Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

4C> lépést előbbre mehetek s a mi énekes könyveinkben található ősi magyar énekekből a daliás költészet egykori dallamaira következtethetek. A Geleji Katona István »Gradual*ban visszhangzanak ama „dicső mise énekek8

, melyekről a nagy Hollós Mátyás udvaránál levő pápai követ Péter, Vulturáni püspök IV. Sixtus pápához irt levelében oly fellengző szavakban emlékszik meg. A mohácsi vész utan duló török pusztítások, a haza kebelében támadt belvillongások, melyekben az ,uj hit* nevezetes szereplő volt, sokat leromboltak, sok emléket megsemmitettek, de a magyar nép szivéből a kath. hitet s annak magasztos ősi dallamait egy szivacsvonással letörölni nem voltak képesek. A XVII. században a magyar reformátusok már jelentékenyen távoztak el az ősi magyar énekektől. Ezt bizonyítja következő cimü énekes könyvük (hangjegyek nélkül). „Uj zengedező mennyei kar, az az régi és újonnan szereztetett, valogatott, Isteni dicséreteket és lelki énekeket magaban foglaló, szép rendbe vétetett Gradual stb. PTankpfurtumban 1746. Eme vaskos könyv két főrészre oszlik. Az I. rész (994 lap) isteni dicséreteket foglal magaban. A II. rész előtt orgonáló, hegedülő cimbalmozó, furulyázó és éneklő angyalokat ábrázoló kép van; ezután következnek: „Szent Dávid királynak és prófétanak 150 zsoltári a franciai nóták s versek szerént, magyar versekre fordíttattak s rendeltettek Szentzi Molnár Albert által.* Francofurtumban 1743. esztendőben, régi csillagalaku kótákkal. Ezen könyvben a Geleji Katona „Gradual* énekei 209 német dicséret és énekkel lettek bővitve, s az egész tetemesen átváltoztatva. A hosszú „Előljáró beszédben* a többi között szórói-szóra ezeket olvassuk. „Azon énekek pedig, melyek eleibe esmeretes Nóták nem tétettenek, addig szolgálhatnak az embernek magános devotiójában lelki épületére, melyet azokból bizony bőségesen vehet, míg azok, úgymint most még csmeretlenek, végtére esméretesek lesznek. Valaminthogy az előbbeni Németből Magyarrá fordított Énekeknek Nótáit sem tudtuk eleinten ; de már Isten kegyelméből tudjuk.* IX. „Azon Énekeknek, melyek a németből magyarrá fordíttattanak, kezdetét is német betűkkel eleikbe feltettük, nem más végre, hanem hogy nyelvünket valamennyire értő Keresztény-Atyankfiai egy szájjal velünk együtt zengedezzenek s az urat gyakortább dicsérjék.* Nem azt kifogásolom én, hogy a magyar reformátusok 209 német Luther-éneket vettek át s azoknak első verssorait német nyelven a tősgyökeres magyarok imakönyvébe iktattak ; az ellen sem tehetek észrevételt, hogy az eddigi ima és énekeskönyveikben nagy számmal létező kath. Hymnusokat részint kihagyták, részint megcsonkiták s teljesen átidomítottak : hanem csak fájdalmasan konstatalom, hogy az ősi magyar énekek, melyek az öreg Gradualé-ban voltak, itt nagy részben kimaradtak s a ,francia* notáju zsoltarokra oly sok hivatkozás történik. Az ,Ezen könyvben befoglaltatott Énekeknek Rendi*-ben csak a következő per eminentiam kath. énekeket találom. Mária tisztulásának ünnepire 113. lap; Sarlós Boldog-Asszony napján 294. lap ; Szent Mihály napjan 296. lap ; Szent Márton napjára 300. lap. Még inkább elhagyták a magyar reformátusok a régi magyar énekeket a 18. század végén s a jelen század elején. Ez bizonyítja az 1807. év augusztus 24-ikén Pesten a „helveciai vallástételt követő négy Superintendentia egyező akaratjával* megerősített „Közönséges istenitiszteletre rendelt Énekes könyv*, melynek 1839-ik év debreceni s 1878 ik év bpesti kiadásában a fentebb említett két énekes könyvben foglalt ősi kath. Hymnusoknak s énekeknek cimei egészen hiányzank; míg a szöveg teljesen átváltozott.* Ezen énekes könyvnek béltartalmát jellemzi a „Tudósítás (előszó) következő része (lásd 6. lap.) „Abban a közönséges Énekes-könyvben, melylyel a helvéciai vallástételt követő magyar ekklézsiák, mind közönséges, mind magános Istenitiszteletben eddig az ideig éltek; jóllehet a Hymnusok, ünnepi és egyébb féle dicséretek szama többre megyen negyedfél száznál; azok között mindazaltal, bar akarki vizsgálja meg, nehezen talalhatni százat, a melynek éneklése kivált szent gyülekezeteinkben szokásban lett volna, olyat pedig, szorosan véve, talán egy sem, a melyen többet vagy kevesebbet igazítani ne kellene; következésképen, harmadfél szaza csak a helyet foglalta, és a könyvet drágította.* Mindennek dacára ebben a könyvben több igen szép s magyaros zamatu ének van, melyeknek egyrészét azonban ismét magunknak t. i. a katholikusoknak vindikálok. Ezek előrebocsátása után már felelhetek Kálmán Farkas ur azon állítására, hogy a reformátio a régi magyar dallamokat nem hagyta el hűtlenül, sőt annyira j kegyelettel apolja még ma is, hogy megújítandó énekes könyvébe többeket fel fog venni. Kérdés : Volt e a magyar reformátusoknak magyar nemzeti templomi énekük? felelet: Igen! még pedig minél közelebb állottak a katholicismushoz, annál szebb s változatosabb volt istenitiszteletük s annál több és szebb magyar nemzeti éneket zengedeztek templomaikban. Minél jobban távoztak el a kath. vallástól, annál inkább fogyott a nemzeti énekek száma s szaporodott az ide: gen német és francia nóták száma. Kérdés : Ápoljak e a magyar reformátusok jelenleg az ősi magyar templomi éneket ? felelet: Ápolni nem ápoljak, hanem egyes, a katholikusokkal közös ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) Hymnusait némely helyeken még éneklik, noha az egyházi ének nagy hanyatlásnak indult. De halljuk Ivánka Sámuel urat (lásd Sárospataki füzetek 1858. II. félév. 897. lap.) „A melódiákat néhol az eredeti rhytmustól megfosztják, az őshangokat önkénytesen megváltoztatják, idegen elemii az az nem a melódia hangneméhez tartozó hangokkal kicserélve ferdén, izlés nélkül, eredeti tisztaságukbó' kivetkezve éneklik.* Továbbá ugyanott : »Abban sem valódi rhytmus a melódiáknál, sem izlés, sem kellem, belerő, határozott ki-