Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-08 / 19. szám
díjalapot fizetni egyáltalában nem képes, sőt némelyiknek egész évi javadalmazása nem megy annyira, mint a mennyi a reá kirótt nyugdíjalap, s miután az egyházmegyének e részben tett többszöri feliratainak eredménye nem lett, az egyházmegyei közgyűlésnek többsége elvűi kimondotta: hogy mindazon felekezeti oskolákat, melyeknél a fennebbi sajnos körülmények fenforognak, községi vagy állami oskolává átalakítás végett a maga rendes utján a kormánynak átengedi. Ezt annyival biztosabban tehette meg, mert sem nemzetiségi, sem felekezeti tekintetben ezen egyházmegyében veszély nincsen. Ezen alkalomból egy dicséretes cselekedetet kell, hogy felemlítsek: ugyanis Szó'llöti Sámuel marosvásárhelyi po'gár s egyúttal Szent-Simon és Rigmán egyházközségeknek megválasztott világi képviselője több oskolatanitó nyomorúságos javadalmazását hallva, a szentsimoni oskolatanitó részére évenként 50 frt fizetés pótlást igért és biztosított örök időn át, a rigmáni pap és tanitó fizetése emelésére pedig évenkét 25 — 25 frtot ajánlott fel élete fogytáig; megérdemli e nemeskeblű polgár, hogy hosszú életet kívánjunk részére. Ezután a megürült egy főgondnoki és egy algondnoki állomás betöltése céljából a jelöltek megválasztására bizottság küldetett ki, és a délután megejtett választás eredménye : hogy a főgondnoki alíomásra Berecld Sándor országgyűlési képviselő s ez időszerinti egyik algondnok, az algondnoki állomásra pedig Illyés Károly kir. táblai rendes biró lett első helyen a kerületi közgyűlés elé választás végett felterjesztve. * A miskolci ág. hitv. ev. templomban, május i-jén, vasárnap délelőtt a confirmatioi ünnepély alkalmaval 90 tagú vegyes énekkar egy gyönyörű éneknek két versét Wolfgang Lajos vezetése mellett a legnagyobb szabatossággal, mondhatni fényes sikerrel adta elő, a mely éneklés valódi élvezetet nyújtott a megjelent diszes közönségnek. Levelezőnk az egyházi énekművészet érdekében szükségesnek tartotta ezt jelezni mint oly tényt, mely a maga nemében ritkítja pártját. Megemlítjük még, hogy a templom ez alkalomra gyönyörű tavaszi virágokkal fel volt díszítve. * Aradon az utóbbi időkben a helvét hitvallasu szegényebb sorsú hívek közül igen számosan térnek át más felekezetek körébe, mert Aradon egy idő óta az egyházi adót oly szigorúan kezdik behajtani, hogy néhányan ezt a legnagyobb megerőltetés mellett sem tudják megfizetni. * A halottak melletti virasztás már eddig is törvényileg tilalmaztatott; azonban a rossz szokás, dacára az altala okozható káros veszedelmeknek, melyeket itt bővebben fejtegetni nem akarunk, sok helyen még mai napig is divatban van. Ily virasztás történt nem rég Beregszászon, Kiss Istvánné ottani polgárnő elhalálozása alkalmával is. Ez alkalommal a ravatal körül meggyujtott gyertyákból egyet vigyázatlanul feldöntöttek, mitől nemcsak a teritő szemfedél gyuladt meg és égett el, hanem a hulla is égni kezdett. Kevés híjjá, hogy hullaégetés nem történt, vagy a lakház belölről emiatt ki nem gyúlt. * A bihari ref. egyházmegyéből, Fugyi Vásárhelyről botrányos esetről értesítik a »Debrecent." A ref. lakosok egy része ottan minden elfogadható indok nélkül viszályban van lelkészével. Panaszkodtak is ellene a legközelebbi tractualis gyűlésen, hanem nem csak elutasittattak, de meg is dorgáltattak. Es most vasárnap néhány bepálinkázott részeg matador elvette a lelkésztől a templom kulcsát, a templomba való bemenetelt megtiltotta nekie, s mindennek tetejébe megrohanta a lelkészlakot, hogy a lelkész bútorait onnan kiszórja, s e közben nem irtózva attól sem, hogy a szegény lelkész leányait tettlegesen bántalmazza. Most folyik e targyban a vizsgálat. * A zilahi ref. collegium pénztaraban elkövetett sikkasztásra nézve, melyről lapunk 8-ik számában emlékeztünk : a collegiumi elöljáróság tétetett felelőssé, és közvetlenül a rector-professor, a ki, önbeismerése szerint, elmulasztá végrehajtani az erdélyi e. kerület azon határozatát, mely szerint kötelességében állott volna minden hó végén pénztári zárlatot tartani, és a pénztár állásat az elöljáróságnak bejelenteni. * Ez is búcsúztató. Debrecenben egy szegény embert temetlek a héten, akit a hosszú útra elkísértek jó szomszédai és komái. Mikor a sír fölött készen volt a halom, a sirásó, kinek a megboldogult szintén komája volt, igy szólt a megszomorodott felekhez: „Emberek ! atyafiak ! Ne szomorkodjatok, ne sírjatok itt örökké. Kívánjunk a megboldogultnak erőt, egészséget, békességet és távozzunk el megvigasztalódva.4 * Melius Péternek és a debreceni ref. egyház egykorú nagynevű Verbi Divini Ministereinek síremléke ügyében a debreceni ref. egyháztanács ujabb bizottságot küldött ki, azt óhajtván, hogy az emlékkő még ebben az évben, a temetőben, hol poraik pihennek, felállittatnék. S ha ragyogni fog a monumentum, a Melius szellemében vájjon aere perennius lesz-e az? Aligha! Nem ismerik Melius elveit, nem ismerik nézeteit a halottak emléke fenntártásáról, kik márvány vagy bronzban akarják megörökítni az ő nevét. * Emlékünnep. A nagygeresdi ev. gyülekezet kegyeletes ünnepélynek lesz színhelye f. hó 15-én. Koztudomásu tény az, hogy Haubner Máté ev. superintendens, midőn mint a nemzeti eszmék martirja börtönéből kibocsájtatott, a n. geresdi egyház volt az, mely a főpásztori botjától és győri gyülekezetétől megfosztott, számkivetésben levő főpapot lelkészének megválasztani merte, és 3 évi hosszas küzdelem s várakozás után végre megérte azon örömöt, hogy Haubnert lelkészének megnyerheté : s 1856 májustól 1861 april 14-ig körében tisztelheté. A n. geresdi gyülekezet a kebelében lelkészkedett főpásztor iránti kegyeletét az által fogja kimutatni, hogy lelkészlakának homlokára egy márvány emléktáblát emel fel, hol a nagy férfiú egykor lakott, s működött. Ez emléktábla felállításának eszméje Trsztyenszky Gyula lelkész indítványa s kegyelete nyomán, de az egész gyülekezet osztatlan helyeslésével nyert életet. Az emléktábla leleplezési ünnepélye a protestáns egyszerűség puritán keretében s méretei közt fog lefolyni, —• de a vidék közérdekeltsége, mely ez ünnepély iránt közel s távolban minden vallásfelekezet tagjai közt már előre feltűnve van, hinni engedi, hogy Nagy-Geresd egy megható ünnepély színhelye lesz akkor, midőn a kegyelet Haubner tetteiről s emlékéről beszél. Az ünnepély lefolyásáról bővebben fog értesíttetni e lapok olvasó közönsége.