Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-03-20 / 12. szám
elenyészik minden biztos támpont, minden szabály az anyakönyvek vezetésének illetékességére nézve. Es ha nincs semmi biztos szabály, semmi tájékoztató alap arra nézve, hogy ki melyik anyakönyvbe tartozik, pedig nem lehet, ha még a vallásközségi szempont irányadása is mellőztetik : akkor ennek óriási zavar és rendetlenség lehet eredménye. Ezen szempontot is figyelembe véve, igaz, mi is önmagától értettnek tekintettük már az 1868 : 53. t. cikkből, hogy minden felekezetnek joga és kötelessége, felekezete tagjait saját anyakönyvébe vezetni s ennélfogva önként értetődőnek tekintettük azt is, ho^y aki ezt meghiusítja, az 1868: 53. törv. cikket szegi meg s őt az erre szabott büntetés éri. Látva azonban, hogy e törvények ellenkező értelmezést is lehetővé tesznek: latva, hogy elvben emez ellenkező magyarázat mellett is, elismertetik azon kötelesség, mely szerint a más vallásbeli megkeresztelő lelkész, köteles legalabb anyakönyvi kivonatot közleni az illetékes lelkészszel, látva azonban másfelől, hogy ily ellentétekre csak a törvénynek nem elég világos volta vezethetett s ezen különböző magyarázatot megtűrő homály egyszersmind határozatlanságot eredményezett a kihágási törvény azon rendelkezéseiben, melyeknek kétségtelen célja a vallásfelekezetek közötti rend, béke, viszonosság biztosítása, ezeknél fogva elutasithatlan kötelességünknek tartottuk az idézett törvények eme hézagait s az azokból eredő káros következményeket a mélyen tisztelt képviselőház előtt őszinte nyíltsággal feltárni. Azt hisszük, hogy e hiányok és bajok feltárásából Önként következik a pótlás és orvoslás szüksége. Azon ! meggyőződésben vagyunk, hogy elkerülhetlenül szükséges, világos és kétséget kizáró megállapítása annak, miszerint azon lelkész, ki más keresztyén vallásfelekezethez tartozó egyént megkeresztel, köteles erről bizonyítványt kiállítani, s a végett, hogy a megkeresztelt illetékes egyháza anyakönyvébe bevezettessék, ezen bizonyítványt az illető vallásfelekezet lelkészének bizonyos a törvényben meghatározandó határidő alatt — hivatalból megküldeni. Hogy pedig ezen intézkedés sértetlen fentartása ép ugy biztosíttassék, mint az 1868: 53. t. c. hasonló természetű rendelkezései: elkerülhetlenül szükségesnek ismerjük egyszersmind, hogy az 1878: 40. t. c. 53. §-át ban megszabott büntetés ezen szabaly megsértésére is terjesztessék ki. Meg vagyunk győződve arról is, hogy ha az idérett törvények ily módon pótcikkekkel kiegészíttetnek, ezzel egyszersmind a vallásfelekezetek közti jó viszony szabadul meg számos félreértéstől, az állam pedig nagyfontosságú érdekei megóvására nyer ingadozástól ment biztos alapot. Tisztelettel kérjük ezeknél fogva, hogy az 1868: 53. és az- 1879. évi 40 törvénycikkeket, a kifejtett értelemben törvény által kiegészíteni méltóztassék. Mély tisztelettel maradtunk Budapesten 1881. márc. 12. a magyarországi helv. és ág. hitvallású evang. egyházak nevében és megbízásából Br. Vay Miklós s. k. Br. Radvánszky Antal s. k. főgondnok. egyetemes felügyelő. Tisztázzuk a kérdést. E lap f. hó 6-iki 10-ik számában „Különfélék* rovata alatt a mezőtűri reform, egyháztanácsot érintő cikkecskére szándékozom egy pár észrevételt tenni. Nem tartanám ugyan ezt mulhatlanul szükségesnek, mert hiszen, ha mint ott említtetik, a m.-túri közbirtokosság a gymnasiumi ingyen taníttatás fejében is tette az alapítványt ; ezt a cikkecske szerint sem sértette meg az egyháztanács, mivel nem tandíjat, hanem tanári nyugdijalapra rendelt összeget szed, —• de mivel a cikkecske a közbirtokosságnak oly intentiókat tulajdonit, melyek csak legfelebb néhány, a dolgot már elfelejtett közbirtokos ur fejében forrongnak idáig — tanácsosnak látszik az ügynek kellő világításba való helyezése. Mező-Tur város alsó részi közbirtokossága 1864 márc. 21-én a megyei legale-testimonium előtt örök adásvevési szerződést kötött b. Malonyai szállományi tömeghez tartozó alsórészi javadalmak és jogok eladása iránt a birtokos kincstárral, mely szerződés az akkori cs. kir. pénzügyi minisztérium 1864 augusztus 22-én kelt 39960/864 sz. rendeletével helybe is hagyatott. E szerződés 8-ik pontjaban a vevő „Alsó-Mező-Túr város közönsége kötelezi inagát, hogy az ezen egyesség altal nyert közlegelőből 300 holdnyi területet iskolai alapítványul Ferenc József alapítvány cím alatt kihasitand s annak jövedelmeit egyedül az alsó-m.-turi iskolákra fordítja.* Alantabb aztán a „Módosítások4 2-ik pontja alatt az mondatik, hogy „kihasittatván a 300 katastr. hold, annak jövedelme a /3 részben a m.-túri ref. 6 osztályú gymnasialis iskola alapjára és fentartásául; 1 , rés/ben pedig az alsórészi szegényebb sorsú reform, gyermekek iskoláztatására fordíttassák; kihasittatván minden esetre a 300 hold földből a r. kath. alsó részi lakosok birtoka után az aránylag esendő rész a róm. kath. egyház részére iskolaalapitványul* . . . Később a fentiek szerint a 300 holdból r /3 részben az alsó m.-túri iskolának adott földön kivül, adott még a m.-túri alsórészi közbirtokosság — mint az az egyházi-iskolái bizottság 1874 febr. 7-én tartott ülése jegyzőkönyvéből kitetszik — népiskolai alapra, a fenti egyharmadrészt kiegészítve 978 holdra s hozott egy határozatot 1874 nov. 30-an tartott közbirtokossági ülésből, mely szerint ,Az alsórészi birtokosság gyermekeitől, ha azok a 4 elemi osztályon túl még felsőbb osztályokba is járnának — tandíj nem fog fizettetni.* Lássuk most a felsőrészi közbirtokossági intézkedéseket. 1877-ben 15. sz. a. az mondatik, hogy „Tár-24*
