Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

nak, stb. hosszas szenvedés után végelgyengülésben történt gyászos elhunytat. Nyugalom és béke lengjen a legjobb atya porai felett! A megboldogultnak gyermekei, vejei és menyei: Tarczy Laura és férje Perlaky Géza. Tarczy Dezső és neje Horváth Ida. Dr. Tarczy Zoltán és neje Liszkay Ilona Tarczy Lenke és férje Zarka Dénes. Unokái: Perlaky Lajos, Laura, Ella; Tarczy Jolán, Lenke, Lajos ; Zarka Gizella és Elemér. NECROLOGOK. , A ki jó és jeles tettek által jelöli meg életének nyomdokait, annak emlékoszlopra nem lesz szüksége ; a kinek pedig nincsen érdeme, annak az nem használ. Legjobb, legtartósabb emlékeztető a valódi érdem.4

E szó hangzott ezelőtt 46 évvel azon férfi ajkairól, ki a győri evang. egyház kebelében b. e. Ferenc király emlékére rendezett gyászünnepélyen a közhangulatot tolmacsolta. Annak szava, kinek életképét itt néhány gyenge vonással ecsetelni szándékozom. „Emlékoszlop4

-ra neki szüksége nincs. Ha egy kis igénytelen emléket mégis állítok nevének, teszem ezt egyrészt azért, hogy egy szent kötelességet teljesítve Önmagam iránt, a hálás kegyelet koszorúját tegyem le sírjára, másfelől azért, hogy az ifjú nemzedék buzdítására néhány lelkesítő adat közlésével igazoljam a szót: „pectus facit theologum.4 Haubner Máté szül. Veszprém városában 1794-ik évi sept. 19 én. Mint superint. hivatali elődje, Kis János, úgy ő is a szülői ház szentélyében nyert avatást azon dicső hivatású pályára, melyen a választottak sorába küzdötte fel magat. Atyja, Haubner Mátyás, vagyontalan, de tetőtől talpig becsületes szűcsmester, egyike volt azon tiszteletre méltó iparosoknak, kik ama régi jó időben, a céhrendszer korában faradhatlan munkásságot benső kegyességgel párosítva, annyi hív s buzgó fiat neveltek a hazának és egyháznak. A fáradt kar a nappali kimerítő munka után estve az élet könyvéhez, a bibliahoz nyúlt, merítve e forrásból üdülést a fáradalmak után, erőt a masnapi uj munkához. Anyja, szül. Ulich Klára, egyike volt azon Máriáknak, kik „a jobb részt választották;4

kikben az Isten iránti határtalan bizalom oly nyugodt, derült kedélyvilágot teremt, melynek fényét a nehéz gondok éje sem képes homályba borítani, melynek sugarai a gyermeki szívben a benső vallásossag, nemes kedély, szilárd jellem fejlődésének első, leghatályosabb ébresztői. Az egészséges légkörben egészséges fejlődésnek indult a gyermek. Szülői korán vették észre jeles szellemi tehetségeit, a határozott, erős hajlamot azon palya iránt, melyre mély vallásos kedélyénél, szilárd akaratánál fogva teremtve, hivatva volt. A taníttatás gondja 1 háttérbe szorult, a gyermek hivatottsága döntött, s a 1 korlátolt anyagi viszonyok közt élő, számos gyermekkel megáldott szülőknek bizalommal párosult szeretete azon merész elhatározásban nyert kifejezést, hogy fiokat taníttatják. A szülői remény tárgya, miután részint szülővárosában, részint Győrött az ismeretek elemeiben kellő oktatást nyert, 11 éves korában a dunántúli egyházkerület „alma mater4

-je, a soproni lyceum növendékei közé vétetett fel. Itt mindig az elsők közt foglalt helyet s a legkitűnőbb mérvben bírta tanarai rokonszenvét s becsülését. O s néhány kitűnő tehetségű tanulótársa, kikhez a baratság köteléke fűzte, méltán magokra vonták mindazoknak figyelmét, kik a jövő nemzedék fejlődése iránt meleg érdeklődést tanúsítva, a lyceum beléletével szoros kapcsolatban állottak. Nyolc évet töltött Sopronban, azon éveket, melyekben az annyi szép reményre jogosító gyermek ifjúvá, eszményeiért lelkesülő, kitűnő tehetségei s vasszorgalma folytán közbecsülésben álló, derült kedélye miatt mindenütt szívesen látott ifjúvá fejlődött. De ekkor, ha rövid időre is, a tanulói pályáról le kelle lépnie. A szép készültségű itju Pozsonyba, Habermayer Mátyás úri hazahoz nevelőnek hivattatván, a megtisztelő ajanlatot, bár nehéz szívvel, elfogadta. Csak ezúton remélhette, hogy külföldi egyetemeken tanulmányait jó sikerrel bevégezve, hő vágya valósuland. Szülőitől nem varhatván anyagi segélyt, ő is, mint annyi jelese egyházunknak, önmagára volt utalva, sajat buzgalmanak kellett pótolnia azt, mit a sors szülőitől megtagadott. Egy évi nevelősködés után Jénába ment, hol, mint maga mondja „curriculum vitae4

-jében, melyet akkori szokás szerint sajatkezüleg irt a fölavatottak anyakönyvébe — a legboldogabb évet töltötte, egy Gabler, Danz, Voigt, Okén Luden s Münchow előadásait hallgatva s menten anyagi gondoktól egész odaadással tanulmányainak élve. A tudomány e korifeusaival közvetlen, személyes érintkezésbe is lépett s tanárai, különösen a dogmatika tanára, nem egyszer adtak kifejezést meglepetésöknek, melyet e magyar tanulónak alapos theologiai s philosophiai készültsége s éles, gyakorlott gondolkodó erőről tanúskodó kérdései s megjegyzései keltettek. Visszatérve hazájába ismét elfoglalta a nevelői állomást Habermayer úr házában Pozsonyban, de rövid idő múlva a kitűnő miveltségű s dúsgazdag Ghika Konstantin Emánuel oláh földbirtokos, György fia mellé hivta nevelőnek. Valóban fényes teltételek mellett. E minőségben három évet töltött részint Bécsben, részint Sopronban, hol növendéke a lyceumot látogatta. Megfordulván a legelőkelőbb családokban, elsajátította maganak a finom, megnyerő társalgási modorban egyikét azon charismáknak, mely a lelkészkedés előkelő körökben való sikeres gyakorlásának elengedhetlen feltételét képezi. Ezen évek H. életében azért is fontosak, mert