Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

bői egy jelölt első osztályú vizsgalatot tett. E szerint az emiitett iskolai évben 54 jelöltet vizsgált meg e collegium bizottsága. Az intézet évi költsége 2320 fontra rúg. E dissenter theol. collegium vizsgálati értékénél fogva merőben kiválik a hasonnemű anglican intézetek közül s ennélfogva azokkal összemérni egyáltalán nem lehet. Az a magasabb theologiai miveltség, melyet a Manchester New Collegiumban a dissenterjelöltek elsajatitnak, az angol egyházi papok között valóságos ritkasag. Az anglican papnevelő intézetekben a liturgikára és dogmatikára esik a fősuly, emitt a philosophiára és a vallástudományra. Fel - éri Lajos. TÁRCA. Enekügyünk. Megbocsát nekem mind Kálmán F., mind Turcsányi A. ur, ha e mindnyájunkat egyiránt érdeklő igen fontos ügyben szerény megjegyzéseimet én is közzétenni bátorkodom. Oly nagy érdekű, oly nagybecsű a mi énekügyünk, hogy itt a legcsekélyebb adatot is a legszívesebb örömmel kell fogadnunk. Ez okból felette kívánatosnak látszik előttem, hogy a valóság lehető földerítéséhez mindazok hozzájáruljanak, a kik csak ezt tehetik. A lehető tévedés majd kihull a kritika rostáján, a tiszta szemet pedig megbecsüljük s ugy adjuk át az utókornak. Bogisich ur, való, hogy nagyon is el találta hajítani a sulykot, mikor azt allítja, hogy a régi magyar nemzeti dallamokat a pápistasag tartotta fenn. a reformatió pedig hűtlenül elhagyta azokat. Azt, igaz, nem tagadhatjuk, de minek is akarnók tagadni, hogy a r. kath. egyháznak igazán irigylésre méltó, gyönyörű eredeti, nemzeti ének-dallamai vannak. S ha Bogisich ur azt állítja vala, hogy a régi magyar nemzeti dallamokat egyrészt a pápistaság tartotta fenn, ugy nekem legalább egy szavam sem volna ellene. Szerintem tévedtek őseink — bár, valljuk meg, az oppositiónál és protestatiónál fogva természetes volt ezen tévedésük, — midőn a reformatió hajnalán sok szépet és jót elhagytak csupán azért, mert az a szép és jó a kath. egyházban volt. Pedig hány ének volt és van a kath. atyafiaknál, melyek szövegét s még többször a dallamát nem annyira a kath. ember, mint inkább a vallásos szív teremtette. S én valóban nem látom at, hogy a mit őseink akkor nem tettek vagy nem tehettek, miért ne tehetnők meg azt a jelenben mi? Ha én, mint ev. ember, gyönyörre] olvasom egy ref. Aranynak vagy Tompának s egy kath. Vörösmartynak vagy Katonának műveit: hát ugyan miért ne énekelhetném nemcsak egy reformátusnak, hanem egy katholikusnak énekét is, az olyan éneket t. i., mely távol a dogmatizálástól, tartalomra s magyar dallamra nézve valódi vallásos, keresz tyén ének. Ám nézzük sorba a ker. ének-költészet kiváló remekeit, e valódi énekeket, bármely ker. felekezet körében s azt fogjuk tapasztalni, hogy ez énekekben a hang( a melegség, a közvetlenség, a gondolat, az érzelem, az egész kedélyvilág, az Istent dicsőítő és Istenhez vágyó lélek fennszárnyalása, a megnyugvás, a bizalom, a hit, a remény, a szeretet, a banat és öröm: mind-mind a miénk is, mintha a mi szívünkből íratott volna. Valamint nagy elfogultság kell ahoz, ha valaki prot. vagy kath. számtanról, költészetről vagy zenéről beszél, nem kevésbé elfogultság az is, ha prot. és kath. egymás énekeitől s ezeknek szép dallamaitól szerfelett idegenkedik. Nekem legalább, megvallom, ev. pap létemre is nagy lelki gyönyörűséget okoz a ref. testvéreknek több remek éneke. A többek közt p. o. mily szép a 130. dicséret. Én nagyon sajnálom, hogy az ilyen remeket mi evangélikusok nem énekeljük. Gyönyörű nekem és szintén szeretném énekes-könyvünkben látni és a hivők seregével énekelni ezen, Ealudi Ferenc által irott s u. n. kath. éneket is: »Keresztyének sírjatok, Mélyen szomorkodjatok; Keseregjen minden szív, A ki Jézusához hív® stb. Most is fentartom azon óhajtásomat, melynek egykor az „Egyházi Reformban4

kifejezést adtam, hogy nem ártana a kath. ének-dallamokat megfigyelni. Ok is vettek át tőlünk dallamokat, p. o. Mint a szép híves patakra dallamára megy náluk ezen ének: Füvek és fák levelei. (Szent olvasó királynéja. Székes-Fehérvárott, 1864.) Sőt Luthernek egyik énekét is énekelték a r. kath. atyafiak, mely igy kezdődik : Az Istennek szent angyala. Erről Révész Imre „A magyarországi ref. egyház közönséges énekes-könyvéről * című becses művében azt irja, hogy régibb időben énekelték hazai s külföldi evangélikusok is. Énekeljük mi ezt ma is. (Lásd a dunántúli ev. énekeskönyv 34. számú énekét: Menyből jővén az angyalok. A ref.-nal a 64. dics.) Egy éneketa 13. században élt Celano Tamásnak ezen nagyhírű énekét : Dies irae, dies illa, mi evangélikusok is átvettük. (Lásd dunántuli énekk. 561. szám alatt. Az első strófák kihagyva.) De térjünk vissza tárgyunkra. Mondom tehát, hogy Bogisich urnák igaza van annyiban, hogy sok szép éne' keik és eredeti dallamaik vannak; de az is áll, hogy mind szövegre, mind dallamra sok idegen énekük is van. Téved Bogisich ur abban, midőn allítja, hogy a relormatió hűtlenül elhagyta volna a régi magyar nemzeti dallamokat; de téved ám Kálmán F. ur is, mintha mi evangélikusok e század eleje óta általában minden magyar dallamot elhagytunk s helyettük (persze a szöveggel együtt) tökéletes németeket vettünk volna át. „Nem is csuda, úgymond, mert hisz a mi felekezetünk Magyarországon még ma is legnagyobb részben nem magyar ajkuakból áll/ Igaz ugyan, hogy énekeink nagyrészt a német ének-költészet remekeiből fordítvák s a szöveggel átvet-