Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-15 / 20. szám

urak, kiknek gyakran meg kell betegedniök — csupa hivatalból. Volt olyan is, aki egészen meghalt.*) De hát nem lehetne, sőt nem kellene-e ezen segíteni? Hiszen az esperesi hivatal különben is sok fáradsággal, kellemetlenséggel és áldozattal jár, még életét is kockára tegye ? Van nekem egy igen jóravaló indítványom. Elmondom, ezúttal csak röviden. Minden egyházkerület állapítsa meg az egyházlátogatási kérdő pontokat, mikép a dunamelléki reform, egyházkerület 1878-ban megállapította. E kérdő pontokra minden lelkész küldje be a feleletet az espereshez záros határidőig, például mindenkor mártius i-ig, pecséttel s a presbyterium aláírásával is ellátva. E feleletekből készítse el az esperes a tractuális gyűlés előtt felolvasandó jelentését. Az ily feleletekből készítendő jelentés sokkal hívebb képét fogja mutatni az egyházmegye állapotának, mint azon jelentés, mely csak szóval adott feleletekből épült. Mert írásban füllenteni kissé bajos, míg a röpke szavú feleletek, hogy nem mindenkor felelnek meg a valóságnak : azt be tudom bizonyítani. Az esperes jelentéséből, valamint a tract. gyűlés elé terjesztett egyéb beadványokból ki fog derülni az, hogy hol mi lesz elintézni való. Ezeket aztán elintézheti az esperes a tractus utasítása, vagy saját belátása szerént a gyűlés után májustól september végéig végezendő egyhazlátogatása alkalmával. A mely egyházba bizottság küldetik, ez megjelenhet ott ugyanakkor, mikor az esperes vizitál. Mert sem árvíz, sem fülig érő sár, sem hófuvatag nem állván az esperes útjában, pontosan megszabhatja, hová mikor érkezik, s intézkedhetik, liogy a deputátió is akkor érkezzék. Igy együtt sikeresen működhetnek, e mellett az egyháznak is kevesebb költsége lesz, mert egy csapással két legyet üt, vizitátiót is, deputátiót is. Az egyházmegyei és kerületi tartozásait pedig minden egyház küldje be záros határidőig, például martius i-ig, a tractus pénztárnokához. Hadd szakadjon immár vége annak a különös, és a canonica vizitátió tekintélyét épen nem emelő állapotnak, mely szerént az esperes egy személyben papifejedelem és - adóvégrehajtó. Mikorra e sorok világot látnak, a dunamelléki egyházkerület esperesei — azt hiszem — együtt lesznek Budapesten. Nohát firtassák meg e/.t a dolgot, mert épen az ő érdekükben teszi ezen indítványt az, a ki hiábavalóságot beszélni soha nem szokott, tudniillik ama hires Csepeli Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Egy uj népiskolai alkotmánytan. II. Az alkotmánytan Írójának a tananyag megválasz*) Hajói emlékezem, a szabolcsmegyei esperesről hallottam, hogy 1880-ban a télen át fűtetlen, s csak megérkezésekor bemelegített szobákban áthult, s még gyűlés előtt felolvasta esperesi jelentését — az égben, Cs. P tásán kivül ugyancsak meggyűlik a baja a tanmenettel is. A modern paedagogia megtanítja ugyan arra, hogy mindig a közelebb eső tárgy megmagyarázásan kell munkáját kezdenie s ugy fokozatosan haladhat a távolabb eső tárgyak felé. De hat ennek az elvnek alkalmazása az alkotmánytanban tömérdek nehézséggel jár. Az a sokféle állami és jogi intézmény, amit az alkotmánytannak föl kell ölelnie, gyakorlatilag organikus egészet képez ugyan; de azért azokat egy rövid kis népiskolai tankönyv keretében összeilleszteni, egyiknek a másikhoz való viszonyát szemlélhetővé tenni, rendkívül nehéz feladat. Pedig ennek akárhogy, de mégis meg kell történni ; mert különben a növendék az intézmények természetével, rendeltetésével soha de soha tisztába nem jöhet. Az eddig megjelent alkotmánytani kézi könyvek irói könnyű szerrel tultették magukat ezen a nehézségen. A legtöbben semmiféle tanmenetet nem követnek, hanem az intézményeket a maguk összevisszaságukban tálalják fel, nem törődve azzal, hogy a növendék a tömkelegben képes lesz-e magát keletelni vagy sem. Ez a rendszer — lucus a non lucendo — nagyon kényelmes, fejtörésbe sem kerül, s mégis hálás annyiban, amennyiben hibát ejteni benne nem lehet. Mert hiszen e szerint a rendszer szerint, ha az irónak a király után mindjárt a falusi bíróval tetszik is foglalkozni: ez által rendszertelen rendszerén csorbát nem ejt, sőt ellenkezőleg akkor hibáznék, ha a király után a minisztereket, egyik intézmény után az azzal legközelebbi rokonságban levő másik intézményt venné elő. Ez már nem illenék bele az összevisszaság systemájaba. Az irók másik csoportjának mar van, a szó valódi értelmében vett rendszere. Csakhogy ez a rendszer meg főiskolai tankönyvbe vagy tudományos szakmunkaba és nem igénytelen népiskolai tankönyvbe való. Nagy bölcsen osztályozzák a tananyagot olyan formán, hogy külön fejezetben tárgyalják a közjogi, azutan a közigazgatási jogi, aztán az igazsagszolgaltatási, magánjogi, büntetőjogi stb. intézményeket. Persze arra nem gondolnak, hogy ezek között az intézmények között szerves összefüggés van, s ép ezért, ha a distingváló, boncoló szaktudomány meghúzza is köztük a határvonalat, didaktikai szempontból mégsem célszerű azokat egymástól elkülöníteni. Megesnék bele, ha például a községi bíróról, — aki közigazgatási funkciókon kivül igazságszolgáltatási funkciókat is végez, — először a közigazgatas fejezetében, azután mint igazságszolgaitatási közegről külön az igazságszolgáltatás címe alatt szólanánk. Hiszen a cél nem az, hogy a gyermek fejletlen elméjét egy szigorúan és ékesen keresztül vitt tudományos systemával terheljük meg, hanem hogy ismeretekkel gyarapitsuk. A cél az ismeretnyujtás, a rendszer csak eszköz ama cél megvalósitásához. Az előttünk fekvő kézi könyv legkitűnőbb oldala a teljesen eredeti tanmenet. E tekintetben páratlanul áll társai között. Ha egyéb előnye nem volna is, már ez