Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-H1 VATA L: IX. ker. Kir.iisy-uica 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szá.m"ÚL példányokkal mindég- szolg:áLltLa.i-üLn.ki_ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Felhívás t. munkatársainkhoz. Közeleg az idő, midőn lapunk negyedszázados pályafutásának fordulójára ér, midőn Isten kegyelméből eléri azt a kort, melyet az ember életében a tetterő korának szoktunk nevezni. A Prot. Egyh. és Isk. Lap Ballagi Mór szerkesztése alatt 1858-ban indult meg. Születésének éve szomorú emlékeket juttat a magyar ember eszébe. Ez a kor volt az, melyben az abszolút politikai hatalom elnyomta és tétlenségre kárhoztatta a hazafit, összedugott kezekkel kellett néznünk, idegen csőcselék miként garázdálkodik atyai örökségünkben s még csak e fölötti fájdalmunknak sem adhattunk kifejezést. A jobbak azonban nem csüggedtek el. A politikai térről le voltak ugyan szorítva; de azért kerestek és találtak maguknak más tért, amelyen hazájuknak szolgálatokat tehettek. Az egyház, különösen a protestáns egyház volt az asylum, ahová menekültünk, jól tudván azt, hogy ugyanakkor, midőn az egyházi ügyeket fölkaroljuk, azon szoros rokonságnál fogva, mely a protestáns egyház és a magyarság között századok óta fennállt, a magyarság ügyét is előmozdítjuk vagy legalább közreműködünk abban, hogy az elnyomatás súlya alatt a magyar hazafiak el ne veszitsék hitöket és bizalmukat a jövő iránt. Lapunk, mint ezen kornak a szülötte, organuma volt tehát az egyháznak, de egyszersmind organuma volt a hazafias törekvéseknek is. Mint ilyen, természetesen nehéz küzdelmek közt folytathatta pályafutását. De azért szerencsésen végig élte mindazon alkotmányos küzdelmeket, melyek utoljára is hazánk fölszabadítását eredményezték. S ekkor végre hozzáláthatott ahhoz, a mi tulajdonképeni hivatása volt, de amelynek addig, a politikai viszonyok nyomása folytán nem tehetett teljes mértékben eleget — hozzáláthatott a magyar protestáns egyház évszázadokon át ostromolt épületének kitatarozásához, fölépítéséhez. Ne értsenek félre bennünket t. munkatársaink. Annak az épületnek a felépítéséhez a mi szerény lapunknak nem volt és ma sincs elegendő ereje. De igenis ahhoz volt és van — hála Istennek — ma is elég erőnk, hogy az épülethez köveket hordjunk. S ezt meg is tettük. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy nem volt a protestáns egyházat közelebbről érdeklő olyan kérdés, melyet a mi lapunk föl ne karolt s meg ne beszélt volna; sőt egész sorára a fontosabb kérdéseknek a mi lapunk hívta föl a közönség figyelmét. Erőnktől telhetőleg igyekeztünk az egyházi és iskolai ügyek körül tájékoztatni a közönséget s ha egyébbel nem, bizonyos eszméknek felszinre-hozásával, megpenditésével törekedtünk az utat kijelölni, melyen haladva egyházunk, a maga nagy hivatását elérheti, nemcsak, de hivatásának magas-35