Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

gát kötelezettnek, kényszerültnek hiszi. Hiában mondatik, miként abban, hogy gyermekét itt vagy ott kereszteltesse, senkit korlátozni nem lehet, mert a keresztelés semmi törvény által nincsen megtiltva. Nincs megtiltva szóval, de hallgatag igenis meg van tiltva azon gyermekeknél, melyeket a magok vallásától ezáltal el akarunk idegeníteni s a magunké számára lefoglalni: s e törvényes intézkedésnek köteles minden apa cs anya is magát alávetni. Hiszen világos törvény által ez sincs megtiltva, hogy egyik vallás papja a más vallású papnak híveit megeskesse vagy eltemesse; de azért mit mondana rá a rk. papság, ha mi az ő hiveit szélűben esketnők vagy temetnők ? Vannak dolgok, melyek magokban nem tilosak, de bizonyos körülmények közt azokká lesznek: például almát szedni magában nem vétek, de szedni azt másnak kertjében a tulajdonos tudta nélkül vagy csak annak csak kényszerült beleegyezése mellett, lopássá válik. Az is mondatik, hogy a bála is keresztelhet. Igenis, de mikor ? Végső szükség esetében, azon szabálynál fogva, hogy : szükség törvényi ront; de ezt is csak ugy teheti, hogy az általa végzett cselekvényt azonnal köteles bejelenteni az illető lelkésznek, a ki azt esetleg megerősíti, s beiktatja anyakönyvébe. Ámde következik e ebből, hogy a bába ezen végső szükség adta jogát már most kiterjesztheti minden gyermekre r Ha a r. kath. papság csak ilyen szükségbeli keresztelésekre szorítkoznék, s azok végeztéről értesítené önkényt és haladék nélkül beanyakönyvezés végett az illető prot. lelkészt, bizonyosan az ellen nekünk sem lehetne kifogásunk. De fen forog-e ott ilyen végső szükség, van e ott általában szükség a r. kath. pap keresztelésére, hol a prot. pap szintoly könnyen kapható, szintoly közel lakik a szülőkhöz, talán közelebb, mint a r. katholikus r Mondjuk ki nyíltan az igazságot. Nem keresztyéni szeretet szolgálattételről van itt szó, nem valami ártatlan, további következmények nélküli dologról, hanem arról, liogy az 1868. évi 53. trikk 12. §-a, mely a vegyes házasságokból származó gyermekek vallását határozottan megszabja, fen maradjon-e, vagy a gyakorlatban hatályon lávül tétessék, s a törvény positiv rendelkezése helyébe a szülök ngymondott szabad akarata lépjen ; arról van szó, hogy a törvényben érvényteleneknek nyilvánított, annyi viszályt, annyi keserűséget okozott reversalisok mellék-utón érvényre emeltessenek-e vagy sem. A r. kath. papság érzi és tudja, mily végtelen nyeremény lenne az rá nézve, ha a szőnyegen levő kérdés részére kedvezően dőlne el: s épen azért, ha a jelek nem csalnak, fel is használja roppant befolyását minden irányban, hogy ez megtörténjék. S ha csakugyan megtörténnék, mi következéseket fogna az maga után húzni? A reversalisok utján való lélekvadászat a r. kath. papság részéről százszoros erővel fog megindulni és 1 folyni. És meglehet, hogy azt meg fogja kisérelni eg\-némely prot. pap is; természetesen a rendelkezésre álló sokkal gyengébb eszközök mellett, sokkal csekélyebb sikerrel. A dolognak végeredménye pedig az lesz, hogy a vallásos villongások csapása, mely most csak kivételképen érezteti élét itt-ott, általánosan rá fog nehezedni ezen amúgy is annyi nehéz csapással sújtott hazára. Ez így levén, lehetetlen feltennünk, hogy más részről a hazánkbeli birói kar is ne érezze, mily nagy fontosságú s nagy horderejű kérdés eldöntése van jelenleg letéve kezeibe. Mi bízunk benne. Reméljük, hogy a II. Fridrikkel szemközt álló egykori potsdami molnárral, kinek példáját egy a dunáninneni evang. papsághoz minap, intézett körlevelemben felhozám, el fogjuk mondhatni: > Vannak még birák Magyarországon!€ Geduly Lajos. TÁRCA. Zsinat előtt. I. Volt idő, néhány évvel ezelőtt, midőn széllyel te kintvén egyházi életünk romokkal borított mezején, én 1 is a zsinatban kerestem a panaceát a beteg test vérző 1 sebeire. Azóta sok viz lefolyt a szőke Dunán, sok szép szószikra pattogott el mindenfelé, konventeztiink, gyűléseztünk, tanácskoztunk, zsinati előmunkálatokat készítettünk, olyan gyöngy paragraphusokba foglaltuk egyházszervezetünknek a gyakorlat iskolájában kifőzött elveit, intézményeit, mintha csak a Bach vagy Thun bürokratizmusának mogorva csontkamrájában sajátítottuk volna el a paragraphus-faragás országokat pusztító mesterségét. S legközelebb eljutottunk egészen a zsinattartás küszöbéig. Már nagyon kevés idő választ el azon boldog pércztől, midőn a nagy zsinatba ülnek össze az egyetemes magyar ref. egyháznak választott képviselői, hogy az első pünköst magasztos lelkesedésével fogjanak hozzá az egyházszervezet újjáalakításának nagy munkájához, a beteg egyháztársadalom üdült bajainak gyökeres meggyógyitásához. És különös, hogy most a zsinat küszöbén nem érzek keblemben annyi örömöt, mint éreztem akkor, mikor még a zsinattól oly távol valánk ; a dolognak s a változott kedélyhangulatnak nyitja, psychologiai alapja nagyon egyszerű, könnyen is kitalálható. Akkor még,