Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-20 / 8. szám

egyik szerződő fél megtehetett, azt a másik, a pozsonyi egyház nem tehette meg s neki nem volt joga terhein könnyiteni ? Ezt ugy hivják, hogy kettős mértékkel mérni, s nem : igazságot szolgáltatni. Az építésre vonatkozva a szerződési pontozatok ió-ában (s nem az egyház 1875. évi ajánlatában) ez áll : Az építkezés megkezdésére a pozsonyi egyház akkor lesz kötelezve, ha a gyűjtések eredménye az előirányozott költségek fedezésére elégséges leend s a 46-ban : Azon esetre, ha az egyetemes egyház akadémiáját más helyre akarná áttenni — — — az akadémia épülete, taneszközei stb. a pozsonyi egyház tulajdonában maradnak. Emlékiratunkban is megmondtuk s itt is újra ismételem, hogy az építkezés ügye átalakuláson ment át. Ha Főtisztelendőséged vissza fog vagyakar emlékezni, 1879 május 25-én megmondták egyházunk képviselői, hogy iskolaügyünk fejlődése egy uj iskolaépület emelését teszi szükségessé, mit az egyház maga nem teljesíthet, s a bizottság a nélkül, hogy Főtisztelendőséged felemelte volna szavát, az idézett megállapodást elfogadta. Az akadémiának áthelyezése esetén, hogy az épület az egyház tulajdona maradna, ezen is felháborodik nemes keble. A méltányosság, mire egy evang. főpásztorral szemben, talán hivatkoznom szabad, mégis azt mondja, hogy az akadémia anyagi ügyeinek oly felvirágzását elősegítő egyház, melynél fogva az akadémia vándorútra kelhet, mi által ismét csak egyházunk szenvedne, legalább némi recompensátióul a kikötött engedményt megérdemli. Különben pedig ne méltóztassék már az akadémia keletkezése előtt, annak eltávozásáról oly követelő hangon szólani, a mint azt Eperjesre nézve fel sem említi s akkor szóba sem jön az épület, az akadémiáé marad, mint a mely számára emeltetett; — mert bocsassa meg, nagy tévedés vagy tévesztés azt állítani, hogy az egyetem Pozsonynak emelne akadémiát, emeli azt Pozsonynyal magának. Szószegést, az egyetemnek zsákutcába terelését, az egyetem ellen sértő eljárást stb. ezekhez hasonló vádakra, melyek minden alapot nélkülöznek, érdemök szerint nem válaszolhatok. Uram az idvezitő, kinek 25 év óta állok szolgálatában, mint a pozsonyvárosi esperesség és egyház felügyelője, s aggkorom, mely az örök biró Ítéletére int, tiltja a hasonlóval való fizetést. Sőt még azon dicsőségét sem akarom kisebbíteni, hogy a tiszai kerület emlékirata ragadta ki egyházunk hatalmából az egyetemet, hanem egy hangzatos kijelentését még is engedje, hogy megfordítsam : Ha a kerületek be nem számítják a Zsedényi és Pálffy alapok jövedelmeit, akkor Pozsonynak nem lett volna joga, oka és módja ugyanezt tenni a Reischel-féle alapítvánnyal, s most már az akadémia fennállása fölötti öröm boldogíthatná az egyetem kebelét. 2. Mint jogász megvallom, szívesen helyt állok. Most midőn előre bocsátom, hogy Főtisztelendőséged emlékiratunknak az alapítványok jogi természetére vonatkozó egy állítását sem erőtleníté meg, az egyetem által való „perbefogatás" fenyegetésére kívánok csak röviden reflectálni. Ha a főtiszt, és nm. egyetem perbe fogná a pozsonyi egyházat Főtisztelendő úrnak minden „hiedelmei" és „tartom"-aira megfelelünk. De azt hiszem, hogy Főtisztelendőséged minden kiváló személyes tulajdonai s nagy érdemei mellett mégsem egy az egyetemmel, s ha Főtisztelendőséged csupán az ügy iránti (?) szeretetből (!) perbe fogni kész is volna minket, nem hisszük, hogy az egyetem mint édes anya, mikor semmi oka hozzá, azt tenné. S ha Főtisztelendőséged hatalmas befolyása a perbefogatást kieszközölné, biztosíthatom, hogy az édes anyaiságról lemondott mostoha ellenében az eltaszított gyermek érvényesíteni tudná örökösödési igényeit. Itt is egy tévedésre kell Főtisztelendőségedet figyelmeztetnem s ez a következő : Emlékiratunk egy szóval sem követel semmit Pozsonynak, a pozsonyi egyháznak vagy magának, hanem igenis „az egyetemes egyház pozsonyi theologiai akadémiájának:' Ez a cím, ez a cél. S hogy miként teszi, megmutatja költségvetése, melyben saját évi hozzájárulását 31000 frttal, s a Reischel alapítvány jövedelmét 15000 frttal vette fel. Hogy lehet itt arról szólani, hogy Pozsony a Reischelféle 1000 frtot beakarja magának számítani, nem értjük. Sőt ellenkezőleg, most midőn Pozsony megtért; ez is a tiszai kerület érdeme; reméli, hogy a kerületek is 600 + 3.250 frtra szállított járulékaikat ujolag 1200 + 3.600 összegekre fogják emelni. Hogy néhai Reischel Károly áldott emlékű jóltevőnk tág vagy szűk látkörü volt-e ? hogy Főtisztelendőséged mily természetűnek tartja alapítványát ? azt mi itt nem vitatjuk, végső esetben dönt majd felette a tulajdonjogot megállapító bíróság. Mink hálatelt szívvel magasztaljuk őt, mint az egyetemes egyház pozsonyi theologiai akadémiájának jóltevőjét, s nevét csak kegyelettel veszszük ajkainkra. 3. Nemzeti tekintetben emlékiratunk állításaival nincs Főtisztelendőséged megelégedve, s habár kegyesen meg is engedi, hogy a pozsonyi evang. egyház tagjai jó honpolgárok, s a theologiai tanárok hazafiúi szellemben kifogás nélküliek, mégis állítja, hogy a német és pánszláv szellem köpködéseit (a szellemek nem köpködnek spucken hanem kisértenek = spuken 1. Ballagi német-ma-