Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-22 / 21. szám

könyvileg megörökité, egyszersmind requiem tartását határozta el. A tervezett requiem fentemiitett napon tartatott meg. Délelőtt 9 órakor megkondultak a ref. templom harangjai, jelzendők az ünnepély kezdetét, mely a magas rangú gyászoló csalad tagjai, a vidékbeli lelkészi kar s a városi intelligentia tömeges jelenléte által imposans képet nyújtott. Az orgona kiséretű ének elhangzása után az egyházmegyei énekkar összhangzó éneke zendült meg, melynek végeztével tiszt. Badicz Gyula kis-keszii lelkész ur lépett a szószékre, méltatván az elhunyt érdemeit, különösen kiemelve őt, mint vallásos keresztyént, lelkes hazafit s jó csaladapát; s ebből kifolyólag feltüntette őt, mint igaz embert, kinek emlékezete áldott. A jól sikerült beszéd véget érvén, ismét a kitűnően szervezett énekkar gyászdallama hangzott fel, mely után a gyászünnepet szentelő közönség szét oszlott, a lelkészi kar pedig a mindjárt kezdetét vett egyházmegyei gyűlésbe ment. Egymást érték— különösen világi férfiaink közül — a kik siettek az ünnepély szónokát üdvözölni. Mi pedig e helyen a szónok érdemei elismerése mellett nem hagyhatjuk emlités nélkül az egyházmegyei énekkar sikeres működését, a mely összhangzó éneke által ez alkalommal is fényesen bebizonyította, hogy az aestheticai elem előnyére válik egyszerű istenitiszteletünknek. Az egyházmegyei gyűlés kezdetét vette az újonnan választott segédgondnok Szeless József ur beiktatásával ; kinek magas műveltsége, tiszta jelleme, önzetlen múltja s ref. egyházunk iránt eddig kifejtett buzgalma kezességet nyújtanak arra, hogy egyházmegyénk kormányzása jó kezekre jutott. Valóban, csak az ő megnyerése pótolhatja a vesztességet, mely egyházmegyénket volt segédgondnokunk elhalálozásával érte. E nap délutánja a már annyi idő óta vajúdó lelkészértekezlet alapszabályainak megalkotására volt fordítva. Az alapszabályok elkészültek, de a tárgyalás folyamában feltűnt véleménykűlömbség azt bizonyítja, hogy még most sem remélhetünk egy szerves lelkész értekezletet, mert az ezt létrehozó egyetértés, kölcsönös bizalom, minden áldozatra kész lelkesedés hiányzik az érdeklettek egy részében. Pedig ideje volna — minden mellékérdeket figyelmen kivül hagyva — egész lelkesedéssel felkarolni az eszmét ; mert ma, midőn minden pálya emberei társulatot szerveznek önmaguk mivelése, érdekeik előmozdítása végett, a lelkészi kar sem maradhat hátra, a mely oly tekintélyes állást foglal el a társadalomban. Biztat is a remény, hogy egyházmegyénk bölcs belátásu lelkészei — áthatva a lelkészértekezletek fontosságától, rajta lesznek, hogy a lelkészértekezlet egyházmegyénkben is tényleg megalakuljon s folytassa működését. Cs. Nyilatkozat. Nt. Görömbei Péter f. szabolcsi egyh. megyei főjegyző úr hozzá intézett »nyilt levelemre* adott válaszában biztos adatokon nyugvó állításaimat meg nem cáfolhatván : egy más ujabb váddal és gyanúsítással lép fel ellenem az „ibronyi ügy* szellőztetésével. Nehogy a dolgokkal ismeretlen közönség azon téves hiedelemben legyen, nevezett főjegyző úr célzatosan gyanúsító cikke után, mintha a mi egyházmegyénkben merőben ázsiai módon folynának a dolgok, hogy itt a tanítók ok nélkül üldöztetnének, a papok pedig ; „Demas* módjára élve is háboritlanul szívnák Istennek áldott levegőjét: kötelességemnek tartom ez ügyre vonatkozólag előlegesen kinyilatkoztatni a következőket : Igaz az, hogy nevezett főjegyző ur mult év szept. i-ső napját megelőző napon, (tehát nem szept. i-ső napján) midőn gyűlésre utaztomban meglátogattam, kijelenté, hogy interpellálni szándékozik engemet az ibronyi lelkész ügyében ; azonban én azt kérdeztem tőle, hogy egy lelkésztársunkat ily kellemetlenül érintő ügyben van-e valami bizonyos adata a felől, hogy az ibronyi lelkésztárs valóban kötelességmulasztást követett el? Mire ő, t. i. a főjegyző úr kijelenté, hogy ő ezt a dolgot csak hirből, szóbeszéd után állítja ! Mire én azt mondtam, hogy egy lelkésztársunk jó hírnevének, ki a mellett egyházmegyei díszes hivatalt is visel, gyűlés előtt való meghurcolása célhoz nem vezet s igen könynyen ok nélküli elkeseredést idézhet elő, ezen ok miatt mondottam, hogy jobb lesz, ha én e kényes ügyet magán uton. végzendem el. Es e kijelentésemnek állottam is, mert mint e felől esperesi naplóm mindenkit meggyőzhet, s mint erről maga Nt. Tóth István ur is bizonyságot tehet, — én mult év szept. elején komolyan felhívtam Nt. Tóth István ibronyi lelkész, egyházmegyei ellenőr'és ülnök I urat, adjon nekem lelkiismeretes választ arra nézve, mi igaz van abban, hogy ő egyházát elhagyta volna?! S hogy helyette a szomszédos lelkészek szolgálnának ? Nt. Tóth István úr e kérdésemre szept. 12-én kelt, általam 976 napló szám alatt szept. 16-ikán bevezetett levelében szórul-szóra ezeket irja a többi között: . . . „a hírek, miket lhronyhól vesz címed, gézengúzoktól kerülnek, nem tudom, ki jogosította fel a nyomorultakat, hogy irántam ily aljas merényletre vetemedjenek!? Önhecsérzetem tilt hazudni, tehát a mi igaz elmondom: tavasz*zal családom Thassra (hol \ némi birtoka van feleségemnek), költözött, ott feleségem egy szobát tanyai módra berendezett, hébe-hóba magam is átrándulok, s ott egy pár napot el is töltök családom körében, de mindig hivatalos kötelességem megsértése nélkül; megesett vagy kétszer, hogy honn nem létemben, de ez megesett más évben is,*) hogy a szomszédságba vittek keresztelni, de az soha nem történt meg, hogy 22 év óta *) Nevezett lelkész egyh m. ellenőr levén, gyakran kell utaznia j az egyh. megyei pénztárak érdekében. L. Ö. \