Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-27 / 9. szám

szellemi élvezetekben részesité a nevezetes naphoz méltó magasztos alkalmi egyházi beszédével, melyet megin­dító szónoklattal mondott el. Erre mindkét felekezeti protest. közül összesen mintegy 6o-an éltek úrvacso­rájával. Az ugyan e napon tartott közgyűlésen a szervez­kedés, illetve alakulás „homonnai egyesült prot. leány­egyház* cim alatt tényleg megtörtént. Kijelöltetvén az anyaegyház, melyhez a gyülekezet mindkét felekezete anyakönyvileg tartozand, megállapittatott azon viszony, mely a gyülekezetet az anyaegyház lelkészéhoz köti, az egyházi ténykedések tekintetében fenntartván magá­nak a gyülekezet bizonyos jogokat. Továbbá kimonda­tott, hogy évenként hatszor, és pedig négy izben urva­csorával egybekötött isteni tisztelet tartatik olyformán, hogy háromszor a helv. h , háromszor az ág. h. szertar­tás szerint. Majd a leányegyház administratiójára egy 10 tagból álló egyháztanács választatott egy főgondnok-, két algondnok-, pénztárnok- és jegyzővel. Végre a szer­vezkedésre, illetve a megalakulásra vonatkozó közgyűlési határozat felsőbb jóváhagyás, megerősítés, és a leány­egyháznak a választott anyaegyházba való bekebelezése végett az illető egyházmegyékhez felterjesztetett. Azóta testben és lélekben örvendetes gyarapodás­nak örvend a leányegyház. F. hó 6-án tartatott a má­sodik istenitisztelet, mely alkalommal a szintén szép számmal megjelent gyülekezet nagy lelki örömmel hal­lotta szeretett lelkészünk Böszörményi Károly úrtól a szentírás arna szavait fejtegetni: „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti atyátoknak, hogy adjon ti nektek országot. * Ez ideig hetvenkét (72) család jelentkezett és vé­tetett fel a gyülekezetbe. Már ezek után, mit adjunk azoknak jó tettiért, kik nekünk az Isten országának felépítéséhez hozzájárulni alkalmat szolgáltattak ? Egy gyülekezet elismerése és hálája legyen jutalmuk magasztos célú fáradozásaikért-Hadd rójjuk le a nyilvános elismerés adóját szeretett főgondnokuk Dercséni/i Kálmán ur iránt is, kinek buzgó fáradozása, kitartó utánajárása gyűjtött bennünket össze és vezetett el az urnák szent asztalához. E gyülekezet összetartása és egyesült erővel kivívandó felvirágzása legyen az alapitónak megérdemlett jutalma ! Midőn pedig e szerény ifjú leányegyházat a nyil­vánosság előtt bemutatni szerencsénk van, azon alázatos kérelemmel fordulunk a nemzet prot. közönségéhez, kü­lönösen annak nagyjaihoz, fogadják ezt becses pártfo­gásukba, hogy árván ne maradjon ; ne vonják meg tőle erkölcsi és anyagi támogatásukat, hogy igy megszilár­dulva fényes-en bizonyíthassa be majd a jövőben, mily fontos szerepet teljesít e magyar prot. leányegyház itt az ország határszélén mind nemzetiségi, mind prot. szem­pontból. A nagy közönség szíves jó indulatát és támoga­tását kérve, én részemről, ki illetőségemre nézve az or­szág egyik legnagyobb h. h. egyházának tagja és örök hálára kötelezett hive vagyok, de néhány év óta le­ányegyház megalakulásáig a hívők seregében hontalan vándor voltam, e leányegyház jövőjének felvirágzására a Mindenható segedelmét, működésére sikert és áldást kívánok, egyúttal ennek alapitói előtt megemelem kala­pomat és nekik szivem mélyéből köszönetet mondok. Homonna 1881. 22/2. Gerecz Lajos, e. f. jegyző. IRODALOM. A beregi ev. ref. egyházmegye 1880 nov. 8—10 Beregszászban tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, ív­rétű 14 lapon megjelent. A közgyűlés legnevezetesebb határozata, hogy az egyházkerület által elismert jogánál fogva, az anyaegyházakra nézve a lelkészi fizetés mini­mumát lakház, udvar és kert használása és stólán kivül 600 frtban állapította meg. E célból az egyes egyházak társítása s leányositása iránt benyújtott tervezetet is magáévá tette a közgyűlés, s jövőre nézve irányadóul tekintendi. Az elfogadott javaslat szerint a beregi ref. egyházmegye 69 anyaegyháza 3 5-re devalváltatnék. A költő leánya. Drámai költemény. Irta Hege­dűs István. Kolozsvár, Stein Jánosnál, 24 lap. A drámai költemény, mint szabadabb alkatú műfaj, tulajdonkép nincs alávetve a szinmű szigorú szabályainak. Szerzőnk azonban tárgya e privilégiumát nem zsákmányolja ki: művének személyei nem kalandozzák be az eget és földet, nem társalognak az istenséggel, nem változtatják mindunta­lan helyöket, mint Byron Manfredje, Madách Ember tragédiája vagy Lingg Walkürjeinek alakjai. A görög nemzeti élet azon epizódját ragadja ki s dolgozza fel, midőn a csaták dicső költője Aiszkhylosz, a poéták versenyén Szofoklesztől meggyőzetik, s a nép Nyert ifjú költőt, de az öreget Száműzte innét a rideg világba. Theorisz, az agg költő leánya, szerelmével csügg Szofokleszen, imádó leányi szeretettel atyján. A legyő­zött öreg, ki azt az eszmét képviseli, hogy nem elan­dalító, lágy költőkre, hanem férfi tettekre hevítő lanto­sokra van szüksége a népnek : személyes sérelmét ís ez eszme alá rejti, s átkot szór a diadalmasra. Leányának, ki a költemény elején igy nyilatkozik: ,büszkévé en­gem csak atyám tehet:* e leánynak választania kell most félrevonuló atyja s kedvese közt. Szofoklesz sür­getve kéri : , megáld az ég is, oh csak jer, kövess 1* De Theorisz fuldokolva ejti ki a gyermeki szeretet min­den egyébb érzelmet leküzdő szép szavait : , Atyám, követlek, bujdosom veled 1* E rövid meséből is kive­hető némileg, hogy Hegedűs István jelen drámai köl­teményében az értelmi költészet eszmei tartalma, a ly­rica mély közvetlensége, s a dráma erkölcsi ereje és mélysége ámbár nem összeolvadva, de azért mégis teljes harmóniában nyilatkozik. Egységes alkotás, szerencsés conceptió.

Next

/
Thumbnails
Contents