Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

ezt tenni vagy nem tudja, vagy nem akarja, akkor tépje ki törvénykönyvéből ezen törvényeket, akkor legalább meg lesz kiméivé az azokban büntetlenül tapodhatás szégyenétől. Ha a királyi tabla által a soproni esetben hozott Ítéletre történnék hivatkozás, arra legcélszerűebb azt fe lelni, hogy tiszteljük a kir. tábla tagjaiban és nem is vonjuk kétségbe a birói függetlenséget, mint szinte azt sem, hogy altalok legjobbnak tartott meggyőződésüket követve hozták meg az Ítéletet de csalhatatlanokul azokat sem ismerjük el, mert azok is emberek, és így a legjobb akarat mellett is ki vannak téve a tévedés lehetőségének. Kitűnő tisztelettel stb. Rév Komárom jan. i. 1881 Pap Gábor, superintendens. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A párisi protestánsok. A hatalmas Louvre épület pompás homlokzatának átellenében van egy régi, állítólag a 7-ik században épült róm. kath. templom, melynek ha diszes előcsanokához közeledik az idegen, meglát egy szép szoborművet, mely a végitélet angyalát ábrázolja. A templom neve : Saint-Germain-lAuxerrois, s azért szólok itten róla, mert annak a tornyából adatott volt a jel a hugenották lemészárlására 1572. aug. 25-kén. Ama templom megpillantásakor, mi, idegen protestánsok önkénytelenül gondolunk vissza a borzasztó mészárlásra; nem így a párisiak, a kik, — igen okosan és keresztyénileg is helyesen — fátyolt vetettek a gyászos múltra, s a jobb jelenben a jobb élet mindennapi kötelességeit teljesitik. S a francia protestánsoknak nincs is okuk ez idő szerint panaszra, nekik mostanában kedvezni látszik minden. E minden alatt egyébiránt, — talán senki sem ért félre, — tulaj donképen csak egyet értek, s ez az egy az állam. A köztársaság kedvence a prot. egyház ; a republikánus férfiak, s a tudomány emberei, ha róm. katholikusoknak születtek is, elveiknél fogva inkább tekinthetők protestánsoknak ; a nép pedig a protestantismus szellemétől látszik némileg áthatva lenni. Azonban a mint nem minden francia polgár republikánus, ugy nem minden róm. katholikus francia protestansbarát, mert természetesen a római szent széknek is vannak hü alattvalói Franciaországban : ezek a köztarsasági államforma ellenségei és az aristokraták ; s vannak végül, és pedig sokan, felekezetnélküliek, hitetlenek. Hanem a francia hitetlenség, — a mint én észlelhettem — nagyon különbözik attól, a mely hazánkban uralkodik ; mert mi nálunk a hitetlenséggel együtt jár a vallási ügyek iránti közöny, Franciaországban ellenben akármire, de indifferentismusra nem akadunk, mert itt a vallás iránti érdeklődés, igazabban mondva a vallás feletti vitatkozás olyannyira általános, s általánosságánál fogva annyi rossznak a szülője, hogy ennek meggátlása végett sok helytt, a legprivátabb jellegű társaságokban is, büntetés terhe alatt megtiltvák a vallási s egyszersmind a politikai vitatkozások. De tekintsünk mostan párisi hitsorsosink egyházi életére, s sziveinkben bizonyára örömérzés fog támadni. Említettük, hogy a francia kormányforma igen kedvez a protestantismusnak, úgyhogy ez utóbbi amannak védelme alatt bizton él és gyarapodik. A kormány azonban gondoskodasanak bére fejében a prot. egyháztól túlságos engedelmességet követel, vagyis a mint azt nékem a Saint-Quentin-i lelkész mondá, Franciaországban a prot. egyhaztag kis ujját sem mozgathatja a nélkül, hogy ezt az állam tudomásul venni, s netán számon kérni elmulasztana. Franciaországban a reformátusok, s az ág. hitv. evangelikus száma egy millióra tétetik, mely számból Párisra egyre-másra 60,000 esik. A mi különösen a párisi protestánsokat illeti, ők érzik, hogy nekik nem szabad a munkától elvonulniok, érzik, hogy kevesen vannak, a teendő pedig sok, s hogy a világ a párisi egyháztól sokat vár, és ők örömmel könnyen munkálkodnak, mert a ki őket megerősíti a Krisztusban, az Isten az. Teendőjük pedig legtöbb minden év május havában, a midőn a francia prot. gyülekezetek Párisba küldi képviselőiket, hogy azok ott egész hónapon át meglepően nagy számú, s minden gondolható egyházi célra alakult egyletek, társulatok gyűlésein részt vegyenek, tanácskozzanak s határozzanak. A párisi református egyházban 8 plébania van 13 rendes és 9 segédlelkészszel; előbbiek közül 6 an egyszersmind a tanintézetekben, a fegyenc- és a kórházakban is működnek s az alamizsnakiosztás szintén az ő feladatok. Páris vidékén pedig, u. m. Versailles-ban, Saint-Germain-ben stb. 6 rendes- és 2 segédlelkész működik. Az egyház egyetemes ügyésze : M. P. Jalaguier ; a consistorium és a presbyteri tanács elnöke : M. Louis Vernes, lelkész ; Charles Vernes pedig a felügyelő pap. Mindezen lelkészek hetenkint egyszer fogadnak látogatást a kitűzött órában. Mi az isteni tisztelet helyét illeti, sajnálattal jelezhetjük, hogy Páris és vidéke protestánsainak nincsenek templomaik. Hanem rosszul mondtam, mert hiszen csak Párizsban magában 13 református templom van ; csakhogy milyen ? ! Az ember szinte feledi, ha e templomokat látja, hogy Párisban van. Kis imaházak azok, minden díszítés nélkül^ és némelyik oly stylben épitve, hogy az ember nem tudná, ha nem hallaná, hogy azok templomok. Es ezen dísztelen templomok némelyikét ékes palotak szomszédságában találjuk. így ha az ember az oratoire utcai homályos belsejű imaházból kilép, a nagyszerű Louvre az, a min a szem ismét a külső világossághoz szokik. A mi az istentiszteleti időt illeti, e tekintetben Párisban másképen intézkednek, mint másutt. Ott ugyanis a legtöbb isteni tisztelet déli 12 —i-ig terjedő időköz-