Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

ez is húsz évig megint csak papiroson maradt; míg végre, különösen a viszonosságra nézve, az 1868. évi 53. tcikkben nyerte magyarázatát. A vegyes házasságokból született gyermekek vallásának kérdése a viszonosság alapján három módon volt elintézhető. Vagy úgy, hogy a vallás meghatározása a szülők szabad akaratára bizatnék : vagy minden gyermek az apa vallását követné : vagy végre ugy, hogy a liúk az atya, a leányok az anya vallásában volnának ne velendők. Eötvös, lelkének idealistikus röptét követve, az első, mint a szabadságnak leginkább megfelelő módozat mellett nyilatkozott, s a képviselőháznál benyújtott eredeti törvényjavaslata e módozat szerint volt szerkesztve. Azonban az osz tályokból alakult központi bizottság azt a harmadik módozatnak megfelelőleg dolgozta által s ezen tettét következőleg indokolta : ^Leglényegesb módosítást az eredeti törvényjavaslatnak azon szakaszai szenvedtek, melyek szerint a vegyes házasságban élő házastársakat gyermekeik vallásos nevelése tekintetében szabad rendelkezési jog illette \ olna. Méltányolhatok mindenesetre az elmélet magasabb szempontjai, melyekből e javaslat kiindult. Azonban a központi bizottság akként fogta fel a kérdést, hogy az legfőképen az élet dolga, s így leginkább az élettapasztalatok alapján és gyakorlati ütőn oldható meg. S csak egy pillantást kell e részben a múltra vetni, és azonnal előáll a jövendő képe is. Mennyi zavart, mennyi viszályt szültek a mult évtizedekben a lórit vényeit, melyek itt és ott a vegyes házasságra lépő felektől vétettek ki, és pedig akkor, midőn azok a törvényben kimondva nem voltak! Mi lenne még, ha most maga a törvény utalná a feleket az egyezkedésre ; minő idegen befolyások, minő tilos eszközök férkezhetnének a szerződő felek közé; mennyi megbánásnak, mennyi keserűségnek és súrlódásnak nyittatnék meg forrása ; mikép szenvednének ezek közepett mind a házassági viszonyok mind maga a vallás érdeke ? A központi bizottság tehát abban állapodott meg, miszerint a gyermekek vallását okvetetlen magának a törvénynek kell meghatároznia. S minő legyen aztán e meghatározásnak módozata, e részben ismét egy gyakorlati és igen közel álló példa adhat irányt. Erdélynek példája; Erdélyé, melyben e szabály közmegnyugvásra áll fen, s melyben hosszú évek óta a fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallásában neveltetnek/ S a képviselőház, főleg a mostani miniszterelnök Tisza Kálmán erélyes felszólalására, csakugyan e módozatot fogadta el s egyúttal ugyanazon §-ban, melyben e módozat törvény erejére emeltetett, minden a törvénynyel ellenkező, bármely szerződést, téritvényt vagy rendelkezést ezen túlra ü (tehát az elöttre nézve is olyannak tartotta) érvénytelennek és jogerővel nem birónak mondta ki. A törvény eképen meg volt-; de a félt súrlódásoknak, fájdalom megint ez sem vette elejét, mert a régi törekvés, külön felekezetök érdekeinek ezen törvény dacára is érvényt szerezni a r. kath. papságnál, most is megmaradt. A térítvények, az Ígéretek, hogy azon gyermekeiket is, kik a törvény szerint az evang. vallásban volnának nevelendők, a r. kath. vallásban fogják nevelni, a vegyes vallású házasulandóktól folyton követeltettek, hol Írásban, hol becsületszóra, hol mint állíttatik, eskü formájában is. Mt pedig csakhamar alkalmat nyertünk észrevenni és érezni a régi gyakorlat íenmaradásának jeleit Innen is onnan is jelentések érkeztek, hogy ez s az a gyermek, kinek a törvény szerint az evang. vallásban kellene neveltetni, a r. kath. szertartás szerint lett megkeresztelve ; s ha a dolognak a minisztériumnál tett feljelentés utján utána jártunk, azt a felvilágosítást kaptuk, >hogy, úgymond, azon gyermeknek atyja vagy anyja önkényt és szabad akaratból lekötelezte magát azon gyermeknek a róm. kath. vallásban leendő nevelésére.4 S ime itt van immár helye kiemelni azt s felhívni a figyelmet arra, mik legyenek tulajdonképen azon kereszt élések, melyek az utolsó időben oly nagy izgalmat okoztak s annyi pro és contra vitára szolgáltattak alkalmat. Nem egyszerű keresztélések azok, de az 1868. évi 53. tcikk 12. §-a ellenére kiadott térítvényk é szóval ragg Írásban tett ígéretek folyoméinyai, az ugyanazon §-ban a gyermek k vallásos nevelésére tett rendelkezésnek meqsértése, s épen azért vem is önállóan és r„agokban vére, lianem a térítvényelckzl való szoros össze függésök szempontjából it élen doh meg. Különben a reversalisok régi praxisa ujabb időben három módon nyilatkozott. Némelyek azok alapján a r. kath. egyházhoz nem tartozó gyermekeket pusztán megkeresztelték s az anyakönyvbe vezették, a további fejlődést az időre bízva. Mások azok alapján a gyermekeket a r. kath. egyház számára tettleg lefoglalták. így történt Turóc megyében, hogy egy ottani r. kath. lelkész, s felül rá még községi iskolában, egy ilyen gyermeket a r. kath. gyermekek közé sorozott : az illető tanfelügyelő pedig, a ki a kormány által a tényállás constatálására volt kiküldve, a lelkésznek e tettét, mert az atya úgymond, reversalist irt alá, törvényesnek jelentette ki. Legtovább ment e téren a nyitrai r. kath. püspök az e lapban is felemlített esetben, ki egy a nyitramegyei alispánhoz irt levelében azt kívánta, hogy JBilina Ádám evang. vallású szeleci lakosnak fia mint a kinek a r. kath. vallásban leendő nevelte-