Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-20 / 8. szám

gein egy oly világnézlet alkotása által segíteni, a melyben maga a világ az örök, a végtelen, az isteni. Ennyire a liberálisok nagyobb része még sem megy. A keresztyén hit egy vagy más sark-tételéhez még ragaszkodnak, érezvén, hogy az élet viharos tengerén nem a negatió, hanem a hit az egyedüli megmentő sajka. De mily ingadozó alapon kell állania az oly theologianak, amely, hogy keresztyén maradhasson, kénytelen sajat consequentiáitól elállani, azokat megtagadni s a melyben nincs bátorság a végeredmények szigorú levonasára. Nem lehet tartós az az épület, melynek alapjat ingatják meg, s nem maradhat keresztyén tovabbra is az olyan, aki ép azon tényeket és igazságokat tagadja, amelyekkel a keresztyénség, mint élethatalom a vilagba lépett. A tömeg tapsolhat, s ez irányt szabadelvűnek és tudományosnak is tarthatja, de komoly és higgadt gondolkozó előtt az a legjobb esetben sem egyébb, mint önamitás, öncsalás. A liberális theologia kecsegtető reményekkel néz a jövő elé. Az egyházi élet sülyedéseért a bősz orthodoxiát teszi felelőssé — ezt csak bűnbaknak tartja. Erősen hiszi, hogy ő fog segíteni a bajokon. Evangyeliumi egyházunk újjászületésének ki ne örvendene, de — sajnos — ennek bekövetkezését minden más, csak a liberalismus nem készíti elő. Vihart, mennydörgést igen, de termékenyítő áldott esőt nem hoz. Kiürítette a templomokat, de megtölteni nem képes ; porba tiporja az egyház hitvallásait, de a nekivadult tömeg lelkében nem képes egyetlen vallásos eszmét ébreszteni. A liberális theologiának nincs jövője, az csak a bibliai keresztyénség évszázados fáján élősködik ; abból szívja az életnedveket, az egyháztól elszakadva benső üressége, féktelensége pusztulást hozna rá.| Szóval a liberális theologia jogtalanul kérkedik tudományosságával; elvei következetesen keresztül vive pantheismusra vezetnek, már pedig ilyen világnézlet a keresztyénség lényegével kiegyeztethetlen. Arra serkentsen hát e theologia minket, hogy tudományos munkálkodásunkkal az evangyeliomi üdv-ismeretek rendszerét minél alaposabban felépítsük. Ha vizsgálódásunk személyes üdv tapasztalaton — vallás-erkölcsi hűségen fog nyugodni, a keresztyén igazságok nagyszerű alkotmányát nem csak, hogy meg nem rendítjük, de sőt mindinkább fenségesebb, istenibb fénybe borítjuk. Mi is theologusok vagyunk, de tudjuk, hogy a láthatatlan, örök Istenről csak azután szólhatunk, miután ő mar szólott mi hozzánk.*) Mi is szabadon érezünk, gondolkodunk, mi is — ha ugy tetszik — liberálisok vagyunk, de szerintünk az igazi liberálismus a mindennapi értelem diktátori hatalma alól való kiszabadulásban all ; mi is szeretjük s becsüljük a tudományt, de nekünk az nem királyné, ki a világot s az emberi életet saját ideái szerint construálja, hanem csak egy szolgáló, ki *) Igen szép kijelentése az orthod. theolog. alapelvének: a szt. irás mindenük. Ez az első és utolsó fórum. M. E. az Isten igéjének gyertyájával kezében Isten nyomait s utait kutatja a világban és az emberi szivekben. Mi is azt kérdjük : Mi az igazság ? S e szót szent komolysággal vesszük ajakinkra ; de mi ezt csak azért merjük kérdeni, mert mi őt ismerjük, aki nem csak igazság, hanem vt és élet is; ez igazság akkor is megmarad, mikor a liberális theologusok fövényre épített rendszerei már rég összeomlandottak. * Ezekben kívántam Kreibig superintendens alapos értekezését bemutatni. Ami cikkében lényeges, s nemcsak speciális német, hanem általános ker. egyházi érdekkel bír, nem mellőztem el. Most már azt a merész kérdést kellene felvetnünk: miben van igaza s miben nincs igaza Kreibignek ? Mert szerény nézetem szerint sokban van igaza, de nem mindenben. De egyszerre legyen elég ennyi, a nt. szerkesztő úr szives engedelmével a felvetett kérdés tárgyalását egy más cikkemnek tartom fel. Masznyik Endre, tiszaföldvári ev. s. lelkész Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás.) Egy igen érdekes fejezetben annak megmutatására vállalkozik Hartmann, hogy nemcsak a tudattalan lelki működés található fel a növény országban, hanem bar az állatinál sokkal alacsonyabb fokon, a tudatosság is. Hogy a növénynek van szerves képző tevékenysége, természeti gyógyereje, reflexmozgása, ösztöne, szépség iránti hajlama, ezt a növényélettan ujabb felfedezéseivel ismerős olvasónak nem lesz nehéz elhinni. A morphologikus typus szintúgy megvan a növényeknél, mint az állatoknál. Bizonyos határok közt az eldarabolt növény részeiből reproducolódik a typus. E szaporodás ugyanazon elvek szerint történik s a fejlődés első időszakaban oly nagy az egyenlőség növény és növény közt, hogy a tudattalan psychikus tényezőt kénytelenek vagyunk számításba venni. További folyamán a fejlődésnek itt is küzdelem folyik a szervező lélek s a materialis elemek visszaképző s alakbontó törekvése közt. Itt is a sejtek szolgálnak chemicai laboratóriumul, csakhogy az állatoknál a sejtek változatosabbak s a sejtállomány gazdagabb. Minden sejt csak oly anyagot szív fel, melyet felhasználhat. Megvan a nedvkeringés ugy a sejtben mint az egész növényben. Magát a resorbtiot sem nevezhetjük inár mechanismusnak, mi kizárná a táplálék megválogatását s helyes elosztását. Hát az egységes tervet mutató további fejlődést, hogy nevezhetnők mechanismusnak. Vannak növények, melyek a leveleik közé tévedt bogarat bezárják s annak rohadt testével táplálkoznak. (Dionea muscipula, Eillandsia utriculata, Drosera stb.) De legcsodásabbak itt a nemi szaporodást eszközlő készülékek, a virágok. Itt rendesen a porhon magasabb a himszálaknál; csüngő virágoknál megfordítva. Szél és bogarak közvetítik a termékenyítést. Azért van a virágoknak ragyogó szine s messze-