Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-27 / 9. szám

lála esetén a keresztszülők által a kath. hitben neveltetni fog. Egészen másképen vagyunk a kereszteléssel a prot. egyházban. Itt az apostoli symbolumra történik hivatkozás, melynek lényege az összes keresztyének közös zászlaja, mely alatt állanak. A keresztelt gyermek nem különös felekezetbe, hanem a keresztyénségbe fogadtatik fel és a keresztszülők kötelezik magokat, hogy az illető kisdedet ezen igazságokra szükség esetén taníttatni fogják. A prot. keresztelésnek lényegéhez tartozik még, hogy az újjászületés jelvényének és megkezdésének tekintetik, mihez a hitnek is járulnia kell, az opus operatum kirekesztésével; mint Luther mondja : Was wir leben, muss Taufe sein und das Zeichen oder Sacrament der Taufe erfüllen. So ist das christliche Leben, nichts anderes als eine tágliche Taufe, einst begonnen, aber táglicn zu üben". *) A confirmátio megpecsételése, megáldása a fejlődött hitnek, mely által a confirmandus egyházának munkás tagjává avattatik fel. Mind a szentség fogalmát, mind foganatát tekintve tehát oly lényeges külömbség áll fenn a kath. és prot. keresztelés között, hogy valóban megfoghatatlannak látszik, hogy azt eltörülni akarják. De hiszen jól tudják Róma harcosai és hívei, hogy ha ilyképen szemet fognak hunyni ismert következetességük előtt, „szabad a vásár" mottoja mellett előnyök bizonyos, illetőleg halászatuk a zavarosban sikeres lesz. Más időben, midőn különös előny nem kecsegtetett, a keresztelések közösségét nem igen hangsúlyozták, sőt a haereticusok kereszteléseire oly keveset adtak, hogy uj kereszteléstől sem riadtak vissza. Már Augustinns a Donatisták ellen irta : „Nihil prodest haereticis ad salutem, quod extra ecclesiam verum baptismum tenent"2

) És az ujabb időben is egy tekintélyes kath. iró bevallja: „Grave dubium ortum est de valore ab iis collati — nempe protestantibus. Hinc receptum est, Üt passim non solum ín Anglia, Galiis, Germania, verum etiam Romae, sub conditione iis, qui ex diversis sectis redeunt ad ecclam catholicam, iterum Baptisma conferratur."3

) x) Luth. Op. T. II. p. 273. 2) De unico baptismo. s) Perrone T. VIII. § 133. Ezen mélyen gyökerező külömbséget a kath. és prot. keresztelés között, a nép is érzi és tudja, mely ha nem mást, legalább a keresztelési ceremónia roppant nagy kiilömbségét látja. Nálunk a keresztelés egyszerűen úgy megy végbe, hogy egy bevezető beszéd után az apostoli symbolum vagy annak lényege elmondatik a lelkész által. Ha a kérdésre, vájjon akarják-e a keresztszülők a kisdedet a keresztyén hitre megkereszteltetni, a lelkész igenlő feleletet kap, akkor közönséges — nem keresztelési és szentelt víz használatával — megkereszteli a gyermeket az atya, a fiu és sz. lélek nevében és imával bevégzi a szertartást. Sokban eltérő és nagyon bonyolódott a kath. keresztelési ceremónia; „Ouatuor ritus comitantur Baptismum; abrenuntiatio, sacri olei inunctlo, fidei professio et inquisitio voluntatis baptizandi. Tres eum subsequuntur: chrismatis inunctio, vestis albis impositio, et ardentis cerei traditio. azaz: négy szertartás kiséri a keresztelést az ördögűzés, bekenés a sz. olajjal, a hitvallás, a kérdés a megtörténendő keresztelés iránt. Három szertartás követi azt: a bekenés a chrismával, a fehér ruhába való öltöztetés és az égő gyertyának átadása. Ezen elvi és szertartási külömbségeknél fogva a nép milliói erősen hiszik, hogy a kath. lelkész által keresztelt gyermek a kath. egyház hive, és másrészről az, kit az ev. lelkész keresztel, csakugyan az ő egyházához tartozik. Ha száz theologia doctora és még több biró is eldöntené, hogy a vallás dolgában a keresztelés nem dönt, a nép nagy sokasága ellenkező véleményben marad. És mennél inkább hangoztatják minden pietás néikül a „felvilágosodottak" : mindegy, akárki keresztel, akár vén aszszony vagy zsidó is, annál inkább sértetik a népérzület, a kegyesség saját hitvallása és általában minden vallás iránt. Hogy milyen veszélyes merénylet ez, különösen a mai, amúgy is vallási közönyre hajló időben, azt mindenki beláthatja, ki napról-napra meggyőződhetik a vallástalanság keserű gyümölcseiről, melyek rablásban, lopásban és mindenféle erkölcsi sülyedésben állanak. Sértsük csak még hivatalból is a nép vallásos érzületét, az atyáktól öröklött hitet és az egyházi szokást, s majd nem lesz törvény és karhatalom elég erős a rakoncátlanság fékezésére, „Nehmet ') Peronne T, VIII. de Bapt. §. ií