Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

maradnak, mert minden leány kis leány, míg férjhez nem megy.) A legtisztább meggyőződéssel állithatom, hogy az ön tapintatos anyai vezetése mellett már is igen szép műveltséggel biró s helyes alapokon induló ,kis gazdasszonya* számára, ennél jobb irányú, helyesebb felfogású, szivére lelkére jótékonyabban ható, s az ő gondolkozásmódját igazabb és ön által kedveltebb irányban fejlesztő olvasmányra — e nemű irodalmunkban — csak nagy utánjárással is kevésre, de igen kevésre akadhatnánk. E könyv ugyanazon hibákat ostorozza s ugyanazon jó tulajdonságokat kedvelteti meg a leányokkal, melyeket ön is elitéi s melyekért ön is lelkesül. Ha megengedi, bizonyságul ez állításom mellett, ez érdekes és elég terjedelmes könyvnek tartalmából, csak úgy rövideden egyetmást meg fogok említeni. Három szakaszra van az egész felosztva s tartalmaz : i. elbeszéléseket, rajzokat, 2. költeményeket, 3 vegyes közleményeket, mely dolgozatok — egy rövid, franciából fordított elbeszéléske kivételével — mind eredetiek s szerző sajátjai. De nemcsak eredetiek, hanem jók is. És bármelyik szakaszt olvasgassuk is, keblünkben mindig csak megelégedés keletkezik. S hogy mennyire helyes gondolkozású iróval van dolgunk, azt megítélheti ön csak abból is, ha pl. a vegyesek közül egynehánynak pusztán címét jegyzem ide. Ilyenek: 1. a divatról, 2. a gyöngédségről, 3. tegyük helyre a kulcsokat, 4. a cselédek körében, 5. gazdasszonyi teendők ősszel, 6. a ruhák gondozásáról stb. Ilyen és ezekhez hasonló, tehát a leányokra nézve annyira fontos és érdekes tárgyakról, rövid és könnyed modorban irt csevegéseket tartalmaz a „Vegyesek* című szakasz. Szóval érdekesek és tanulságosak valamennyien. A legbecsesebb darabokat mégis azonban az első szakaszban találhatjuk fel. Mindjárt az első dolgozat, a „Szegény Gizella*, egy mély és jótékony hatású, hangulatteljes elbeszélés, azzal a kedves, behízelgő irályiyal megírva, mely e kötet minden darabjának tulajdona. Gizella egy jószívű, de könnyelmű leány, kinek természettől nyert lelki gyöngeségeit szülei még fejlesztették az altal, hogy engedték őt kénye-kedve és korán érett kis okos fejecskéje szerint cselekedni. A szegény leány aztán, kit az ön kifejezése szerint egészen „kisasszonyosan* talaltak nevelni, ez elhibázott nevelés aldozatja lesz, kinek sorsából nemcsak a leányok, de még a mamák is bizony nem keveset tanulhatnak Azután itt van egy másik, a „Képzelt beteg,* ki ugyancsak egy vagyonos csalad egyetlen gyermeke, kit majomszeretetből még a fúvó széltől is oltalmaznak, a legcsekélyebb munkatói is ovatosan visszatartanak szülői, a ki aztan e zsibbasztó tétlenségben kedélybeteggé. életunttá lesz. Ezt a lánykát, — a ki közbe legyen mondva, német, — kigyógyítja e veszedelmes betegségéből egy derék magyar család az által, hogy munkához szoktatja őt s megkedvelteti vele a természet ezer változatú szépségeit s a háztartás annyi igénytelen, és mégis annyira fontos, apró teendőit s ezekkel együtt az életet is. Gyógyító munkájukban segítségökre van a szüléknek egy vidám kedélyű, egészséges testű és lelkű kis leány: az ő aranyos szívű, munkás, beszédes Piroskájok. Szinte előre látom, mily páratlan élvezettel olvassa ön e gyönyörű elbeszélést; hogy röppen el önkénytelenül, olvasás közben, egy-egy magasztaló mondás ajakáról s a nélkül, hogy önmaga észrevenné, hogy mosolyog önnek a hatás következtében nemcsak az arca, de a lelke is. És itt van egy harmadik . . . De nem, nem megyek tovább önmagam igazolásában s nem okozok önnek boszúságot azzal, hogy hívatlan tollammal e kedves olvasmányokból még több barbár kivonatot is csináljak; csak annyit jegyzek még meg — szíves engedelmével — rövid jellemzésül, hogy a munkaszeretet s az ezzel járó gyönyörűségek és áldások ; rend, pontosság, engedelmesség, csín és tisztaság szer etet; részvevő, gyöngéd szív és lélek igénytelenség a vágyakban és szerénység a magaviseletben; s forró hazaszeretet: ezek azon nemes erények, melyeknek feltüntetését és megkedveltetését szerző e munkában célul tűzte maga elé. S mondhatom, hogy ezt a célt elérnie derekasan sikerült is. Nyelvezete tiszta, keresetlen, könnyen folyó; a természetes egyszerűség bája ömlik el minden lapon s az elbeszélés menete is egész az utolsó sorig mindenütt érdekkeltő. Egészséges az irály ; egészséges a gondolat és szellem, mely üditő lehével e sorokból felénk csap és egészséges gondolkozású lesz a leány, ki elég szerencsés ilyen olvasmányok emlőjén érlelődni meg. S hogy a külső kiállítás sem hagy fenn semmi kívánni valót, sőt kiváló gonddal, csínnal s ízléssel esz. közöltetett, e részben legyen elég csak azt megemlítenem, hogy a Franklin-társulat, e legjobb hírű irodalmi társulatunk adta ki e munkát. Érdekét és értékét aztán még az is neveli, hogy hat, szépen sikerült fametszet és ugyanannyi gyönyörű acélmetszet is illustrálja és díszíti a szöveget, melyek bájos képecskék valamennyien. A legmelegebben kérem önt, hogy ha egyszer megismerte e munkát, melyet én — ismételve mondom — jelesnek, minden tekintetben sikerültnek s ifjúsági irodalmunkra nézve valódi nyereségnek találtam : ismerősei körében, — kik oly sokan vannak, — ismert buzgóságával ajánlani s terjeszteni szíveskedjék. Czinke István. BELFOLD. A papi nyűg- és özvegy-árva-intézet a tiszáninneni ref. superintendentiában. Alolirott az alsó-borsodi e. megye 1880. september 34