Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-10 / 15. szám
részére nézve; jóllehet befizethetők azok egyszerre egész évre, továbbá félévi, negyedévi, sőt havonkénti részletekben. Oly hivatalnokokra nézve, akik havonként pontosan kapják fizetésüket, kétségen kivül legelőnyösebb, minél apróbb részletekben fizetni, habár a biztosító társulatok kamatot számítanak minden oly esetben, ha az évi illeték nem egyszerre fizettetik. De a lelkészek között nagyon kevés az, kinek fizetése havonként, vagy évnegyedenként pontosan kiszolgáltatva lenne; a legnagyobb rész termesztménye eladásából jut pénzhez . Az eladás pedig hányszor van megnehezítve, sőt lehetetlenné téve, most vételkedv hiánya, vagy a lenyomott árak, majd az utak járhatatlansága miatt ?. De a határidőre a díjakat pontosan be kell fizetni; mert ha a társulatok egy hónap leforgása alatt kamat nélkül elfogadják is a fizetéseket, de mivel a kötvény érvénye azonnal megszűnik, mihelyest a díjfizetés, ha csak egyszer is nem teljesíttetett a kijelölt időben — könnyen megtörténhetik, a minthogy meg is történt, hogy a biztosító épen akkor halván el, mikor még a d/jilletéket be nem ijzette, családjának a biztosított összeg ki nem tizettetett, Azért, ha valaki biztosított tőkéjét veszélyeztetni nem akarja, ha pontosan nem fizethet, váltóval biztosítsa magát, melyet azután vissza válthat. Mindezeket nem azért irtam, hogy valakit vissza riasszak az életbiztosítástól, a minthogy magam is egyedül ezt az egyetlen utat láttam családom jövője némi biztosítására vezetőnek, és lélek nyugalmamat bizonyára sokért nem adnám : s hogy azt lelkésztársaim is megszerezzék, egész meggyőződésemből ajánlom az életbiztosítást: csak rá akartam mutatni a nehézségekre, melyek utunkba állanak, csak fel akartam költeni a figyelmet, és oda irányozni a számító gondolatokat, hogy a lelkészek tömeges, vagy általános biztosítása talán más természetű; s mint ilyen, egészen más alapokon lenne szervezhető, mint a divó egyénenkénti biztosítás. Az életbiztosító társulatok alapszabályai, kiszabott díjtételei, szigorú statisticai kiszámítás alapján, az egyénenkénti életbiztosításra alapítvák; mely szerint a biztosított halálával az illetékfizetés megszűnik, s hogy a statusquo felmaradjon, a kidőlt helyére uj tag szerzése szükséges; mely célból utazó ügynökökre van szükség, kik az általok szerzett biztositások után bizonyos procentuatióban részesíttetnek. Es igy a dolog természetéből kifolyólag, egészen más a számítási alaj), mint a tömeges, vagy épen átalános életbiztosításoknál. Én a prot. lelkészek tömeges, vagy inkább átalános életbiztosításán azt értem, illetőleg célra vezetőnek azt tartom, ha az összes, mind három prot lelkészi kar, tehát egy halhatatlan testület, egyszermindenkorra kötelezettségszerűleg egy életbiztosító társulatba lép; tehát tegyük fel mintegy 3000 ember. Ha az életbiztosítás kötelezettségét elfogadják, akkor a törzsszám mindig megmarad, a kidőltek helyére uj tagok lépnek a társulat minden további kára nélkül, tehát az ügynöki 1 ^ 0 procentuatió megtakarítható, a mi, ha 3000 lelkész 1000—1000 forintig biztosítaná magát, 3000000 forint után épen 30,000 frtot adna. E mellett, ha mint a „Fonciére de Pest" intézetnél a tűzkárbiztositásra nézve már is gyakorlatban van, a biztositási díjak az egyh. megyei látogatóság által szedetnének be, s az egyh. kerületi dékánok által tömegesen szállíttatnának be a főpénztárba, a kezelési költségek 5 — 6®/0 ' procentuatiója ismét megtakarítható lenne; ha most föltesszük, hogy a lelkészek átlagosan 35 frt évi díjat fizetnének 1000 frt biztositott tőke után; a 3000 biztosító által befizetett 105 ezer forint, után kezelési díj fejében 5— 6 ezer forint, és így a fentebbi összeggel 35 — 36 ezer forint lenne mindjárt fordítható az évi díjilletékek alábbszállitására. Ezúttal nem is terjesztve ki figyelmemet azon könnyen bekövetkezhető esetre, hogy ha ily társulás által hozzáférhetőbb lenne az életbiztosítás, lelkésztársaim között tekintélyes számmal lennének olyanok is, a kik 2 — 3 ezer forintot is biztosítanának. Mindezek azonban nem statisticai szigorú kimutatáson alapuló, hanem csak hozzávetőleges bizonytalan számok, s általok csak azt óhajtottam beigazolni, hogy a prot. lelkészi kar általános biztosításánál egészen más számítási tételeket lehetne alapúi elfogadni, mint az egyénenkéntinél; mert míg itt a létszám ingadozó, amott változatig O ' lan lenne Azonban, hogy valamelyik életbiztosító társulat velünk szóba állhasson, mindenekelőtt egyetértésre kell jutnunk, hogy célszerűnek látunk-e, akarunk-e ily minden lelkészt kötelező > y átalános* biztosítást. És ha akarnánk: Másik tenni valónk lenne hiteles és tökéletes statisticai adatok beszerzése. Tudnunk kell hányan vagyunk; tudnunk kell, hogy tíz év óta, mindenik egyházmegyében hány lelkész halt el évenként, hogy ebből az évi halandóság közép számát megismerhessük. Tudnunk kell a ma élő lelkészek életkorát, hogy évenként, vagy évtizedenként osztályozhassuk. Annyit egyelőre is ki kelletvén e pontnál jelentenem, hogy ha öregebb lelkésztársainkat túlterhelni s ez által az életbiztositás eszméjétől visszariasztani nem akarjuk, sokkal célszerűbb leend a díjtételeket nem évenkénti, hanem évtizedenkénti csoportokban kiszámítani. Ha az adatok kezünkben lesznek, akkor 29*
