Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-27 / 9. szám

NECROLOG. Révész Imre emlékezete. Jöjj ide és láss!* A debreceni ref. egyháztanács tegnap főgondnoka Sápy Sámuel úr által, néhai felejthetetlen lelkipásztora Révész Imre hirtelen elhalálozása alkalmából, bizalmas értekezletre lévén összehíva, holta utáni kötelességszerű teendők fölötti megállapodás s illetve irányadás végett: a jelen volt meghívott tagok, nemcsak 1. A boldogult temetkezési minden költségeit — melyek nem rúgnak 300 frtra, egyhangúlag elfogadta s többi tagtársakkal elfogadtatni igérte, hanem 2. Az elhunyt nagy férfiúnak — határozottan kifejezett akaratján túl téve magát, — sirját jelzendő emlékkő állítására önkénytes adakozás végett aláírási felhívás kibocsátását elhatározta s annak elhelyezését, tekintve szétküldését elrendelte. Továbbá 3. A nagy protestáns tudósnak emlékszobor felállítását megpendítette, de annak indítványozását s kivitelét a tiszántúli ref. egyházkerületnek s a hazai összes reformált hitfelekezetnek hagyta fenn; maga részéről, ha az létesülend, hathatós anyagi közreműködését, s a sírkőre gyűlendő felesleg előtérben erre való fentartását véleményezte ; nem akarván megelőzni, e részben a protans reformált közvélemény óhajának nyilvánulását, meglévén győződve arról, hogy Révész Imre nemcsak Debrecené, a hol közvetlen Isten szolgájaként haláláig önfeláldozó buzgósággal működött s Kálvinként és Knox-ként halálát megelőző 10 órával tartá (fájdalom ulolsó Istenhozzádot rebegő hattyúdalként) végső prédikációját: hanem az összes protestáns egyházé, sőt magáé a szent hazáé is volt. Mely szerénységét az értekezletnek minden elfogulatlan biráló csak méltányolhatja. Végre 4. Nem akarván megfeledkezni a felejthetetlen kedves lelkészhalott mellett annak hátramaradott családjáról, sőt annak legméltóbb s legsujtóbb bánatjára gyógyító balzsamot csepegtetni kívánván, s tekintetbe vévén, hogy a boldogult csaknem minden megtakarított fillérét a legjelesb művek szerzésére fordította s ez ékből aknázta ki azon addig sok tekintetben homályban volt protestáns és hazai történelmi s jogi adatokat melyekkel nagy fényt vetett hazai s egyháztörténelmünk sötét köd borította mezejére, hogy hátramaradott özvegye s árvái e közérdekű életfolyása miatt elhunyta után nyomorral s Ínséggel küzködni ne kénytelenittessenek nemcsak 5. A jelen egyházi évet, melyből csak két hó van hátra, hanem 1881— 1882-ig terjedő Szentgyörgynapig özvegyi évül meghagyni véleményezte ; az 1882-től 1883-ki Szentgyörgynapig pedig, ha ne tán az egyház helyébe más lelkészt választ, kegyeleti évül, félfizetés élvezése mellett megadni hatarozta; azontúl pedig 1883-ik év tavaszától kezdve 6. A boldogultnak özvegye s családja részére, mind addig, míg közölük valaki él s az özvegy férje nevét viseli, árvái pedig sorsukra nézve teljes biztonságban nem lesznek, évenként 400 forintnyi nyugdíjt az egyház pénztárából egyhangúlag megszavazta, s az egész értekezlet ezen kegyetteljes megállapodásnak — melyek itt 1—4 szám alatt elősorolvák — a közelebb febr. 27-kén tartandó egyházi közgyűlésen az együttes presbyterium altal leendő egyhangú elfogadtatására közreműködőleg magát kötelezte. „Roma locuta est.® Nem dicsekvésképen közöljük ezt, hanem példányul, irányadasul és ösztönző például a többi testvér protestáns egyházaknak. Vegyenek példát s tanuljanak Debrecentől, hogy elhunyt érdemdús, vagy nyugalomra lépni kénytelen lelkészeik s azoknak csaladjaik iránt hasonló hálás kegyelettel legyenek. Ide jöjjenek, és lássanak ! s akképen cselekedjenek ! Egyébiránt boldogult Révész luure ugy halala mint életéhez tapadt s a sok koholmányt felvevő lapokban közlött költeményeket, melyek közé tartozik az, mikép Balogh Ferenc tanar ur a sírnál emlékbeszédet tartott volna fölötte — mi pedig légből kapott koholmány, mivel az elhunyt nagy férfiú csupán egyszerű imával kivánt eltemetetni fakoporsóban, s ez teljesült is végreakaratja szerint: midőn a tényállást előadom s ezzel részben amazt megcáfolom, lesz alkalmam élete első éveit tekintve később helyreigazítani; a mennyiben szinte minden alapot nélkülöz azon több lapban fölvett allitás : hogy néhai Révész Imre »9 éves koraban annyira a szó teljes értelmében árván maradt, hogy még tanácsadója annyival inkább pártfogója sem volt." O rajta is beteljesült a zsoltariró e szava: Gyermek voltam és megvénhedtem; de soha sem láttam hogy az igaz elhagi/atott volna és annak kenyérkereső magva. Mar bizony sok és befolyásos, jóltevő tanácsadói és pártfogói voltak gyermek éveiben, kiket majd mint kortársa s újvárosi tiszttársa ösmertetni rövid életrajzában később fentartom magamnak. Dicsöfi J. Révész Imre életrajza. A boldog eml. Révész Imre eredetére és ifjúkori életére vonatkozó adatok Görömhei Péter nagykállói ref. lelkész és felsőszabolcsi egyházmegyei főjegyző úr birtokaban vannak. Lapunk t. munkatársának igéretét birjuk, hogy amint összeállította amaz adatokat, rendelkezésünkre bocsátja kéziratát. * Révész Imre művei időrendi sorozatban. Székfoglaló egyházi beszéd az egyházi tanításról, mint a prédikátor főkötelességéről. Szarvas, 1854. 16. 1. A protestáns egyházalkotmány alapelvei, a XVI. századi főbb reformátorok, vallástételek és egyházszervezetek bizonyítása szerint. Szarvas, 1856. VI + 152 1.