Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-10 / 15. szám

ISKOLAÜGY. A sárospataki ref. leányiskoláról. A sarospataki ref. egyh. főgondnokának 1880-ról szóló jelentése, mely a nevezett gyiilekeztnek 1881. febr. 27-én tartott közgyűlésén olvastatott fel, beküldetett hozzánk. Igen sajnáljuk, hogy azt egész terjedelmében nem közölhetjük ; de effajta, szorosan helyi érdekű közlemények lapunknak különben is felette igénybe vett hasabjait nem foglalhatják el. Szeretnők azonban, ha ezen jelentés önálló füzetben kinyomatnék s az illető gyülekezet tagjai közt szétosztatnék. Hiszen ma már a szegényebb gyülekezetek évi számadásai is napvilágot latnak, ami kétségtelenül igen örvendetes jelenség; minthogy ezen jelentések és számadások közrebocsátása altal az egyes gyülekezetek tagjaiban az egyházi ügyek iránt érdeklődést lehet fölkelteni. Azután meg a jelentések példányainak elarusitasa esetleg anyagi haszonnal is járhat. A sárospataki ref. egyház évi jelentésének egész terjedelmében való közléséről le kell tehát mondanunk ; de van annak egy része, mely a nagyközönséget is érdekelheti s melyet ép azért jónak latunk nyilvánosságra hozni. Emlékezhetnek ra olvasóink, hogy annak idején lapunkban is jelezve volt, hogy a sárospataki egyház ritka tevékenységű főgondnoka, Kérészy István gymnaziumi tanar, Sárospatakon egy leánynevelő-intézet megalapitasan faradozik. S az ő faradozása nem is volt sikertelen ; mert ma már a ref. egyháznak van egy, a kezdet nehézségeit tekintve elég jól berendezett leányiskolája, mely immár versenyez az apácáknak szintén Sárospatakon levő leánynevelő-intézetével. A prot. leánynevelő-intézetek rendkívül fontos hivatasara mar több izben volt alkalmunk a közönség figyelmét fölhívni. Midőn azt tapasztaljuk, hogy a kath. főpapsag ügyes számítással a leánynevelésre évenkint százezreket áldoz : nekünk protestánsoknak is végre-valahara eszmeinunk kells nem szabad megengednünk, hogy lányaink kath. intézetekben neveltetvén, olyan szellemet szívjanak ott magukba, amely a protestantimus szellemével homlokegyenest ellenkezik. Minden valamirevaló varosban, de különösen olyan helyeken, ahol apáca-iskolák vannak, állítanunk kell leanynevelőintézeteket. Ezt parancsoljak a mi létérdekeink. S amennyiben a pataki ref. egyház e tekintetben immár jó példával ment elől; megérdemli, hogy ü vös kezdeményezését az egész prot. egyház tudomásul vegye. Ezen szempontból jónak latjuk a sárospataki főgondnok evi jelentésebői a leányiskolára vonatkozó részt az alabbiakban közleni. ,A legfőbb és legnehezebb volt — így szól a jelentés — leányiskolánk sorsának javítása, emelése. Ehez mar gyönge voltam, hogy magamtól hozzá fogjak. Azonban kisegített Czinke István helybeli segédlelkész ur. Nyilt sisakkal kilépett a kiizdtérre. Szíve sugallatából és sajat tapasztalata alapján őszintén rámutatott azon sebekre, melyek a ref. leányok növelésének életfáját rongálják s halállal fenyegetik. Övé az érdem a kezdetnél, őt illeti az első koszorú. Megírta a „Kiáltó szót,* mely nem lett kiáltó szó a pusztaban. Sok szüle meghallotta ezt; s nem sokára hozzám fordultak azon óhajjal, hogy vajha a ref. leányiskolában már a jövő iskolai évben legalább női kézi munka tanítását eszközölhetnők. Igy történt, hogy 1880 jul. 18-án az eh. tanacs elvileg elfogadta, miszerint leányiskolájában a női munkák taníttatását már jövő iskolai évben megkezdetni óhajtja. Ennek tovább fejlesztésével az egyhaztanács a főgondnokot bizta meg. Julíus 25-én bizalmi férfiakat hivtam össze ez ügy bővebb megbeszélése végett. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a szülék és taniigybaratok az egyhazzal kezet fogva, a leányiskola sorsán gyökeres javitast akarnak eszközölni. Ennek tovább vitelére egy vegyes küldöttség neveztetett ki. Ezen küldöttség aug. 8-án összeült. Megvizsgálta az iskolai épületeket; komolyan tanácskozott a leány iskola ügyei fölött. Kimondta véleményét, hogy az egyhaznak múlhatatlanul épitkeznie kell, s egy tanítónőt kell választanunk. Beadta tervét az egyháztanácsnak, mely szerint az építkezés költségét úgy vélte fedezhetni, hogy az egyház a szükséges összeget a Zsidai-alapból kölcsön veszi s az elköltött összeg kamatját, mely már különben is az egyház közszükségére fordittatik, az egyház tagjai közt aránylag felosztja. Aug. 15-én az egyháztanács e tervet elfogadta, az ügyet sajatjává tett. Ilátra volt még, hogy a megválasztandó tanítónő fizetését mi fogja fedezni ? honnan kerül az ki? Aug. 28-án e célból ismét értekezletet gyűjtöttem. Ezen értekezlet elhatározta, hogy a lelkész a főgondnokkal együtt személyesen látogassa meg a szüléket s tanügybarátokat s áldozatkészségüket vegye igénybe. Ennek azon, előre nem reménylett eredménye lelt, hogy az aláírási iven mai napon 672 frt. 80 kr. áll.*) Ezzel meglett vetve az alapja a tanítónő fizetésének. A szeptember 5-én tartott egyháztanács már elhatározta, hogy a tanítónői állomásra 500 frt. évi fizetéssel a pályázat hirdettessék ki. Igy történt, hogy Okt. 3-án Marikovszky Aranka kisasszonyt tanítónőnek elválasztottuk, ki működését novemberhó elején elkezdette ; s azóta mindnyájunk közelismerésével folytatja. Leány iskolánknak ezen emelkedése fényes bizonysága annak, hogy egyházunk megérti a kor intő szavát, s aldozatot is képes hozni. Itt is örömmel kell nyilvánítanom, hogy e mozgalomban és áldozatban is a főiskolai tanári karé az oroszlán rész. Meg lett tehát az alapja vetve leány iskolánk *) A befolyt adományokat — ugy halljuk — a főgondnok ur nem sokára nyilvánosan fogja nyugtázni. Szerk.