Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-22 / 21. szám
nyire népiesek s csak nagy ritkán lépi át szerző azt a liatárt, mely a népiest elválasztja és megkülönbözteti a póriastól. A törvénynek műszótárba való szavaihoz nem ragaszkodik s az olyan törvénynek, mint pl. a községi, amelyet t. i. részletesebben kellett ismertetnie, — beosztását sem követi, hanem módszeresen dolgozza fel annak anyagát. Az előadás népiessége, — ami az előttünk fekvő könyvnek szintén egyik kiváló előnye, — az alkotmánytanban — mint emiitők — annál szükségesebb, mert az alkotmánytan körébe tartozó tárgyak a gyermek látkörén külömben is kivül esnek. S mégis, vegyük elő az eddig megjelent alkotmánytani kézi könyveket : a legnagyobb résznek sem előadásán, sem nyelvezetén még csak nyomát sem fedezzük fel a népiességnek. Vagy szárazon reprodukálják a jogi és alkotmányos intézményekre vonatkozó törvényeket; vagy pedig, — ami még rosszabb — összevissza gyúrják s e közben teljesen kiveszik a formájából és megemészthetetlenné teszik a törvény szövegét. Igen sajnálom, hogy itt ismét Schvarcz Gyula fenebb idézett munkáját kell felhoznom ijesztő például. De hát minek is fog Schvarcz Gyula, a széles látkörű tudós, népiskolai tankönyv Írásába ? Gazdagítsa ő az irodalmat, mint eddig, ugy ezentúl is, nagyszabású, tisztán elméleti irányú művekkel: bizonyára nagyobb szolgálatot tesz a hazai közművelődés ügyének, mint hogy ha népiskolai, gyakorlati paedagogusnak csap fel. Ha Schvarcz Gyula — amint azt a mult évben megjelent Egyetemes Alkotmány-isméjéről irt bírálatomban mondám,*)— önállósághoz szokott szellemét, mindig uj, még soha nem járt utakon haladó észjárását nem képes fékezni: ne irjon tankönyvet ; hanem működjék azon a téren, ahol igazi szolgálatot tehet a tudománynak. Hogy Schvarcz említett művének előadási modora és nyelvezete csakugyan ijesztő például szolgál, arra nézve elég, ha idézem könyvéből a következő passust: »A nagy községek és kis községek, minthogy lakosaik kisebb számánál, de főleg vagyonuk csekélyebb voltánál fogva a helyi önkormányzat teljes mérvbeni ellátására kívántató hivatalos közegrket képesitvény szerint kiállítani, kellő fizetéssel ellátni nem képesek, a helyi ügyek intézésére befolyást gyakorolni szintén csekélyebb mérvekben jogositvák, mint ahogy erre a rendezett tanácsú városok jogosítva vannak.4 **) Azt hiszem, igy nem szokás beszélni a gyermekhez. Hiszen ezt és az ehez hasonló periódust még a felnőttnek is előbb le kell forditnia magyarra, aztán szét kell bontania elemeire, hogy kivegye a tulajdonképeni értelmét. De ha egy Schvarcz Gyulának sem sikerült a célnak megfelelő alkotmánytani kézi könyvet készíteni: még kevésbé sikerült ez a többi népiskolai tankönyvirónak. . *) Megj. Bodnár Zsigmond: Havi Szemle. 1S80. évf. júniusi füzet. **) J. m. 29. 1. A sok eredménytelen kisérlet után a paedagogusok már-már arra a meggyőződésre kezdenek jutni, hogy az alkotmánytant mint önálló tantárgyat a népiskolában tanítani nrm is lehet s a mennyiben a leendő polgároknak a közéletben leggyakrabban előforduló jogügyleteket, s az alkotmány főbb vonalait még ismerniök kell : az ezekre vonatkozó ismerétekre vagy az élet tanítsa meg őket, vagy a közép- és alsóbb szakiskolákban sajátítsák el azokat. Krüzselyi Bálint azonban a maga alkotmánytanával megmutatta, hogy ezt a tantárgyat is elő lehet adni úgy, hogy a gyermek megértse. Nekem legalább meggyőződésem, hogy az ő könyvét a népiskolákban sikerrel lehet majd használni. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy meggyőződésem alapos volt-e vagy sem. Ha pedig a gyakorlat nem adna nekem igazat : akkor sem csatlakoznám azokhoz, akik az alkotmánytant a népiskolából ki akarják küszöbölni; hanem vagy azt ajánlanám, hogy kisértsék meg az említett tantárgyakat olvasmányok alakjában tanítani, vagy pedig egyszerűen elismerném, hogy Krüzselyi munkáját nem helyesen Ítéltem meg. Meglehet, tudatával bírván azon nehézségeknek, — melyekkel egy alkotmánytani kézi könyv megírása jár s melyeket a fenebbiekben igyekeztem feltüntetni, — ítéletem nem volt elég szigorú. S ez esetben szívesen belenyugszom, hogy a legszigorúbb kritikus : az élet, megcáfoljon vagy helyreigazítson. Azt azonban merem állítani, hogy a mérték, melyet Krüzselyi munkájával szemben alkalmaztam, igazságos volt. Összemértem t i. azt a jelenleg használatban levő alkotmánytanokkal. Ennélfogva még ha elismerném is, hogy Krüzselyi könyvének abszolút becse nincsen : abban a meggyőződésemben soha senki sem fog engem megtántoritani, hogy ez az alkotmánytan jobb, mint az eddig megjelentek közül bármelyik. Ballagi Géza. „A hit temxíTomaS Egyházi beszédek. C. K. Spurgeon nyomán irta : Könyves Tóth Kálmán I. kötet. Budapest, 1881. Légrády testvérek nyomdájából. Szerző tulajd ona Mondhatom, hogy szinte szerencsének tartom a magam részéről, hogy az elől címzett egyházi beszédgyűjtemény első kötetét, e becses lapban én mutathatom be az olvasó közönségnek. Ugy általánosságban szólva: egyházi beszédek ezek is egyszerűen, mint az oly sűrűn megjelent és megjelenő „népszerű,4 „korszerű,4 „alkalmi,4 „ünnepi,1 „közönséges,4 „különös,* „templomi* „vegyes,* „válogatott.„szabadelvű,4 „hazafias," „ keresztyén,4 és még nem tudom, hogy minő jellegű egyházi beszédek, azon külömbséggel azonban, hogy itt a címben a népszerű, korszerű, szabadelvű, hazafias vagy más efféle jelző cégér gyanánt nincsen a címlapon kifüggesztve. Helyesen Mert nagyon nehéz leendett a felhozottak közül egyiket ' valamelyiket kitűzni; mivel magában egyik vagy másik
