Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-29 / 22. szám
és veszélyesek lennének, mint Eperjes és az utána felszólamlók magokkal elhitetik, s másokkal is elhitetni akarnák, azt belátni nem bírom, s meg nem állhatom, hogy a XI. szepesi város fináncierjének gazdagon gyöngyöző humorához, s kedélyességéhez szerencsét ne kívánjak, ki is azon feltett célját, hogy e komoly tárgyak feletti elmélkedésben kimerült lelkünket egy enyelgő tréfával felvillanyozza, nálam s bizonyára másoknál is teljesen elérte, midőn ezen szakbizottságok évi költségeit az egész egyházkerületben harmincötezer, számszerint 35000 frtra számitja ki, természetesen teljes folyó osztrák értékben, tiz piculát vagyis Mokány Berci szerint száz „olvasztékosf rézkrajcárt egy forintra számítva. A javaslat készítő bizottság a maga védekezésében nagyon helyesen fogadja el bizonyításra nem szoruló axiómaként annak szükségességét, hogy a fontosabb tárgyak, azok teljes ülésben való eldöntése előtt, alaposan megvitattassanak. Itt tehát csak az lehet a kérdés, mi jobb, az-e, hogy az illető tárgy ilyetén előkészítés végett állandó bizottsághoz, vagy pedig az-e, hogy esetről-esetre változó küldöttséghez utaltassék. Én az első módot tartom célszerűbbnek, már csak azért is, mert az ily állandó bizottságnak idő kell, amíg beleéli magát az oda utalt kérdésekbe, de aztán filumában lévén a dolgoknak, sokkal rövidebb idő alatt s alaposabban osztja meg azok csomóit, mint a változó küldöttségek, de még egyéb oknál fogva is. Azért t. i. mert ily állandó szakbizottság hiányában a tárgyak előkészítése, vagy az önkénynek fogja legalább látszatát magán hordani, s az elnökség teendőit fogja szaporítani a fokozodó bureaucratizmus veszélyével, vagy pedig elhamarkodott, sőt sokszor merőben lehetetlen lesz. Illustráljuk példával. Az egyházmegyei vagy kerületi népiskolák statistikáját kellene összeállítani a felettes hatóság részére. Tegyük fel, hogy e célra állandó szabizottság nem létezik, mi fog történni ? Az esp. vagy superintendens — mert hisz világi elnöktársai, az országgyülésen sokkal komolyabb országos dolgokkal vannak elfoglalva — leül a bureaujdba s ír egy megkeresést annyi példányban, ahány egyház van megyéjében, illetve egyházmegye a kerületében, s záros határidő alatt beköveteli az adatokat. A terminus praeclusira be is jött szerencsésen .... a fele. Ujabb sürgetések, ujabb határidő. Végre valahogyan beérkezik az utolsó „Eabius Cunctator* munkálata is, ugy a Xll-ik órában (képiesen szólva), a gyűlés előtt s a főtisztelendő, illetve nagytiszteletű ur egy nagyot lélekzik. No persze, azt hiszed, nyájas olvasó, hogy >megkönnyebülésből. Jaj be naiv is vagy, hogy is ne, épen ellenkezőleg »kínjában* galambom, jó olvasóm, hisz csak most jő a hadd el hadd, az összeállítás. Igen, de neki még hosszú ívekre terjedő jelentéseket kell összeállítani az elmúlt év nevezetesb mozzanatairól, halálozások, változások, beiktatások, körutak, adományok, kifejtett irodalmi munkásságról, és sok egyéb dolgokat előkészíteni a gyűlésre), s fájdalom, a napnak ő nála is csak 24 órája van. Ha legalább titlc. .. de csitt, ha legalább a ntiszt. urnák csak akkora kis káplánja volna, mint a kis ujjam, s ha a főtiszt, ur káplánja száz más dolog miatt reá érne, ha ugyan próbálta már valaha. Mit, mit tehet az elnök ur, megkeresi X. Y. és Z. urakat, állítsák össze a kimutatást, s ezek, ha kedvök tartja, meg is csinálják, ugy a hogy értenek hozzá, s ha nem értenek, ha tökéletlen munkát végeznek, az elnök felelős érte, minek bizta olyanokra. De még nagyobb a felelősség, ha statistikai adatok összeállítása helyett egyébről, p. o. beérkezett pályázatok feletti véleményadásról van szó. Nehéz felelősség volna az, azon elnököt, ki ily ügyet véleményadás végett maga választotta küldöttségre bizna, vajmi könnyen érhetné — talán a legártatlanabbul — az Önkény, a részrehajlás vádja. Igen de, fogja erre valaki mondani, van ennek más módja is, a gyűlés a maga kebeléből meneszt ki egy s más fontosabb ügyben küldöttséget, t véleményes jelentésének még e gyűlés folyama alatti bevárása mellett/ s ekkor az elnökség a küldöttség tagjainak megválasztásában részrehajlással s önkénynyel nem vádolható. Ismerjük : ez volt a praxis még nem régiben egyházkerületünknél is a számadások átvizsgálása, ösztöndíjak kiosztása tárgyában. A hol a gyűlés 2 napon át tart legalább, ott ez nem lehetetlen, az első napon megválasztják a küldöttséget, a második napon referál, de hogy a hosszú közebédek, ünnepélyek stb. folytán van-e mindig ideje alapos munkát végezni, kivált bonyolultabb kérdéseknél, ehez kétség fér, ott pedig, hol, mint esperességeinknél a gyűlés csak egy napig tart ezen hamaros munka is teljesen lehetetlen. Beláttuk ezt, már a kerületen is tanúskodnak erről a már is létező állandó szakbizottságok. Hátra van még a költség. Az egyházközségnél erről szó sem lehet; helyben lakik a bizottságok valamennyi tagja, s külömben is csak a nagyobb egyházaktól kívánja a javaslat e szakbizottságokat, ott is tetszésökre bizván azok számát s helyiszabályok által megszabandó hatáskörét. Napidíjról az esp. és ker. szakbizottságoknál sem lehet szó, legfeljebb némi uti költségről. De ne lássunk itt sem rémeket: ott vannak p. o. a jogügyi bizottságok. Váljon oly nagyon sűrűen merülnek-e fel a leányegyházak alakulásának, áthelyezésének, anyásításának stb. efféle esetei, hogy azok miatt oly sűrűen kellene üléseznie, s a peressé válható kérdések békés megoldása, fontos államkormányi rendeletek, felekezetközi kérdések, tömeges tűzkárbiztositás stb. nem érdemlik-e meg, hogy valaki velők foglalkozzék, s ezeknek gondját az elnökség túlterhelt vállairól levegye ? Nem voltak-e a tervezett tanügyi, pénzügyi és nyugdíjintézeti bizottságok teendői eddig is, habár más címek alatt ellátva s jártak-e valami nagy költséggel eddig, s forog-e fen veszély, hogy tetemesb költségekkel fognak járni ezentúl? Én megnyugodva azt hiszem, hogy nem. Régi practi-