Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

gyűlési képviselők, buzogány Áron, Sebes I\íl és Ürmösy Miklós miniszteri titkárok, Hatnia Péter, alulírott, Nagy Lajos, Székely Ferenc, Farkas Sándor, Végh József és többen. Hosszasan tanakodtak, óhajaik és a lehetőség nagy távolsagai közt keresve a leghelyesebbet s legbiz­tosabb jövővel kecsegtetőt. Nagy nehézség a kevés szám, szűk vagyon, a minisztériumoknál levő unitáriusok ideigle­nes budapesti tartózkodása, a varos szelleme és jelleme, a régi törzsökös vallasok concurrentiája, papságra és templom építésre kellő nagy összegek s addig az ima­hely nehéz és költséges megszerzése. Nem nehéz vitatkozások és tűnődések nélkül, sok­ellenvetés s azok késő eloszlatása utan, bízva a hitrokonok buzgóságában, az erdélyrészek erkölcsi és anyagi gyá­molitásában, az angolok és amerikaik most is fényesen bebizonyított rokonszenvében, támaszkodva mindenek felett az isteni gondviselés oltalmára, mely 300 év óta szinte elnyelő vészek és viharok közt kis egyhazunkat fenntartotta s üldözések közepett megerősödni engedte : a közgyűlés az anyaeklézsiává léteit egyhangúlag, lelket megindító érzések közt kimondotta s a körében levő püspök­elnököt a főtanács altali megerősítésére fölkérte, felkérvén egyszersmind egy alkalmas pap kirendelésére is. Nem titok előttünk, hogy vallásunk igen egyszerű és philosophiai jellegű, tehát a sokaságot nem ragadja meg. Az sem, hogy az anyaországban híveink nincse­nek, nincs közöttünk fő ur, nincsenek gazdagok s befo­lyásos emberek. De hát azért létjogunk s multunk tör­ténete meg van. Iltv védői voltunk a nemzeti nyelvnek, az irodalomnak a XVI-ik században a legnagyobb szol­gálatot mi tettük, alkotmányunkat szemünk fényeként féltjük s fegyverrel védelmezzük és tollal mindig, midőn megtámadtatik. S közöttünk egyetlen más nemzetü nincs ; a mi hatvanezer tősgyökeres székely httsorsosink érnek s nyomnak valamit Magyarország politikai és er­kölcsi mérlegében. Nekünk minden egyhazunkban isko­lánk van, minden unitárius tud legalabb írni olvasni, írónk, tudósunk, egyetemi és gynmasiumi tanárunk s mivelt főnk annyi van, hogy bármely mívelt nemzet hasonló létszamával bárhol a continensen bízvást egybe merjük magunkat hasonlíttatni engedni, hátránytól nem tartva. Nem biztató, hogy nincs lapunk, s a politikai la­pok nem szívesen nyitnak tért közléseinknek. ígéreteket sem tehetünk. Az unitáriussag nem emel nagy hivata­lokra. Sőt attól inkább elzár. Előnyös egybeköttetéseink, protectiónk, szíves barátink, erős pártfogóink nincsenek, pedig ma ez dönt. Nem tudjuk vallásunk érdekeit má­soknak érdekeivel gyümölcsözőleg egybekötni. Sőt úgy tetszik nekünk, mintha legújabban némi hidegséget ven­nénk észre eddigi jóakaróinknál is. Mindezek mellett erkölcsi szükség és kötelesség reánk nézve az egyhaznak megalakulása, s mi isten nevében, bízva hazánkfiaink keresztény értelmében azt meg is alapítottuk. A pap egyelőre 1600 frt fizetést s természetes szállasra 800 frtot kap, a miből egy helyi­séget imaházul fognak hasznalni, míg templomunk lehet. A felszerelés, orgona, ének ezután lesz rendezve, az isteni tiszteletek septemberben kezdődnek rendesen tartatni. Súlyos akadalya meggyökerezésünknek az, hogy mi többnyire mind más helyekről ideiglenesen va­gyunk ide áttelepedve, ahol szintén eklézsiai fizető ta­gok vagyunk, tehát kétszeres terhet viselünk. Ha ma tíz unitáriust előléptetnek vagy Buda-Pestről elrendel­nek, ereje nagy részét önmagaból elveszti az egyház. Későre lesz az, mikor az erdélyi itt otthonosnak érezi magát. Yisszasovárog majdnem mindenik hegyes, tiszta légű, idyll szépségű kis honaba. Az unió törvénynek a gyakorlati életbe átmenésére s a magánjogok s birtok­lás terén való pusztító hatásának kiegyenlítésére fel század kell. Ez az egyik fő oka aggodalmainknak, midőn itt a fővárosban mi — jövevények s ideiglenes szállók — állandó lelki hajlékot és vallásos testületet teremteni akarunk. Es még is megkíséreljük. Serkent arra a Imiink­hez ragaszkodás, belső vallásos szükségérzetünk, buzdít­nak egy hatalmas nemzet kebelében, Angliában és Eszakamerikaban élő több, mint 2—3 millió unitárius hitrokonunk. Erezzük, hogy hasznosak tudunk lenni a magyar hazának. Elni akarunk vallásunk jogaival a kormány központján. Mi Erdélyben egyenjogú vallás voltunk a római katholikus, ev. református és ágostai hitvallással, tisztségekben, hivatalokban osztoztunk s tud­tunk képes egyéneket állítni minden munkakörre. Most is tudunk. Kolozsvárról távozva elvesztettük köz­pontunkat. E központ ezentúl Budapest lesz. Itt fogjuk érvényesitni erőnket s szolgálni hazánkat. Ezek a vallásos missión kívül céljai a budapesti unitárius anyaegyház megalapításának. Kérve-kérjük s bizalommal reméljük hazánkfiainak gyámolító rokon­szenvét. Jakab Elek. 1 RODALOM. Mint különnyomat a.Religio* 1881. évfolyamából megjelent és hozzánk beküldetett: „ A hórebi bálvány. Polemikus értekezés Cfl. Beke és Voltaire stb. ellen. Irta Dr. Kanijurszky György, kalocsai tanár. Szép szakismerettel és nagy eruditióval irt kis értekezés, melyben szerző Beke azon ötletszerű állítását cáfolja, mintha a Móz. II. könyvében 32.4 foglalt azon elbeszélés, hogy a zsidók a pusztában arany borjut imádtak, oda volna módosítandó, hogy arany kúpot, mint a tűz jelvényét imádtak ; mert szerinte a héber szó nem csak borjút, hanem ety­monja szerint kúpot is jelenthet. Dr. Kanyurszky, nyel­vészeti fejtegetései Beke szóértelmezésének tarthatlan­ságát kimutatván, a hagyományos felfogást kétségkivulivé teszik. Ugy szintén azok is helyesek, a miket Voltaire­nek e tárgyban irt felületességeire felhoz. Nekünk ez utóbbiakra mindössze az az észrevételünk, hogy Voltaire bibliát illető dolgozataira kár időt és szorgalmat fecse­j rélni, minthogy mai nap senkinek eszébe sem jut többé I Voltaire biblia elleni gúnyolódásainak tudományos érté

Next

/
Thumbnails
Contents