Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-10 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : V hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolg-éiltLSLÍum!k:_ "^ÜSfJ Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt annak megújítására felkéretnek. A tömeges életbiztosítás kérdéséhez. Nem sok idő multán, hogy gróf L . . y B . . a a tömeges éietbiztositás eszméjét fölszinre hozta, az >;

>

első magyar ált. biztosító társaságtól(

<

egy kis tüzet jutott kezeinkhez, egyenesen a lelkészeknek szánva; örömmel vettem a füzetet azon reményben, hogy a prot. lelkészek tömeges életbiztosíthatása ügyében, oly kedvezmények közléséről lesz benne szó, melyek az eszmének hatalmas lökést fognak adni, hogy már a közel jövőben testet ölthessen. Nagy figyelemmel végig olvastam; de nem titkolhatom el, hogy a mily nagy örömmel vettem kezembe, ép oly leverten tettem le. Nem találtam benne egyebet, mint a mit már körülbelől minden lelkésztársam tud, hangzatos szavakat az életbiztosítás előnyös voltáról; azután az életbiztosítás különböző osztályainak díjtételeit, s végre azon reményt, hogy ha a lelkészek a társulat ügynökeivé lesznek, és halászni fogják a biztosítókat, akkor annyi procentuatióban részesülhetnek, hogy abból saját biztosítási dijaikat is talán kifizethetik. (iondolkozott-e már erről lelkésztársaim közül valaki komolyan r A lelkészi hivatal méltóságával összeegyeztethetőnek tartja e valaki, hogy nyerészkedő pénzintézetek ágenseivé legyenek a lelkek pásztorai, az apostolok utódai ? . . . Nem látja már senki többé a miskolci kiházasitó egylet rémképét, mely sok jeles lelkésztársunkat sárral dobált s volt olyan is, kit a Tisza hullámaiba üldözött megpihenni r . . . Azt mondhatná valaki, hogy az az egylet tökéletlen, gyenge alapra volt fektetve • de én arra azt felelem, hogy a földön semmit sem tartok tökéletesnek, és annyira erősnek, hogy a sors szeszélye, a körülmények hatalma alatt össze ne roskadjon ? Egy földrengés összedönti a társulatok büszke palotáit, egy pénzkrizis devalválja millióikat! A mi nem azt teszi, hogy mivel ^állandóság semmiben sincs a nap alatt^, tehát ne biztosítsuk családjainkat: hanem csak azt, hogy történhető bukások esetén, csak a magunkét veszítsük, s ne érjék fejünket a megkárosítottak átkai! De föltéve, hogy a modern társadalmi nézetek megengednék a lelkésznek, hoi y a biztosító társulatok ügynökeivé legyenek: kérdem, ugyan hányan vágynák közöttük oly szerencsés helyzetben, hogy e téren bármi csekély jövedelemre is számithatnának ? Mert nem szabad felednünk, hogy a biztosító társulatoknak, már majdnem minden valamirevaló községben vágynák ügynökeik; sok helyen épen a jegyző, vagy tanitó; — megfosszuk egy-két forint jövedelmüktől, s ellenségeinkké tegyük őket ? . . Avagy csak az életbiztosítási osztály lenne a miénk ? Én azt hiszem, hogy épen ezen osztálynál nem lenne semmi jövedelmök épen azoknak, a kiknek arra legnagyobb szükségök volna; mert a szegény egyházakat is szegény emberek alkotják — ha találkozik is közöttük egykét jobb módú, az nem biztosítja magát, mert van a mit családjára hagyjon halála után; a szegény ember nem biztosit, mert nincsen miből. Nagyobb helyeken pedig annyi a helyben lakó és utazó ügynök, hogy a lelkésznek orcapirulás nélkül igazán nem lehetne meg sem mozdulni. >Fium desiderium^ az egész! Ha egyeseknek sikerülne is az üzlet, a lelkészek egyetemére semmi előny nem háramlanék belőle; hasznot csak a biztosító társulatok húznának belőle; mert ha a lelkészek a kimutatott alapon tömegesen biztosítanák magukat, és mint ügynökök több tagot nyernének is, a társulat épen csak azon procentuatióban részesítené őket, a mit más ügynökeinek ugy is j megad; és míg egy felől egy fillér áldozattal sem 29