Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-03-13 / 11. szám
dogultnak, a theol. tudományok encyklopaediája fordításának alkalmából. 1855 a Pr - 22. Szentesről irja, hogy sok a dolga; mert pesti és kecskeméti papok és professorok kérik, hogy egy német könyvet fordítana le magyarra, hogy abból az ifjabb kálvinista papok tanuljanak, kik most tudatlanabbak, mint a falusi pápista papok. E könyv fordítása céljából, most legközelebb is nalam ünnepelt Ballagi kecskeméti professor; s majd én megyek nem sokára ismét e tárgyban fel Pestre.4 Nem lesz érdektelen feljegyezni életéből levelei alapján, hogy midőn testvérei, rokonai ajánlották neki, hogy nősüljön, milyen boldogság van a családi életben, és a többi; ez unszolásokra még újvárosi, sőt szentesi lelkész korában is igy válaszolt : ,én boldogságomat nem egy nőben, hanem magamban keresem*, s mégis midőn pár év múlva megnősült, egybekelése után pár héttel ez eseményről ily szavakkal tudósítja édes anyját s bátyját; 1856. jun. 13. Debrecen: „Május 24-én Révész Balint ur összeesketett néhai Vecsey József derék főiskolai professornak lélekben és testben egyaránt szép és nemes jeliemu leanyával : Zsanettal. Ugy vagyok meggyőződve, hogy e lépés, hánykódó és sok búval terhelt életemnek visszaadja az óhajtott nyugalmat és boldogságot. * Már elébb is lelkem előtt lebegett, itt ismét előtérbe lépett egy gondolatom, a mit most mindjárt ki is fejezek. Nekem ugy tetszik, hogy annak a ridegségnek, hideg zárkózottság- s bizalmatlanságnak, a mi b. e. Révész Imre némely művein, magaviseletében s fentebbi a házassági életre nógató felhívásokra adott feleletében érezhető, lélektani alapja abban keresendő, hogy gyermek korában elvonatott a szerető szülei s testvéri csaladi körből, hogy zsenge és serdülő korában nélkülözte a soha, senki által nem pótolható anyai szeretet melegét, gyöngédségét s kimagyarázhatatlan odaadó, önfeláldozó szeretetének nyilatkozatait. En így érzek és gondolok ; azért véleményezem így 1 Hidegségén, zordonságán sokat enyhített szeretett és szerető családja, melynek körében a mélyen búvárkodó tudós gyöngéd férj és kedves gyermekeinek bizalmas játszó társa lett. Fiának nevelésére s oktatására meg különös gondja volt s ugy az e. ker. levéltár titkaiba, mint más komoly kérdésekbe bevezette. Ide igtatom még — mert eddig sehol sem találtam feljegyezve, — hogy azon emlékiratot, melyet a hatvanas évek elején a magyarországi reform, egyház szorongatott allapotának vázolásáról főrangú és tekintélyes magyar ref. férfiak küldtek az európai protestáns fejedelmekhez, megbízás következtében, szintén Révész Imre fogalmazta. Hogy Révész Imre 1856. május havában Szentesről Debrecenbe hivatott és ment lelkészül, hogy 1861-ben egy pár hónapig képviselő volt, hogy 1860-ban a híres Pátens gyűlés alkalmával, mint viselte magát, azt előttem Dr. Ballagi Aladar ur igen szépen s körülményesen megirta e lap 8-ik száinaban. Itt már az eddig mondottak , jellemének főbb vonásai alapján csak szellemi egyéniségét kell röviden feltüntetni. De hogy szellemi egyénisége is híven tükröződjék vissza e sorokból, megjegyzem még itt, a mit a nagy halott temetése alkalmával Jóó István ur debreceni tanártól hallottam. Jóó urnák ugyanis ugy nyilatkozott egykor Révész Imre, hogy ő — t i. Révész — igen lassan irt; és sok munkájába, fáradságába került neki a legkisebb művecskéje is. Bátran elhihetjük ; de nyomban hozzá kell tennünk, hogy a mit aztán Révész Imre lassan, nagy gonddal és fáradsággal megirt, az aztán meg volt irva alaposan, híven, szabatosan, lelkiismeretesen, kifogástalanul, válogatott magyar nyelven, magvasan, minden szó a maga helyén s a tárgy és dolog is mindig igazi nevén nevezve; nem himezve-hámozva és kerülgetve. Hjah! ő egy irodalmi iskolának volt feje, a melynek jelszava volt: „Tanuljunk sokat, írjunk keveset.* (Tompa M.) Ha elfogadjuk már az állítást, hogy az anyag és a szellem egymásra kölcsönösen hatással vannak — mit nem tagadhatunk ; — ha igaz az, hogy ép, egészséges testben lehet egészséges lélek : akkor Révész Imréről bátran mondhatjuk, hogy : athléta termete, imposans külseje, roppant terjedelmű hangja, az ő szellemi, erkölcsi függetlenségére, önállóságára igen nagy befolyással valának. A testi erőre támaszkodó szabad, bátor és független szellem tette aztán Révész Imrét rettenthetlen hazafivá*), a vallás és egyházi szabadság megvesztegethetlen őrévé ; az autonomia törhetlen hívévé; a tudományos buvárlatokban töretlen és járatlan utakon járó vezérré; szívós republikánussá ; szóval erkölcsi és szellemi kimagasló történelmi nagysággá. íme így fogtam fel csekély ismeretségem, művei és tettei után Révész Imrét; egész odaadással hajlok meg nagysága előtt, és áldom emlékét, mig élek ! Ave pia anima 1 Görömbei Péter. Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás.) Ujabb időben a fejlődés nagy gondolataval Leibnitz, Lessing, Plerder, de legkifejlettebben Hegel foglalkozott. Minden tudomány szolgáltat adatot a nagyszerű igazsághoz, hogy a világgépezet egy fejlődési processus. Minden komoly gondoikozó kénytelen elismerni, hogy az én csak tüneménye egy lénynek, mely minden egyedre nézve egy és ugyanaz. Ezen sarkallik a pessimismus roppant ethikai jelentősége. „Ha — úgymond Hartmann — ez ismeretet bensőleg és állandóan magunkévá tettük, hogy egy és ugyanazon lény érzi az én fájdalmamat és a te fajdalmadat, az én örömömet és a te örömödet, csak akkor van gyökerestől kitépve *) , f'ragmatica sanctio ? ! ! Ilyen szörnyeteget nem ismer a magyar közjog; van ugyan örökösödési törvényünk, de annak neve nem pragmatica sanctio ; van pragmatica sanctio is, de az Magyarországnak nem törvénye; könynyelmű volt még a 48 ki törvényhozás is, mely e fatalis szót törvénybe igtattac, igy még az 1861 ki magyar parlamentben is 1 csak egy Révész Imre szóllott .... „Egyetértés* 1881. évi 50. sz. G. P.
