII. Az egyetemes egyház. E beszédek ismertetését igen megkönnyíti a Ferenc József püspök ur által irt szép előszóban közlött tartalom. Az első beszédben Ch. az alapot rakja le a felemelendő épülethez s tárgyalja az emberi természetben levő vallási elvet s azt mint a tökéletesnek szeretetét határozza meg, s ebből ezt következteti, hogy az élet célja a tökéletesség, melyet csak az élő Istennel való élő közösség által lehet elérni. A második beszédben a végtelen lénynek a világ egyetemben és az emberiségben nyilvánuló tökéletességeiben való önkijelentését tárgyalja s ebből azt a tanúságot vonja le, hogy az Istenimádás a léleknek a maga eredetéhez felemelkedése. A harmadik beszédben Ch. lelke felemelkedvén Istenhez, őt mint közös Atyát szemléli, kinek örökszeretete részrehajlás és megkülönböztetés nélkül kiterjed az emberiség nagy családjában élő minden gyermekére. E bészéd örömteljes profétiája, hogy az egyetemes emberiséget elkülönítő válaszfalak egykor eltöröltetnek és az egész földön egy boldog család fog lakni. A negyedik beszéd a végtelen világ teremtőjét és fentartóját mint az egyesek atyját tünteti fel s kifejti ama törvényeket, melyek által a legmagasabb szellemek, az emberi nem és az egyes lelkek elválhatlanul össze vannak egymással fiizve egy halhatatlan szervezetben, melynek központja a mindenek Atyjának élő szeretete. Az ötödik beszédben Istennek az egyes emberekre is kiterjedő szeretetéből ama lelkesítő igazság van levonva, hogy bár gyarló és véges teremtmények vagyunk, mégis teljes bizalmunk lehet az iránt, hogy a legtökéletesebb lény célja, minket a határtalan jóság örök pályáján az ő tökéletessége részeseivé tenni. A hatodik beszéd arra int, hogy az életet az abban talalható jók számos formaival együtt Isten adományának tekintsük. E beszédben Channing egyik legjellemzőbb meggyőződését fejti ki, mely szerint a mindent éltető isteni immanentia mellett szellemi nevekedésünkre nekünk is szükséges egyénileg szüntelen keresni és megnyerni az isteni hatalom segélyét. A hetedik beszédben Ch. az élet célját határozza meg, s megmutatja, hogy az emberi természet Összes hajlamai, a tapasztalat minden formai azt bizonyítják, hogy az élet egyedüli célja, mely a lélek határtalan vágyakozásai kielégítheti, s az emberben az isteni eszményt valósithatja: a szellemi tökély. A nyolcadik beszéd kifejti a szellemi tökély eszményének két legfőbb formáját: az erkölcsi tisztaságot és az értelmi épséget. E beszéd célja ugy tünteti fel a vallást, mint egyetemes éltető és világosító erőt. Itt adja elé Channing a maga felfogását a tökéletes életről, mely szerint az a tiszta jóság szépségében és összhangjában nyilvánosul. A kilencedik beszédben Ch. a Jézus Krisztus, mint az eszményi tökély megtestesitése és képmása iránti érzelmeit tárja fel s megragadó hévvel szól Krisztusnak, mint szeretet testvérünknek, barátunknak és szabaditónknak az emberies nemes érzelmet előmozdító befolyásáról. A tizedik beszédben, miután a tökéletes élet iránt Jézus szellemében és befolyásában az emberi nemnek adott Ígéretet Channing beteljesülve latja lenni, a keresztyén vallás legbensőbb lényegét taglalja, bebizonyítja, hogy a keresztyén vallas központi elve a jóság, melynél sem az égen, sem a földön nagyobb jót ta lálni nem lehet. S végül arra serkent, hogy a keresztyénség e tiszta nemes és nyílt formáját alkalmazzuk korunk politikai és társadalmi mozgalmainál is minden nemzeti különbség nélkül. Kifejtvén, hogy nem várhatunk másként idvességet, mintha elsajátítjuk Jézus isteni szeretetét, a tizenegyedik beszédben a dogmatika theologia felhőin felülemelkedve rámutat istenre, mint a kinek legfőbb dicsősége abban a jóságban áll, melylyel az emberiséget körül öleli. Végül a tizenkettedik beszédben prófétai lelkétől elragadtatva, viziók hónába emelkedik s felmagasztosult hittel vallja, hogy a menyben és földön levő keresztyének egy családot alkotnak közös fejük a Jézus Krisztus alatt, kinek nincs szentebb elhivatása megdicsőült állapotában is, mint hogy barátait és testvéreit egy egyetemes egyházban egy tökéletes községgé szervezze a világegyetem folyton terjedő szépsége s az isteni jelenlét állandó fénye mellett. A hitnek, a vallásosságnak és a tiszta erkölcsi érzületnek ama benső, intensiv ereje, mely e beszédekben nyilvánul, egyaránt leköt, magával ragad és az ihlet magasztos régióiba emel föl. Ez teszi e beszédeket gyöngyökké, az eszmei dúsgazdag tartalom, a szellem, a